Helyére került a Storck-csapat

A jelenlegi helyzet alapján úgy tűnik, hatalmas bravúr kell a világbajnoki szerepléshez.

A 2018-as vb-selejtező B csoportjában megszerzett négy pontunk talán csalódást keltő lehet a várakozáson felüli Eb-szereplés és a mámoros körúti ünneplések után. Nem szabad azonban elfelejteni: a 2016-os kontinenstornára több csapat úgy utazott, hogy az esélyesség terhe nyomta a vállát, ez is lett a veszte. Elég ha csak Ausztriára vagy Belgiumra gondolunk. Ezzel szemben a magyar labdarúgó-válogatott tökéletes fizikális és mentális állapotban érkezett Franciaországba, a csoport első helyének megszerzésével és a továbbjutással a legtöbbet hozta ki magából.

A szeptember 6-án Feröeren elkezdett – és remélhetőleg Oroszországig tartó – menetelést nem érdemes egy kalap alá venni a nyári teljesítménnyel. Célszerűbb a realitás talaján maradni, ehhez pedig jó „alap” az első három mérkőzésen szerzett négy pont. A bő egy hónapja játszott, és a Feröer szigetek ellen gól nélküli döntetlent hozó vb-selejtező a közvélemény reakciója alapján a hatalmas csalódás kategóriájába sorolható. Igaz, a válogatott két pontot hagyott északon, de a szerzett egy pontnál nem érdemelt többet. A magyar játékosok nagy része nem volt játékban, hiányzott a dinamikus és kreatív játék, de ezeket a problémákat a mérkőzés előtt előre jelezte Bernd Storck.

Azóta eltelt egy hónap, jöhetett a „duplázás”. Az első felvonás alkalmával a csapat október 7-én a Groupama Arénában Svájcot látta vendégül, három napra rá, október 10-én pedig Lettország legjobb tizenegyével mérkőzött. A hazai pályán játszott meccs megmutatta, ha Dzsudzsákék „lendületből” érkeznek, képesek magas színvonalon futballozni egy európai élvonalba tartozó válogatottal szemben.

A statisztikai mutatókból ez ki is derül: a két csapat hasonló arányban birtokolta a labdát, és ugyanolyan hatékonysággal játszotta meg a játékszert. A nagy tempójú mérkőzést mégsem a számadatok döntötték el, hanem az, amire a mérkőzés után Storck, Gulácsi és Gera is kitért:

Svájc gólokkal büntette a magyar csapat hibáit.

Hiába állt fel a válogatott kétszer hátrányból, az a plusz, ami az Eb-n megvolt, most hiányzott. Az első gól előtt Lang Ádám rúgott lyukat, a harmadik találatnál pedig addig szerencsétlenkedett a hátsó alakzat, míg a csereként beálló Stocker megszerezte a győztes találatot. Ha világbajnoki részvételben gondolkodnak a válogatottnál, minimalizálni kell a hasonló megingások számát.

Érzékelhető, a magyar játékosok többsége csak nemrég vette fel a nemzetközi futball ritmusát, míg a svájciak azt az anyatejjel szívták magukba. Továbbá a Storck-csapat egy erősebb ellenféllel szemben még nem képes egyszerre hatékonyan támadni és védekezni, ráadásul hiányzik egy klasszikus értelemben vett sztár is. Dárdai ugyan bemutatkozásakor Dzsudzsákot emelte ki mint klasszist, ám a ballábas játékos az alacsony színvonalú arab-emírségekbeli első osztályában csak evickél, és ez meglátszik a játékán. Hiába próbálja tehát a német szakember egy meccsből a maximumot kihozni, a hiányosságok egy nálunk magasabb szinten játszó ellenféllel ellen kiütköznek.

Hogy mennyire megviselte a magyar csapatot a vereség, azt Gera Zoltán könnyes szemmel adott nyilatkozata jelezte . Tovább kellett azonban lépni és erőt meríteni Szalai Ádám remek játékából: a Hoffenheim csatára Svájc ellen párharcokat nyert, folyamatos veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, két gólja pedig önmagáért beszél.

A nehezen megemészthető vereség után több újdonságot hozott a rigai vendégszereplés. Bernd Storck négy helyen változtatott a Svájc elleni kezdőn és taktikai szempontból is átszervezte a csapatot. Lettország ellen ez a kezdő tizenegy futott ki a pályára:

Gulácsi – Bese, Guzmics, Kádár, Korhut – Gyurcsó, Gera, Nagy, Dzsudzsák – Szalai, Nikolics

A válogatott végig támadó szellemben, az ellenfél térfelén visszatámadva játszott és a széleken próbálta megbontani az ellenfél védelmét. Ez nagyrészt sikerült. Igaz, a Bese-Dzsudzsák, a Korhut-Gyurcsó vagy épp a Szalai-Nikolics játékoskapcsolat nem működött olajozottan, és a megszokottól eltérő támadóbb felfogás miatt több szabad terület nyílt a védekező zónánkban. A kontrákra berendezkedő hazaiak, ha el is jutottak helyzetekig, Gulácsi mindvégig a helyén volt. Összességében pozitívum, hogy egy nagy iramú, Svájc elleni találkozó után sikerült mezőnyfölényt kialakítani, rengeteget, viszonylag pontosan (88 százalékosan) passzolni és a 90 perc során dominálni.

„Most jön egy kis szünet, majd következik az Andorra elleni selejtező, kötelező nyernünk, majd utána téli szünet. Fontos volt, hogy megmutattuk, tudunk futballozni, előre játszani, a csapategység pedig remek. Kipróbáltunk fiatal játékosokat (Gerát a Vasas fiatalja, Vida Máté váltotta – a szerk), mert mindez a magyar foci jövője” – mondta a lett meccs után Bernd Storck az M4-nek.

Ami a jövőt illeti: a megszerzett négy pont ellenére a német szakember irányítása alatt a válogatott két játékrendszerben (4-4-2, 4-2-3-1) is olyan futballt játszik, amelyre vereség esetén se használható a kilátástalan jelző. Ritka, de annál örömtelibb tény, hogy ezúttal a kezdő tizenegyben csak egy magyar első osztályban szereplő játékos szerepelt, Gera Zoltán. Amennyiben folytatódik a „külföldre áramlás” és a nyugaton edződő játékosok tétmeccsen is pályára lépnek, akkor a szövetségi kapitánynak könnyebb dolga lesz a válogatott meccsek előtti pár napos felkészülésnél. És azt se feledjük, hogy Dárdai Pál és Storck munkája közelebb hozta a szurkolókat a nemzeti tizenegyhez, akik az elmúlt időszakban valamennyit visszakaptak a korábban porig rombolt hitükből.

„Rengeteget jelent a szurkolók szeretete, nagyon rossz érzéssel álltunk a pályán a lefújás után, de utána együtt énekeltük velük a Himnuszt, ez hatalmas pluszt ad nekünk a folytatásra” – beszélt Lang Ádám a 3-2-es svájci vereség után.

A válogatottat illetően tehát a jövő biztató, ám ennek ellenére is hatalmas bravúr kell ahhoz, hogy 2018-ban a válogatott Oroszországban, világbajnokságon szerepeljen.