BLM a nappaliban

No de arra, hogy még a videójátékba is beszüremkedjen a BLM, töredelmesen bevallom, nem számítottam.

New York, 2020. június 8. Tiltakozók a George Floyd halálát okozó rendőri túlkapás miatt és a rasszizmus ellen tartott tüntetésen New Yorkban 2020. június 7-én. MTI/EPA/Jason Szenes Fotó: Jason Szenes

Ülök a családi díványon a fiam és a nagyobbik lányom között, Szerb Antal varázslatos bédekkerét lapozgatom, a Budapesti kalauzt, amit ugyan marslakók számára írt, de budafoki lakos létemre is lenyűgöz. Ekkor bekövetkezik az elkerülhetetlen, a fiam benyomja a tévébe a FIFA 20 videó­játékot (azok a „szerencsés” szülők, akiknek van serdülőkorú fiúgyermekük, pontosan tudják, miről beszélek). Az egyik csapat természetesen a Liverpool – Andris odavan a Vörösökért –, ha mellémegy Szalah lövése, ezen a helyen idézhetetlen indulatszavak verik fel a nappali csendjét. Egyre kevésbé tudok figyelni Szerb Antal soraira, egyre többször téved a tekintetem a képernyőre. Odatéved, és meghűl az ereimben a vér. Beúszik a monitorra egy angol nyelvű szöveg. „BLACK LIVES MATTER. The deep-rooted and systematic racial discrimination that is still unquestionably present…” „A mélyen gyökerező és szisztematikus faji diszkrimináció, amely még ma is megkérdőjelezhetetlenül irányul az afrikai-amerikai/fekete közösség ellen, elfogadhatatlan. A rasszizmus – akár egyéni vagy intézményi síkon – nem létezhet a társadalmunkban. Együtt érzünk valamennyi afrikai-amerikai/fekete játékosunkkal, azok családjával, barátaikkal, kollégáinkkal és üzleti partnereinkkel, velük együtt elkötelezettek vagyunk a rasszizmus és a társadalmi igazságtalanság elleni küzdelem mellett.”

Azt még úgy-ahogy lenyeltem, amikor az óceánon túl tiltakoztak George Floyd halála miatt. Valóban nem kellett volna annak a minneapolisi rendőrtisztnek nyolc percig térdelnie a fekete drogdíler nyakán. Amikor Lincoln- és Churchill-szobrokat kezdtek döntögetni, azt már kicsit túlzásnak tartottam. A Burnley-szurkolók kirúgása a munkahelyükről, tudják, amikor repülővel elhúzták azt a feliratot a pálya fölött, hogy a fehér életek is számítanak – na, az már felháborított.

És amikor a Szabadság téren tüntettek pár százan a fekete életekért, azon – már elnézést – elröhögtem magam. Pesten. Tüntetnek. George Floydért. Bevallom, én jobban izgalomba jöttem attól, hogy a Cozma-gyilkos Sztojka Iván most örömlányfuttatásért mehet a sittre. Az, hogy Pesten tüntetnek Floydért, ugyanolyan abszurd, mintha Minneapolisban tüntetnének Sztojkáért. Mondván, hogy rasszizmus a gyilkos futtató elleni eljárás. No de arra, hogy még a videójátékba is beszüremkedjen a BLM, töredelmesen bevallom, nem számítottam. Le a kalappal, az EA – ez a cég gyártja a FIFA 20-at, az EA az Electronic Arts rövidítése – programozói ördögien kreatívak, pontosan tudják, hogy ennél hatékonyabb módja nincs az agymosásnak. Minden kamasszal és fiatal felnőttel, aki megengedheti magának a nem éppen olcsó játék megvásárlását, szembejön a BLM-duma, ha akarja, ha nem. A manipulációnak ez a formája hátborzongatóan célirányos. Tapasztalatból tudom.

Amikor ugyanis a szöveget megpillantva felordítok, mint egy sebzett tigris, lányom úgy néz rám, mint egy anyagyilkosra. „Mi a gond?”, érdeklődik. „Csak a fekete életek számítanak, a fehérek nem?”, jajdulok fel. „Na, te is rasszista vagy! Hát nem tudod, hogy sokkal több feketét ölnek meg, mint ahány fehéret?” Erre nehezen jutok szóhoz, csak ilyesmit tudok kinyögni: „Olvastál esetleg erről statisztikát?” A leányzó pillantása ellenségesről lesajnálóan szánakozóra vált: „Hát még ezt sem tudod? Ez evidens…”

Ja, ha evidens, akkor feladom. Mintha az imént azt találtam volna leírni, hogy a BLM-propaganda hátborzongatóan hatékony. Volna rá egy fogadásom, hogy a jövőben a FIFA már nem kér licencdíjat az EA társaságtól a névhasználatért.