A világháború ott zajlik a nagyon sok kincset rejtő földön, amely épp emiatt koldusszegény és vérrel áztatott. Iszonyú sokba kerül Líbiának a rengeteg külföldi érdekeltség, amelyek gazdái egyetlen eurócentet se hagynak a földön, nemhogy komplett olajvezetékeket és -finomítókat.
A mini-világháború pedig rávilágít a nemzetközi diplomácia és az Európai Unió rettentő hazugságaira. Ha bárki is érdekelt volna a békében és a stabilitásban, akkor meg lehetne oldani a problémákat. Csakhogy senki se érdekelt, egymás sarkára taposva keresik a lehetőséget az összeütközésre.
A címzetes gazemberek szállítják a nagyon sokat érő élő rakományt át a tengeren, hogy utána megkapják a fejpénzt az államtól és Brüsszeltől, a líbiai parti őrség hajói hajlandók félrenézni, ha megfelelő összeg üti a markukat, a civil taxisok pedig kihasználják a zűrzavart, és szakadatlanul szítják a feszültséget, busás haszonra szert téve.
A világ második legjobb üzlete a háború, s szorosan együtt jár a világ legeslegjobb üzletével, amely az újjáépítés. Itt élőben látjuk, napról napra, miként marakodik egymással a sok békeszerető, européer és demokratikus erő, hogy a végén az ő zászlaja lobogjon a megfelelő terület felett.
A franciák csak hivatalosan mentek el, a gyakorlatban soha, ahogy az olaszok se felejtik Tripolit. Az oroszok új szereplők, de épp elég éhesek, az arabok otthon vannak, a törökök pedig nem először járnak arrafelé. Piri raisz térképének az a fele elveszett, de ez nem jelenti azt, hogy nem is rajzolta meg soha.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!