– Eldőlt-e már hol folytatja a pályafutását?
– Még nem dőlt el semmi, és augusztus 31-ig, az átigazolási piac zárásáig bőven van még idő arra, miként alakul a sorsom. Az eredetileg megbeszéltek szerint holnap csatlakozom a Bursaspor csapatához az ausztriai edzőtáborban, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.
– Csalódott lenne, ha maradnia kéne végül Törökországban?
– Nem jelenthetek ki ilyet, hiszen még két évig érvényes a szerződésem. Mindenesetre furcsa a számomra, hogy a jól sikerült Európa-bajnokságot követően a magyar labdarúgók számára nem jött el az áttörés lehetősége. Persze nem arról van szó, hogy azt hittük, leigazol minket a Real Madrid, de abban biztosak voltunk, hogy lesznek bőven megkeresések.
– Nem fél attól, hogy kifut az időből, már ami az átigazolását illeti?
– Nem, hiszen tavaly is augusztus második felére dőlt el a sorsom. De erről nem szeretnék többet mondani, majd akkor lesz ez aktuális, ha átértem ezen a hídon a túloldalra. Még ha ez nekem nem is mindig sikerül...
– Mennyire befolyásolja a magyar labdarúgás megítélését kupacsapataink gyalázatos szereplése?
– Sajnos jómagam is nagyon dühös vagyok a sok kiesés miatt, ráadásul a Fradi meccsén személyesen is ott szurkoltam a csapatnak. Egyszerűen nem tudom, mi történt, hiszen nem láttam bele a kluboknál zajló munkába, de az látszott, hogy nem tudásban, hanem akaratban múltak minket felül az ellenfelek.
– Nem szomorú azt látni, hogy az Európa-bajnokságon tapasztalt eufóriát követően megint alig lézengenek a szurkolók a stadionokban?
– Nagyon lehangoló ez, hiszen a kontinensviadal alatt a sikereink hatására tízezrek ünnepeltek az utcákon, délután ötkor bezárt minden, mert jött a meccsünk. Ráadásul a helyszínen megtapasztalhattuk, milyen érzés telt ház, azon belül harmincezer magyar szurkoló előtt játszani. Remélem, a válogatottal a vb-selejtezők alatt megint sikerül visszanyernünk a szurkolók bizalmát.
