Pokoli jelenetek tanúi lehetünk a török–görög szárazföldi határon és a tengeren is. A görög rendőrség és a hadsereg emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy megakadályozza a migránstömeg bejutását az országba. Állandó a könnygáz használata, hang- és fénygránátokkal, gumilövedékekkel lövik a tömeget, egy ember állítólag meghalt, ezt a görög belügyminiszter határozottan cáfolta. Az illegálisan görög földre jutó migránsok tucatjait ítélik el gyorsított eljárásban, és több mint három évre börtönbe zárják őket.
Eközben a görög hadsereg éleslőszerrel hajt végre gyakorlatot a határ leginkább veszélyeztetett szakaszán. A tengerről érkező felvételek és hírek még felkavaróbbak. Leszboszon a helyi lakosok akadályozzák meg erőszakkal, hogy a migránsok szárazföldre lépjenek. Botokkal tolják el a csónakjaikat a parttól, aki mégis partra lép, azt megverik, de megvertek már NGO-aktivistát is. Ennél is döbbenetesebb látni, amikor a görög parti őrség hajója figyelmeztető lövésekkel (!) fogadja a migránsok zsúfolt gumicsónakját, és a parti őrség egyenruhása szintén bottal tolja el a hajótól a felkéredzkedni akaró migránsokat.
Felkavaró mindezt látni, ám tökéletesen érthető. Érthető a hatóságok roppant határozottsága és keménysége, a civilek embertelennek tűnő védekezése. Mert ki várhatná el például a leszbosziaktól, hogy csendben tűrjék, ahogy egy immár őket meghaladó létszámú embertömeg elözönli szigetüket? Ráadásul ez az embertömeg egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni a befogadók kultúráját, vallását, tradícióit és életvitelét, hanem csak jön, van és követel. Éppen ideje a görögök eszmélésének. Ismétlem, mindez felkavaró, ám tökéletesen érthető.
Ám a csönd érthetetlen.
Emlékeznek még, amikor egy agresszív tömeg megtámadta Röszkénél a magyar rendőröket? Emlékeznek, ahogy minden kezük ügyébe eső tárggyal dobálták a határvédőket? Akkor a magyar rendőrök könnygázzal és vízágyúval védték meg a határt és persze önmagukat. Emlékeznek, mi volt akkor a reakció a nemzetközi sajtóban, a Soros-féle szervezetekben és persze az unióban? Emlékeznek még arra a töménytelen mennyiségű hazugságra, a felháborodásra, a leckéztetésre, a nácizásra, a megbüntetésünk követelésére?
És emlékeznek még, amikor egy magyar operatőrnő elgáncsolt egy betörő migránst, akkor éppen hogy be nem vonultak a kéksisakosok! Hetekig tartó hecckampány, felháborodás, szemétkedés kísérte az esetet, még jó, hogy meg nem lincselték azt az asszonyt.
Nos, feltűnt már önöknek a fülsiketítő csönd, ami a mostani görög eseményeket kíséri? Ismétlem: könnygáz, vízágyú, hang- és fénygránát, gumilövedék, éleslőszeres hadgyakorlat, figyelmeztető lövések, megvert migránsok és megvert NGO-aktivisták, börtön és botokkal a tengerbe visszatolt migránsok – ez van most Görögországban.
És mindezt a teljes csend kíséri a pénzért és hatalomért hisztériázók és hazudozók részéről. Nos, amikor az EU ilyen-olyan vezetőire, a nemzetközi liberális sajtóra és a Soros-féle szervezetekre gondolnak, akkor mindezt ne felejtsék. Aljas, becstelen, hazug, gazember – ezek azok a szavak, amelyeket keresgéltek velük kapcsolatban.
És a legfontosabb, hogy mindezt el ne felejtsék akkor, amikor majd újra a magyar határnál lesznek pokoli jelenetek, és elkezdenek majd bennünket gyalázni. Nagyon fontos megjegyezni egy életre: ezeknek a gazembereknek a véleménye, a követeléseik és a fenyegetéseik annyit sem számítanak, mint szellentés a tornádóban.
Addig pedig: hajrá, görögök!
