Rabosítottak két mentőt. Ujjlenyomat, fénykép szemből és profilból, DNS-minta. Deprimáló lehet az ilyesmi, és akkor finoman fogalmaztunk.

Nagyon fáj
Nem szokás erről vezércikket írni. De mégis!
Rabosítottak két mentőt. Ujjlenyomat, fénykép szemből és profilból, DNS-minta. Deprimáló lehet az ilyesmi, és akkor finoman fogalmaztunk.
Azért rabosítottak két mentőt, mert idén január 24-én, 19 óra 11 perckor Csenyétéről kapott hívást az illetékes mentőállomás, hogy egy eszméletlen férfihoz vonuljanak ki. Az első hívást követő 15 percben további négy (!) alkalommal hívták a mentőket, és több alkalommal is agresszívan szidalmazták, illetve megfenyegették őket. A mentők a központból telefonon adtak utasításokat a családtagoknak a lélegeztetéshez és újraélesztéshez, amit meg is kezdtek.
Mivel pedig korábban már többször is érte a mentőket hasonló atrocitás és inzultus Csenyétén, ezért a vonuló egység az encsi rendőrkapitányságtól kért segítséget, nevezetesen hogy a kivonuló mentőket a helyszínen egy rendőrjárőr biztosítsa. A mentők hamarabb értek a faluhoz, mint a rendőrök, így megálltak a falu szélén, hogy bevárják a rendőrjárőrt. Időközben a falu polgármestere a saját kocsiján a mentőautóhoz szállította az eszméletlen férfit, és a mentők el is kezdték az ellátását, de a 49 éves K. Gy.-n már nem lehetett segíteni.
A helyszínen lévő polgármester – maga is cigány ember – akkor azt mondta, K. Gy.-n már úgysem lehetett volna segíteni, de mert – szerinte – a mentők alaptalanul féltek, ezért feljelentést tett. Fontos tudni még az előzményekhez, hogy az OMSZ főigazgatója, Csató Gábor az eset után meghallgatta a rögzített telefonbeszélgetéseket, és azok alapján érthetőnek és indokoltnak tartotta a mentők reakcióját, vagyis hogy a saját biztonságuk érdekében megvárták a kiérkező rendőröket. Azóta pedig eltelt fél év, és most rabosították az érintett mentőket.
Mindenekelőtt sietek leszögezni: minden szolidaritásom és együttérzésem a rabosított mentőké. Felháborítónak, méltánytalannak és tűrhetetlennek gondolom, ami most velük történik. És ennek ellenkezőjéről semmi sem fog meggyőzni. Hogy miért? Azért, mert a családom tele van egészségügyi dolgozókkal, aktívakkal és már nyugdíjasokkal. Így ismerem a vonatkozó történeteket. Vittek már be feleségemhez éjszakai ügyeletben cigány öregasszonyt szívpanaszokkal, mögötte jött az egész pereputty, és az volt az első mondatuk, hogy „ha a mama meghal, utána döglesz te is!”.
Ismerem, amikor a kórházban fekvő cigány beteget egyszerre látogatja meg a húszfős rokonság, körbeülik az ágyat, rágyújtanak (!) a kórteremben, és az őket rendreutasító nővért életveszélyesen megfenyegetik. Magam is voltam betegtologató éjszakai ügyeletben a János-kórház traumáján, láttam, amikor behozták a bicskázó cigányt összeverve, az meg a röntgenasszisztensnő köpenye alá nyúlkált, s ha rászóltunk, akkor azt üvöltötte, hogy leszúr minket is, mint a disznót. Igaz, az még a nyolcvanas évek volt, úgyhogy lerendeztük, ahogy kellett, és elcsitult…
Ezek nem mesék, hanem napi tapasztalatok. Csenyétei napi tapasztalatok is, a mentők részéről. Éppen ezért üzenjük a most rabosított mentőknek: veletek vagyunk. Üzenjük az őket rabosítóknak, ezentúl menjenek ők Csenyétére, ha hívják őket. És üzenjük minden érintettnek: nem kell fenyegetni a mentőket, a rendőröket és a tűzoltókat, és akkor majd nem lesz ilyen késlekedés. Nem kell lincselni, nem kell agyonszurkálni a bajnok kézilabdázót és a fiatal srácokat a Deákon, nem kell iskolát kerülni, tanárt verni, aztán markot tartani „kártérítésért”. Úgy általában, meg kell tanulni normálisan viselkedni. Rengeteg nagyszerű cigány embernek, a túlnyomó többségnek már sikerült, ideje nekilátni a többinek is, mert csak úgy lesz win-win szituáció. Minden más: tragédia.
Nem szokás erről vezércikket írni. De mégis!
Nagy tévedés azt gondolni, hogy csak a termelők veszítenének Brüsszel tervével. A vesztes egész Európa lenne.
Kell hogy legyen következménye a bűnöknek, az aktuális politikai helyzet soha nem ad felhatalmazást bűncselekmények elkövetésére.
Az, hogy egy magyar űrhajós ismét részt vehetett egy expedícióban, olyan listára repítette újra Magyarországot, amelyet más nemzetek csak irigykedve nézhetnek.
Nem szokás erről vezércikket írni. De mégis!
Nagy tévedés azt gondolni, hogy csak a termelők veszítenének Brüsszel tervével. A vesztes egész Európa lenne.
Kell hogy legyen következménye a bűnöknek, az aktuális politikai helyzet soha nem ad felhatalmazást bűncselekmények elkövetésére.
Az, hogy egy magyar űrhajós ismét részt vehetett egy expedícióban, olyan listára repítette újra Magyarországot, amelyet más nemzetek csak irigykedve nézhetnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.