Gyilkosok milliói

Szögi Lajos gyilkosainak milliókat ítélt meg a bíróság, mert ezeknek a vadállatoknak is jár a napfény még a börtönben is.

Szögi Lajos gyilkosai közül kettőnek összesen tízmillió forintot ítéltek meg Fotó: MTI/Balázs Attila

Aki kellően idős ahhoz, hogy a Momentum elnevezésű politikai heccszervezet elirigyelje tőle a választójogot, nagyon jól tudja, hogy a börtön ablakába soha nem süt be a nap. Legalábbis az ismert dal szerint. Nagyjából így is volt ez évszázadokon keresztül, de ma már civilizáltabb korban élünk, kényesek vagyunk még a kegyetlen gyilkosok emberi jogaira és méltóságára is, még ha őket a legkevésbé sem érdekelte áldozataik emberi joga, méltósága, egyáltalán az élete.

Szögi Lajos gyilkosai, miközben agyonverték a gyermekei szeme láttára a tiszavasvári tanárt, nem az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát mormolták, csak állatias kegyetlenséggel üvöltöttek és ütöttek. Azon sem filozofáltak, mi lesz áldozatuk félárván maradt gyermekeivel, apa nélkül hogyan nevelkednek majd, milyen életük lesz. Csak ütöttek, mert ölni akartak. De Szögi Lajos gyilkosainak mégis milliókat ítélt meg a bíróság, mert ezeknek a vadállatoknak is jár a napfény, a kellően kiterjedt tér, az „emberi méltóság” még a börtönben is.

S járnak a milliók annak a tízezer elítéltnek is, akik beperelték a magyar államot a rossz börtönviszonyok miatt az elmúlt években. Nem maguktól lettek ilyen okosak a sokszor írni-olvasni alig tudó bűnözők, erre szakosodott ügyvédek, „jogvédő” szervezetek, például a Magyar Helsinki Bizottság sie­tett felvilágosítani őket arról, hogy nekik milyen rossz a kóterban. A börtönbizniszt, ahogyan a köznyelvben ez elterjedt, végül csak megunta a társadalom többsége, és a kormány, a parlament év elején olyan jogszabályokat alkotott, amelyek igyekeznek megszüntetni ezt a méltatlan helyzetet.

A magyar államtól – tehát a magyar adófizetőktől – mintegy tízmilliárd forintnyi kártérítést pereltek ki addigra. Az igazán szép persze az volt az ügyben, hogy a kártérítési pénzek egy jelentős része nem is a „szenvedő” börtöntöltelékekhez került, hanem az említett ügyvédekhez, szervezetekhez. Még nemzeti konzultáció is indult februárban ebben az ügyben, de a járvány miatt megakadt ez a folyamat.

Azt senki nem vitatja, hogy a börtönök zsúfoltak, nem éppen luxuskörülmények várják az oda kerülteket. (Ámbár senkit sem kötelezett senki arra, hogy bűnöző legyen.) De azt is nehéz lenne vitatni, hogy amikor több mint tízezer pert indít egy jól behatárolható csoport az állam ellen az elítéltek nevében, az közel áll a joggal való üzletszerű visszaéléshez. Az év eleji jogszabályok után úgy tűnt, megnyugodtak a kedélyek, de most a Soros György által is finanszírozott Helsinki Bizottság újra aktiválta magát. Az Európa Tanácshoz fordultak, hogy az hatálytalanítsa a fogvatartottaknak már megítélt pénzek kifizetésének felfüggesztéséről szóló magyar jogszabályokat, nem utolsósorban azért, hogy a perekben eljáró ügyvédek és szervezetek is pénzükhöz jussanak.

Ne legyünk naivak, ismerve az Európa Tanács vagy éppen az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) döntéseit, ítéleteit, még az is lehet, hogy a magyar állam ellen döntenek. Még akkor is, ha éppen most adtak át tíz új börtönszárnyat, amellyel végre megszűnik majd a zsúfoltság, és a további kártérítési perek jogalapjukat vesztik.

De abban is biztosak lehetünk, hogy a Soros-féle szervezetek nem állnak le. Mindig találnak majd ügyeket, amelyekkel megtámadhatják Magyarországot. Helsinkiék most éppen az MSZP-s kamuvideóban szereplő álmentő állításai miatt fordultak az EJEB-hez, mert szerintük legalább egy esetben biztosan történt valami, amiért perelni lehet Magyarországot. Szerencsétlen Németh Athinán és az MSZP-n a végén már egy ország röhögött, de úgy látszik, ezeknek a jogvédőknek nincs humorérzékük.

Mert nekik nem az elítéltek számítanak, nem a betegek. A pénz mellett a legfontosabb: támadni, támadni, támadni.