Ungváry Krisztián náci egyenruhákat árul az internet erre szakosodott oldalain.
A kisebbik Ungváry hirdetése figyelemre méltó: „Eladó a fotókon látható SA [Sturmabteilung, „rohamosztag” – P.T.] Dienstrock W für politische Leiter. A darab teljesen hibátlan, szinte újszerű és garantáltan EREDETI. Lásd a benne található szabócédulákat is. A tartozékok közül megvan az eredeti karszalag, valamint egy szalagsáv. Egy gombja hiányzik és hiányoznak a Kragenspiegelek [hajtókák – P.T.] is. Ára 350 euró. Megtekinthető a II. kerületben előre egyeztetett helyszínen és időpontban. Válaszokat magánba kérek.”
Remek! És örömmel tudatjuk, a kisebbik Ungváry üzlete sikeresen alakult, elkelt a ruhadarab. A befolyt összeg egy részéből a mi Krisztiánunk vásárol egy másik eredeti darabot, amelyet majd ismét haszonnal eladhat, a másik részéből pedig antifasiszta tevékenységet folytat majd.
Mindenkinek olyan mániája van, amilyet megérdemel – mondhatnánk, és ezzel el is intézhetnénk ezt az egészet.
Csak az a bökkenő, hogy a túloldalon ilyesmiért nyilvános lincselés, az emberi társadalomból történő kitagadás és fővesztés jár. De csak akkor, ha valamiféle jobboldali közszereplő vagy nem közszereplő ragadtatja magát ilyesmire. Emlékezhetünk annak a tanárnak az esetére, aki egy táborban lefotózkodott egy náci egyenruhában – azonnal a vérét vették. És ez csak egyetlen példa, viszont jellemző és sajnos nem egyedi. Viszont a kisebbik Ungváry adhat-vehet akár náci egyenruhákat is, ő megússza. Pedig állítólag ilyetén vonzalmai nem új keletűek, régi ismerőseitől hallottam, miszerint annak idején, egyetemistaként az SS veteránok lapjával a zsebében járt fel a Széchenyi Könyvtárba. Nincs róla képem, nem voltam ott, de semmi okom kétségbe vonni azok szavahihetőségét, akik mesélték.
De ez is teljesen másodlagos. A lényeg, hogy vajon miért jár a nyilvánosság tereiben virtuális kivégzés egyeseknek, míg másoknak ugyanazért semmi? A válasz: azért, mert a nyilvánosság tereit uraló balosok, liberálisok, antifasiszták, kommunisták, bolsevikok és egyéb gazemberek: gazemberek. Azt gondolják, megengedhetik maguknak a kettős mérce ilyetén, pofátlan és nyílt alkalmazását. Teszem hozzá: a tapasztalatok azt mutatják, hogy megengedhetik. S nem pusztán arról van szó, hogy a kisebbik Ungváry is megússza, a hitlerező majd mengeléző polgármesterük is megússza, de vannak itt súlyosabb dolgok is. Például, ha az „antifák” (valójában kiiktatandó terroristák) Párizsban „mocskos zsidók” üvöltéssel vonulnak végig az utcán, akkor az a nyilvánosságot uraló ezen terekben egyszerűen nem jelenik meg.
Ha az „antifák” és BLM aktivisták (korunk Leninfiújai és NKVD – ÁVO keretlegényei) agyonlőnek egy nyolcéves kislányt, aki ráadásul fekete, akkor az szintén kimarad ebből a nyilvánosságból. Az ilyesmi egyszerűen nem történik meg. Hiszen nem illik bele a megrajzolni kívánt képbe. A megrajzolni kívánt kép pedig most éppen az, hogy az Egyesült Államokat valamint a nyugati nagyvárosokat lángba borító, feldúló, lincselő, fosztogató söpredék nem más, mint egy szelíd, békés, elnyomott és a jogaiért kiálló nagyszerű sokaság. A „múltat végképp eltörlő” bolsevik düh és éjfekete sötétség pedig valamiféle jogos kultúrharc.
Nem, nem az. Mindez pontosan az, aminek látszik. Csak akik kiengedték a szellemet a palackból, és akik ezt az egészet finanszírozzák, egyszerűen bármit el- és lehazudnak a valóság színpadáról, s ehhez a mutatványhoz rendelkezésükre áll a szükséges nyilvánosság. A normális világ pedig még mindig szűköl és retteg ezektől a gátlástalan gazemberektől. Pontosan ezen kell változtatni. Ezektől nincs miért félni, és az általuk uralt nyilvánosságtól végképp nem. Ki kell őket röhögni. Mint a kisebbik Ungváryt, aki biztosan felveszi titokban a náci egyenruháit, mielőtt eladja őket, és akkor, öt percig, valakinek képzeli magát.
