Gusztusos, nem? S amúgy Churchillnél szellemesebb angol politikust, zseniálisabb debattőrt és államférfit talán nem is hordozott a hátán az angol föld – csak hát neki sem voltak barátai, kizárólag érdekei. Aztán a mindvégig jó oldalon harcoló lengyelek megkapták a szövetségesektől jutalmul azt, amit mi büntetésből: vagyis negyven év kommunizmust és szovjet alávetettséget. A nagyszerű, glaszékesztyűs angolok, franciák és amerikaiak gyakorlatilag helyben hagyták a Molotov–Ribbentrop-paktumot – mínusz Ribbentrop. Bravó… Mert a közép- és kelet-európai népekkel, nemzetekkel szemben ezek a fényességes nyugatiak mindig is rasszisták voltak.

Amúgy, nem mellékesen, a brit világbirodalom veleje és létrehozója maga volt a rasszizmus. A kedves angolok egész történelmük során sz…r rasszisták voltak, ebből lettek gazdagok – és most, hogy a fagyi visszanyalt, hülyén térdelgetnek a focipályák gyepszőnyegén, meg kioktatnak mindenkit rasszizmusból és antirasszizmusból, és azt gondolják, ezzel meg is van oldva, le van vezekelve az a sok évszázadnyi rasszizmus.

Nincsen megoldva. S Buñuel zseniális filmjének, A burzsoázia diszkrét bájának egyik ikonikus mondatát némiképp elferdítve üzenjük: ­sz…runk a maguk véleményére a maga összességében. S azért nem a maguk nemzetére sz…runk – mint ahogy a filmben elhangzik –, mert mi a maguk nemzetét Shakespeare-ével, Byronnal, Yeatsszel, Wodehouse-zal és a Monty Pythonnal azonosítjuk.

Ugyanis mi nem vagyunk rasszisták.  Kéretik ezt felfogni, aztán hallgatni. Világos?

Borítókép: Angol szurkolók dobálóznak egy földből kitépett fával a londoni Trafalgar téren a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság döntőjének Olaszország-Anglia mérkőzése előtt 2021. július 11-én. Fotó forrása: MTI/EPA Pool/Joshua Bratt