A Momentum igazi arca

A politikai marketing amerikai és nyugat-európai liberális agytrösztjeinél kupálódott légiósok hazatérve a budapesti olimpia megtorpedózásával vágtak bele a nagy küldetésbe.

A sikeres EP-választás után is toborozza a kádereket Fekete-Győr András pártja Fotó: Bach Máté

Mi lehet vonzóbb egy fiatalnak vagy az unokája jövőjéért felelősséget érző szülőknek, nagyszülőnek, mint egy ifjú, nagyon modern, trendi, européer párt, amely majd valódi demokráciát és jólétet teremt itt az – állítólag – autokratikus szörnyállam helyén. A politikai marketing amerikai és nyugat-európai liberális agytrösztjeinél kupálódott légiósok hazatérve a budapesti olimpia megtorpedózásával vágtak bele a nagy küldetésbe, majd 2018-ban a parlamenti küszöb még túl magasnak bizonyult nekik, de idén az uniós választáson áttörést értek el, két képviselői mandátumot szereztek. A Momentum elnevezésű képződmény ezt követően mutatta meg a valódi arcát, bár az olimpia elleni akciójuk már beárazta őket. A természet egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy valamilyen módon mindig figyelmeztet a veszélyre. A Momentum esetében azzal, hogy első nagyszabású akciójuk nem valami pozitív üzenet volt, sokkal inkább a rombolásról szólt. A haladás nevében végzett pusztítás mindig tetten érhető a nemzetközi baloldalon, a kozmopolita liberálisoknál.

A figyelmeztető jelekből aztán pőre valóság lett, amint a brüsszeli pozíciókkal felvértezve nyílt magyarellenes kampányt folytattak Erdélyben és a Felvidéken, saját európai pártcsaládjukhoz tartozó politikai erőket támogatva a kisebbségi magyar pártokkal és jelöltekkel szemben. Aki addig nem értette vagy – a Fideszből kiábrándult és Fekete-Győr Andrásékat tömjénező értelmiségiekhez hasonlóan – jóhiszeműen mást gondolt arról, hogy kiket és milyen világképet képvisel a Momentum, azoknak legkésőbb ekkor minden világossá válhatott. Nekik Magyarország nem haza, csak egy hely a világon, ahol viszonylag kellemesen tölthetik az idejüket, és nem mellékesen politikai megbízatást hajthatnak végre a nemzetek nélküli új világrend mielőbbi eljöveteléért.

Akinek pedig a globális megközelítés túlságosan távolinak, homályosnak tűnik, annak érdemes bepillantania a Momentum programjába, annak is az adózást és a családpolitikát érintő fejezeteibe, hiszen ezek igazán húsba vágó, kézzelfogható, mindennapi kérdések. A magát XXI. századi, emberközpontú közösségnek valló párt gazdaságpolitikája jórészt visszatérés lenne az egyébként éppen a Momentum szakértői által kritizált Medgyessy–Gyurcsány-kormányokhoz. A többkulcsos szja újraélesztése, a budapesti átlagbérnek megfelelő jövedelmek 25 százalékos megsarcolása, a társasági adó emelése már-már egy megszorító csomagot vetít előre. Sőt, az áfaügyi átalakítási tervük azt jelentené, hogy kétszeresére növelnék az internet adójának jelenlegi mértékét. Kedves momentumos törzsszavazók, lehet izzítani az okostelefonokat, és tüntetést szervezni a Múzeum körúti pártszékház elé!

A retrográd balliberális társadalomképről árulkodó másik sarkalatos pont a családpolitikát érinti: leépítenék a munkaalapú, gyermekek után járó adókedvezmények rendszerét, ellenben emelnék a családi pótlékot. Ez alapvető szemléletbeli különbség a jelenlegi kormányzat családpolitikájához képest. Túl azon, hogy igazságtalan, demoralizáló hatású is lenne a dolgozó, gyermeket nevelő családoknak, illetve megakaszthatná a kedvező irányba induló népesedési folyamatot is. Persze ez a kozmopolita légiónak semmit nem jelent, ők azt a természetellenes politikai irányzatot követik, amely szerint nem probléma, sőt üdvözítő, ha afrikai, ázsiai bevándorlókkal pótoljuk a fogyatkozó európai társadalmakat, egyébként is túl sok ember él a bolygónkon, a születendő gyerekek pedig csak fokoznák a klímakatasztrófát a sok kibocsátott szén-dioxiddal.

De a magyar fiatalok és az értük aggódó szülők, nagyszülők nyilván nem ilyen jövőt szeretnének. Az újdonság varázsa gyorsan múlik, csak remélni lehet, hogy az új liberálisoké is csupán egy momentum lesz.