A bevezetőben azért fogalmaztunk úgy, hogy csupán földrajzilag, mert a 2009-ben alapított együttesnek semmi köze Kelet-Németországhoz. És a gyeplabdához sincs, ami a Rasen Ballsport jelentése. Ez csupán gyenge trükközés, mely lépésre a Német Labdarúgóliga szabályai kényszerítik a klubot. Németországban ugyanis egyetlen profi sportcsapat elnevezése sem tartalmazhat szponzornevet. A kisiskoláskorú lipcsei klubot pedig igencsak erőteljesen dotálja egy világcég, az osztrák Red Bull. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ennél jobban nem is támogathatná az alakulatot az energiaitalt gyártó óriás. Az, hogy a vállalat sportágakat, sportolókat, csapatokat szponzorál, nem újdonság. A Red Bull a futballba is elkezdte önteni a pénzét néhány éve, a lipcsei projekt már a sokadik próbálkozás arra, hogy igazi élcsapatot tudhasson magáénak a cég.
A legismertebb bikás alakulat a Red Bull Salzburg, az osztrák Bundesliga utóbbi szezonjainak egyeduralkodója, s a multi az Egyesült Államokban is alapított már csapatot, a New York Red Bullst. Azonban ezek a szárnybontogatások nem érték el a kívánt célt, egyik csapat sem vált meghatározó névvé a világfutballban. A salzburgi csapat 2007-től, első teljes szezonjától nyert hét bajnoki címet, de a vezetőségnek sokkal ambiciózusabb tervei voltak. Elég, ha csak annyit mondunk, a Debrecen hamarabb kiharcolta a BL-csoportkört, mint a sógorok
Lipcsében viszont parancsba adták, hogy néhány éven belül élcsapattá és állandó Bajnokok Ligája-szereplővé kell válni. Ha a fejlődés eddigi ütemét nézzük, nem is tűnik földtől elrugaszkodott célkitűzésnek, ugyanis a csapat 2009-ben még az ötödosztályban sínylődött.
A németországi klubvásárlás már 2009-ben sem volt új keletű gondolat a Red Bullnál, Dietrich Mateschitz társtulajdonos három és fél évvel korábban is próbálkozott. Akkor azonban a Sachsen Leipzigtől és a klub szurkolóitól csinos kis kosarat kapott. Nem járt több szerencsével a Sankt Paulinál, valamint az 1860 Münchennél sem. A Fortuna Düsseldorf drukkerei is hatalmas tüntetésekbe kezdtek a gyártó érkezése hallatán, végül a lipcsei SSV Markranstädtnél beadták a derekukat a vezetők, így jöhetett a szerződés aláírása és a Red Bull-uralom. Energiaitallal koccinthattak a cégvezérek, gyakorlatilag a nulláról építhettek fel egy gárdát, saját kényük-kedvük szerint. Ráadásul egy jelentős futballmúlttal, de gyászos futballjelennel rendelkező városban.
2009-ben ugyanis már tizennégy éve tartott a Bundesliga-böjt, 1995 óta az első osztály közelében sem járt a Lipcse elővárosából való egyesület. Ha viszont a Red Bullnál úgy gondolták, a drukkerek ujjongani fognak a várva várt első ligás szereplés ígéretétől, nagyot tévedtek. A szurkolók nagy része ugyanis elfordult a csapattól, nem szerettek volna részesei lenni a projektnek. Tiltakozások, tüntetések követték egymást, ráadásul az ellenfelek is egyből kinézték maguknak az újgazdag alakulatot.
Ez azonban a klubvezetést a legkevésbé sem zavarta, a csapat már az első szezonjában kiharcolta a feljebb lépést. A 2006-os vébére felújított, ultramodern stadiont is sikerült félig megtölteni, a gárda büszkélkedhetett a legnagyobb szurkolótáborral az alsóbb ligákban. Két évvel később már a harmadik, egy újabb idényt követően pedig már a másodosztályba jutott fel az együttes. Tavaly még nem sikerült belépni a kapun, 2016-ban viszont a Freiburg mögött, különösebb izgalmak nélkül megérkezett a Bundesligába a csapat, mindössze hét év alatt kipipálhatta a nagy cél teljesítését a klubvezetés.
Méghozzá Gulácsi Péterrel a kapuban és Lőw Zsolttal a szakmai stábban. Igaz azonban, a magyar hálóőr nem tudott stabil helyet kiharcolni magának a kezdőben, Lőwnek viszont komoly feladatai voltak a feljutásban. A csapat megerősödésében nála is nagyobb szerep jutott Ralf Rangnicknak, aki a jelenlegi szezonban edzette a gárdát. Előtte pedig a szakmai döntésekért felelt mint sportigazgató. Az ő neve nem véletlenül cseng ismerősen a német futball kedvelőinek: szerény játékoskarrierje után edzői pályára lépett, Intertotó-kupát nyert a Stuttgarttal, feljuttatta az élvonalba a Hannovert, majd a Schalkéval a német kupát is a magasba emelhette. De ami a cikk szempontjából sokkal érdekesebb: a Hoffenheimet is edzette, mellyel nagyon hasonló utat járt be, mint most a Lipcsével. Egy kis hagyományokkal bíró, vállalkozói tőkével felfuttatott csapatot kalauzolt el a német labdarúgás legmagasabb osztályába. A falusi csapattal aztán első szezonjában sokáig vezette is az első osztályt, és habár a későbbi idényekben visszaesett a csapat, összességében sikertörténetként könyvelhetjük el a hoffenheimi kalandot.
Ebben – mármint hogy ők is sikersztorit írhatnak – mindenképpen bízhatnak Lipcsében is, no meg Ragnick kivételes képességében, ahogy a tehetségeket kiszúrja. Elég, ha csak Joshua Kimmich vagy Davie Selke nevét említjük. Előbbi ugyebár már a Bayernben kap egyre több szerepet, utóbbi a másodosztály egyik legjobb támadója.
Kérdés, kikkel fogják felfrissíteni a gárdát a nyáron. A vezetőség a sztárok vásárlása helyett felépíthető játékosokat keres, ami mindenképp megfontolt, hosszú távú stratégiának tűnik. A hírek szerint kapust mindenképp szeretne venni a csapat, ami Gulácsi számára nem jó hír. Az viszont sokkal jobb, hogy vetélytársai, Leno és Horn is visszautasította az RB-t. Mezőnyjátékosok közül Kevin Volland (Hoffenheim) és Breel Embolo (Basel) érkezéséről hallani. Egy új név pedig máris ismert, Ralph Hasenhüttl a kispadra érkezik. A vezetőedző remek szezont produkált idén, gond nélkül tartotta bent az újonc Ingolstadtot, ami kifejezetten jó ajánlólevél.
Izgalmas nyár elé néznek a lipcsei drukkerek, ugyanis a Kicker értesülései szerint a klub ötvenmillió eurót szán erősítésekre az átigazolási időszakban. Bár sokak számára visszás lehet, hogy egy multi a semmiből épít ilyen szintű csapatot röpke hét év alatt, a jelek szerint a Rasen Ballsport Leipzig üde színfoltja lehet a Bundesliga mezőnyének.
