Tele vagyunk vörös vonalakkal. Európát át- meg átszelik a vörös vonalak. Ezek a vörös vonalak pedig pontosan ugyanazt a szerepet töltik be, mint hajdanán az a bizonyos „vörös farok” egy jól sikerült Avar János-vezércikk végén.
Most az Európai Néppárt vezetője, Joseph Daul húzott egy új vörös vonalat, és kijelentette, hogy Orbán Viktor átlépte azt. Hja, kérem, sokat változott Európa. Hajdanán Arkhimédész rajzolt köröket a homokba (Noli tangere circulos meos), ma pedig Daul rajzolgat vörös vonalakat a szellemi sivatag homokjába.
S miért lépte át a magyar miniszterelnök Daul úr legfrissebb vörös vonalát? Mert megmondta az igazat. Az igazat, amelyről Brüsszel, az Európai Bizottság és a néppárt csökönyösen, újra és újra kijelenti, hogy hazugság, ellenben nagyjából öt perc utánajárással és -olvasással bárki láthatja, hogy ők hazudnak. Vagyis hülyének néznek minket.
Aki pedig hazudozik, szívesen rajzolgat vörös vonalakat a szellemi sivatagba, hogy aztán rámutathasson és ellentmondást nem tűrő hangon kijelenthesse: Ezt tilos átlépni! Hát persze hogy tilos. Ugyanis az átlépéssel megérkezünk az igazság földjére, és azt a mai Európai Unióban nem szabad. Olyasmi ez, mint a régi viccben, amikor az egész Központi Bizottság arról győzködi Gorbacsov elvtársat, hogy vonja vissza az alkoholtilalmat. – De hát miért vonjam vissza, elvtársak? – Azért, Gorbacsov elvtárs, mert mi lesz itt, ha az egész ország hirtelen kijózanodik!
Egy szó, mint száz, ott ülnek vörös vonalaik mögött az új elvtársak, és kijelölik az útvonalakat, kijelölik a gondolkodás, a szólásszabadság és úgy általában a szabadság határait, és aki áthágja ezeket, arra rámutatnak, mint a falka Ralphra és Röfire A legyek urában, és elnevezik szörnynek. Diktátornak, autoriternek, Hitlernek, Sztálinnak (aki vörös vonalak mögött tölti életét, annak nem erőssége a logikus gondolkodás), és megfenyegetik mindenfélével. Most éppen kizárással.
És akkor vessünk egy pillantást a kizárásra.
Első kérdés: honnan akarják kizárni a Fideszt? A néppártból. Mi a néppárt? Egy olyan politikai formáció, amelyik nem meri használni még a saját nevét sem, mert abban benne van a „keresztény” mint fogalom; egy olyan politikai formáció, amelynek lassan végképp semmi köze sincs a konzervativizmushoz és a kereszténységhez; egy olyan politikai formáció, amelyet a beléje költözött vadliberálisok, vadanarchisták, vadbalosok és még vadabb zöldek rángatnak összevissza, és amelynek maradéka kétségbeesetten akar ezeknek megfelelni; egy olyan politikai formáció, amely elvesztette önmagát, amelynek se lelke, se tartása, amelyből egy Helmut Kohl fejvesztetten menekülne ma már.
