A taktikai elemzéseket készítő Outsideoftheboot részletes értékelésében mégsem a passzolást emeli ki Nagy kapcsán. „Runnerként”, azaz a „futóként” jellemzik, olyan ritka középpályásként, aki képes folyamatosan mozgásban lenni. A megfelelő futóteljesítmény pedig elengedhetetlenül fontos a pálya közepén, egyensúlyi szerepet betöltő játékosnak.
Nagy adatai ezen a területen is impozánsak. Ausztria ellen például több mint 12 kilométert futott (az Eb teljes csoportkörét nézve ez volt a hatodik legtöbb futótávolság), a belga meccs alkalmával pedig 13 kilométer felett teljesített, ezzel a mezőny élre került. A „gyalogkakukk” üzemmód mellett igen fontos helyezkedése, főleg a mérkőzések kései szakaszaiban, amikor a csapat szerkezete már nem annyira kompakt. Erre (és egyben játékintelligenciájára) jó példa az Izland elleni mérkőzés végén, már 1–1-es állásnál, a félpályánál elkövetett szabálytalansága. Ha akkor nem állítja meg a felezővonalnál az ellenfél játékosát, akár a mérkőzést is elbukhattuk volna.
A szerény, alázatos, magabiztos jellemzőkkel leírt Nagynak persze még van hova fejlődnie. Az elemzés szerint még veszélyesebb lenne a játéka, ha a támadózónában több gólhelyzetet teremtő átadással, esetleg lövéssel vagy góllal járulna hozzá a csapatjátékhoz. (Persze néha megmutatja, hogy képes kulcspasszt adni, ahogy tette azt például az izlandi egyenlítő gól előtt vagy Elefántcsontpart ellen, amikor remekül ugratta ki a mélységből érkező Gyurcsót).
Ritkán próbálkozik hosszú labdákkal, Ausztria ellen például egyet se adott. Mint akár az Eb-n, akár a korábbi felkészülési meccseken bebizonyosodott, egyelőre a lehető legbiztosabb átadást választja. A fizikális adottságokon is van mit javítani, de ahogy több korábbi nyilatkozatában is vázolta: arra törekszik, hogy még nagyobb hatékonysággal nyerj meg párharcokat.
Az Andrés Iniestát és Sergio Busquets-t példaképének tekintő játékos, amennyiben így folytatja a magyar válogatott következő vezéregyénisége lehet, Gera Zoltán után.
