Mielőtt a tárgyra térnénk, idézzük meg a rossz tanulót Karinthytől:
„A rossz tanuló a tábla felé fordul.
– Bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.
És a rossz tanuló engedelmesen írni kezdi és mondja utána a számokat. Írja, írja, mint Ágnes asszony, tudja, miről van szó, látja a tételt »éppen úgy, mint akkor éjjel«, mikor elaludt mellette, és fogalma se volt róla, mit jelent az egész. Igen, ez az, homályosan sejti, valami másodfokú egyenlet – de hogy mi lesz ebből. Szép lassan és kalligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja – a vonalból, ami törtet jelent, gondosan letörül egy darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért. Időt nyer ezzel. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. Úgyse sokáig szerepel ő itten a dobogón. Ezt még felírja, az egyenlőségjelet is szép lassan felrakja – igen, ezt még úgy csinálja, mint más, felsőbb lények, mint egy jó tanuló. Felírja még »á2«…”
Ez lehetne a mottója a tegnapi rendkívüli parlamenti ülésnek és úgy általában ennek a mai ellenzéknek, élén az újabban ávós időket idéző, fenyegetőzéssel operáló Gyurcsány Ferenccel. (Valószínűleg sok volt a rövid ebben a nagy melegben, a szokásosnál hamarabb megártott…)
Szóval itt volt ez a rendkívüli parlamenti ülés. Ez jutott eszükbe – de hogy mi lesz ebből…
Olyan volt ez a rendkívüli parlamenti ülés, mint Kunhalmi Ágnes, amikor odaáll a fonyódi szabadstrandra bejelenteni, hogy nincsenek szabadstrandok a Balatonnál. Mindeközben a tekintetében annyi értelem bujkál, mint annak a pontynak, melyet jó komám a minap fogott ki hajnalban a tihanyi szabadstrandon. Remek ötlet rotyogó nyárban rendkívüli parlamenti ülést tartani, különösképpen abban a tárgykörben, miszerint „Orbán monnyonle”, amiért nem teljesítette a parlament által ráruházott kötelmeket Brüsszelben.
De. Teljesítette.
És itt vége is a történetnek. Ráadásul – talán már utaltam rá – kánikula van. A nép leözönlött a Balatonra. Itt is valami baj lehet a központi ellenzéki kommunikációval, a múlt hét végén ugyanis egy baráti társasággal vacsorázni akartunk, de elkövettük azt a hibát, hogy nem foglaltunk asztalt sehol. Az általam ismert és kedvelt hat étteremből egyik sem tudott asztalt biztosítani, végül Füreden nagy protekcióval kaptunk egyet, és ott is olyan tömeg volt, hogy arra szavak nincsenek. Mint a strandokon, amelyeken napközben egy törülközőt nem lehet leteríteni, az Alsóőrsin sem, pedig az az egyik legdrágább. Fene se érti, ekkora nyomorban hogy kerül a Balatonra ennyi ember. Szóval a legjobb ilyenkor rendkívüli parlamenti ülést összehívni. Sokan fognak odafigyelni, meg aztán, mondom, a téma is kiváló. Mi sem bizonyítja az ötlet kiválóságát jobban, mint az a tény, miszerint 42 ellenzéki képviselő kezdeményezte a rendkívüli ülés összehívását, ebből pedig végül csak 35-en jelentek meg.
Ebből viszont kristálytisztán látszik, hogy igazságtalanok voltunk az imént, létezik ugyanis hét darab ellenzéki, akinek azért mégis eszébe jut olykor valami.
Végül elment tehát harmincöt ellenzéki képviselő, beültek és szavaztak. Igennel szavazott 33, egy nemmel, egy pedig tartózkodott. Fogalmam sincs, mi volt az, amiről szavaztak, de teljesen mindegy is. Viszont külön elbeszélgetnék azzal a kettővel, aki odament egy nemet és egy tartózkodomot nyomni. Nekik egészen biztosan szükségük lenne egy beutalóra abba az intézménybe, amely ápolt park mélyén található és rács van az ablakain.
Fél órát tartott az ülés. Ez alatt néhány millió test vízbe merült, illetve elfogyasztott egy lángost. A rendkívüli véget ért. Fletó már írja az új bejegyzést. Reméljük, csak fröccs mellett.
