Baloldali roncsderbi

Új arcok, új Magyarország – hirdeti a Momentum. Aha, Gyurcsány mint friss, üde, romlatlan politikus, Hadházy Ákos, az ifjúság szelíd madara.

A Momentum és Hadházy a könnyebbik utat választaná Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

Hát ezt is megéltük! Az ember csak úgy megszületik, éli az életét évtizedekig, s nem történik vele semmi izgalmas lényegében. Sem olyan igazi bibliai vízözön, se háború, de még egy kihalást okozó aszteroida vagy üstökös sem csapódik be dögunalmas éveiben. Jó, hát volt közben egy rendszerváltozás, meg itt van ez a világjárvány, de hát mik ezek, lófütty. És egyszercsak a megdöbbentő felismerés: igen, ez az, amiért érdemes volt élni, amire érdemes volt várni. Fekete-Győr András a hét végén bejelentette, ő a Momentum miniszterelnök-jelöltje!

Kérem tisztelettel, itt be is lehetne fejezni az egész magyar (mit magyar, egyetemes) történelmet, ez a történelem igazi vége, Fukuyama bezúzhatja az összes könyvét, mindenki meg lesz mentve, a Föld lakói egymás nyakába borulva áldják majd Fegyőr nevét mint a béke és a jólét, plusz a négynapos munkahét atyjáét. Az összes házra szél hajtotta kis atomerőműveket szerel Donáth Anna és Cseh Katalin személyesen a kis kezeikkel, amelyek árasztják a fényt, a meleget (mármint az erőművek), de persze csak a nyugati szélnek engedelmeskednek, a keleti az fújhat a… Fekete-Győr, a szakállas bácsik és nénik megmentője, a nyugdíj-reformátor, az igazi kis zöld emberke. Nem lennék most Orbán Viktor helyében, mert hát ez a Fegyőr azért nem ám csak egy hegylakó párttitkár, kis senkiházi mitugrász! Azért most a Fideszben vakarhatják a fejüket.

De most komolyan, kedves olvasók, el tudják képzelni azt a pillanatot, hogy ez a srác lesz Magyarország kormányfője? Azért ez viccnek is durva. Persze nincs egyedül ebben a baloldali miniszterelnök-jelölti szereplőválogatásban. Ott szuszognak a nyakában a baloldali roncsderbi további önjelölt prófétái, Jakabtól Karácsonyig. Új arcok, új Magyarország – hirdeti a Momentum. Aha, Gyurcsány Ferike mint friss, üde, romlatlan politikus, Karácsony Gergő, a majd minden pártot megjárt, mindenre jelentkező ifjú titán, Hadházy Ákos, az ifjúság szelíd madara. (Nem tudom látta-e valaki, amint a hétvégén a Momentum „rendezvényén” Hadházy bejelentette nagy kegyesen, hogy még nem indul miniszterelnök-jelöltként. Még! Utána percekig vártam, hogy megjelennek az ápolók a muszájdzsekivel, hogy elvigyék a vigyorgóba. Nem jöttek. Igaz, az egész Momentum maga a vigyorgó, szóval hova is vinnék.)

Állítólag Csoóri Sándor mondta még a kilencvenes évek elején egy MDF elnökségi ülésen a társainak, hogy mi külön-külön még vagyunk valakik, de együtt nem érünk sz…rt se. Na most az a különös helyzet állt elő a magyar baloldalon, hogy a roncsderbi tipródói külön-külön sem érnek sz…rt sem, együtt viszont az említett excrementumnak is inkább valami hígabb változatává ömlenek össze. Persze azt is tudjuk, bármilyen salakanyag úszik a felszínre a baloldal emésztőgödrében, a keverőlapátot Gyurcsány tartja a kezében. Ő mondja meg, ki lesz a fősz… személy, s ki süllyed el. Ez a derbi eleve cinkelve van. Csak egy maradhat. Úgyhogy nagy tétekben ne fogadjon senki arra, hogy nem Gyurcsány akarja irányítani ezt az egész kócerájt.

Szerencsére úgy tűnik, ezek az elmebaj határát súroló programocskák és jelöltecskék csak valami posztapokaliptikus utópiában vezethetnék ezt az országot, s jó egy év múlva majd a történelem oda süllyeszti el őket, ahova valók. A magyar történelem, amely nemhogy nem ért véget, most kezdődhet el igazából. Mindannyiunk kezében ott van, ha nem is a marsallbot, de a jövő záloga, hogy ez a történelem valóban olyan legyen, amilyet álmodtunk magunknak.