Olaszliszka ma már nem arról híres, hogy Tokaj-hegyalja egyik legnagyobb szőlőtermelő területe, és innen szüretelik a világhírű aszúkhoz a szemeket. Olaszliszka nevét ma sajnos nem a bor, hanem szinte csak egy dolog teszi emlékezetessé: a vér.
Tizenhárom évvel ezelőtt ugyanis itt vér folyt a nyílt utcán, feldühödött cigányok raja lincselt meg a kislányai szeme láttára egy köztiszteletben álló tiszavasvári tanárt. A pedagógus a falun keresztül autózott, amikor arra lett figyelmes, hogy egy kislány, a 11 éves Horváth Kitti beleesett az árokba, miután átszaladt az utcán.
Szögi Lajos természetesen megállt, hogy megnézze, nem esett-e baja a gyereknek. Ekkor tört elő a rokonok csoportja, de ahelyett, hogy elsősorban a kislányra figyeltek volna, ahogyan ezt Szögi Lajos tette, másfajta félelmek és indulatok lettek úrrá rajtuk.
A kislány anyja például, miközben Kitti azt kiabálta neki, „Anya, élek!”, a férjének azt üvöltötte, „Öld meg a magyart, meghalt a gyerek!” Az „Öld meg a magyart!” felkiáltás pedig vezényszó volt. Ezt követően Szögi Lajost több mint száz ütés és rúgás érte a testén. A tanár két kislánya, egy tizennégy éves és egy ötéves gyermek mindezt az autójuk hátsó üléséről nézte végig. A megvadult csürhe több tagja pedig eközben azt ordította nekik, hogy fogják be a szájukat, különben megerőszakolják őket. Ekkor Szögi Lajos már arccal a földön feküdt, magatehetetlenül. A lincselés elkövetői azonban tovább rugdosták, amíg meg nem halt.
Ezek után joggal várta el az ország közvéleménye, hogy a lincselők példás büntetésben részesüljenek. Olaszliszkán ugyanis nemcsak egy félreértés, nemcsak egy hirtelen felindulásból elkövetett emberölés, hanem tudatos, értelmetlen erőszak is történt, azzal a felkiáltással, hogy „Öld meg a magyart!”. Valakit, aki segíteni akart, az elkövetők brutálisan meggyilkoltak, mert elborította az agyukat a düh egy embertársukkal szemben, aki a felfogásuk szerint nem közéjük tartozik, és ezért csak ellenség lehet.
Egy ország lélegzett fel, köztük a cigányok többsége is, amikor meg is kapták a bíróságtól az ezért járó büntetést a gyilkosok. Nyolc embert ítéltek el, az elkövetők összesen 157 év börtönbüntetést kaptak, hárman életfogytiglant. Az viszont már akkor sokakat megdöbbentett, hogy az elsőrendű vádlott, ifjabb Horváth Dezső mindössze 17 év börtönt kapott. Azt is sokan nehezményezték, hogy miért nem ítélték a vádlottakat tényleges életfogytiglani fegyházra, hiszen így a börtönben tanúsított „jó magaviseletükre” hivatkozva hamarabb is szabadulhatnak a rácsok mögül.
A baljóslat hétfőn be is következett. Ifjabb Horváth Dezsőt feltételesen szabadlábra helyezték, így hétfőn hajnalban lazán kisétálhatott a fegyházból. Pedig a bíróság azért ítélte el ezeket az embereket, mert a társadalomra is veszélyesek. Ha pedig az ilyen emberekre nem sújtanak le a törvény legnagyobb szigorával, annak akár olyan üzenete is lehet, hogy a jövőben mások is elkövethetnek ilyen rémtetteket.
Ifjabb Horváth Dezső kiengedéséhez persze az is kellett, hogy ötmillió forintot pereljen ki az államtól, mert állítólag rosszak voltak a fogva tartásának körülményei. Ha otthon van, nyilván erre nem hivatkozhat majd. A szabadulásakor mindenesetre az anyját szidta azoknak, akik azt kérdezték tőle a börtönkapuban, hogy megbánta-e a tettét.
Tizenhárom évvel ezelőtt még biztosan ütött és rúgott volna, valahogyan azonban mégsem megnyugtató ez a „fejlődés.” A nagy kérdés azonban inkább az, hogy az ilyen magaviseletű embert szabadlábra helyező bíró nyugodt lehet-e, ha a tükörbe néz. És nyugodt lehet-e ezek után bárki, ha autóval elindul Olaszliszka felé.
