A kvóták halottak. Nincs jobb tervünk. Éljenek a kvóták! – állapította meg a német, a francia, az olasz és a máltai miniszter. Dolguk végeztével megveregették egymás vállát, a kamerákba mosolyogtak, repülőgépre szálltak és hazautaztak. Migránskérdés kipipálva.
Gondolják ők. A migránskérdés persze nincs kipipálva, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a megbukott kvótarendszer újra felívelő pályán van, mint valami rossz, egyslágeres előadóművész, aki körbekoncertezi Európát, noha senki sem kíváncsi már rá. Európának most újra meg kell hallgatnia és el kell viselnie ezt a megöregedett bohócot.
A píárszakemberek azt hitték: ha új köntösbe bujtatják, divatos napszemüveget és bőrdzsekit adnak rá, ráncfelvarrást kap és hajbeültetést, tolongani fognak a tömegek a turnéján. A német, a francia, az olasz és a máltai miniszter azonban illúziókat kerget.
A bohóc most sem fogja megkedveltetni magát. A bevándorlók elosztására létrejött mechanizmus ugyanis egyszer már csúfosan elbukott, és akinek egy agysejtnyi józan esze maradt, az pontosan tudja, miért.
A kvótarendszerrel Európa végeláthatatlan csapdába csalja magát. Az alapvető problémát, a bevándorlás korlátozását-megállítását nem orvosolja, hiszen az Európába vágyóknak – függetlenül attól, hogy valódi menekültek-e vagy sem – azt üzeni: vessétek magatokat a tengerbe, mi kimentünk, befogadunk és ellátást nyújtunk nektek. Ez talán a kvóták legnagyobb gondja, és emberiesség elleni bűncselekményeket is felvet a rendszert ösztönzők esetében.
A másik bűne e mechanizmusnak az, hogy a szolidaritás nevében teszi kötelezővé a migránsok befogadását. Bár a tegnap született megállapodás egyelőre négy országra vonatkozik, és elméletileg önkéntes alapú, jól tudjuk, hogy az Európai Unióban ez mit jelent.
A szolidaritás, az önkéntes alapú segítségnyújtás idővel az uniós kötelezettségek megszegésével lesz egyenértékű. Nincs választási lehetőség. A renitenseket megbélyegzik és bosszút állnak rajtuk. Például az uniós források elosztásakor vagy jogállamisági eljárások során.
Az egykor halottnak hitt kvóták tehát élnek és virulnak. Akinek viszont legalább egy agysejtnyi józan esze maradt, az nem gondolhat mást, mint hogy ezt a velejéig romlott rendszert valakiknek érdekében áll működtetniük. Nem kell összeesküvéselmélet-hívőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: a szemeink előtt zajló folyamat nem menekültválság, hanem menekültipar.
A tegnap sebtében aláírt megállapodást a nyugati sajtóban áttörésként értékelték, egy átfogó, összeurópai megállapodás felé vezető út első lépéseként, ám a kérdés már csak az marad, mit szólnak mindehhez az olaszok, akiknek országát a szűnni nem akaró bevándorlási hullám kísérleti laboratóriummá, az európai politikai küzdelmek pedig csatatérré alakították át.
Egy biztos: az új kvótamechanizmus – elfogadhatóbb európéer nevén: vészmechanizmus – és az új baloldali római kormány intézkedései mágnesként fogják vonzani a civil hajókat Olaszország partjaihoz, az utasok száma a százasról ezres nagyságrendekre fog emelkedni.
Hogy kik ők és honnan jönnek, azt a legtöbb esetben valószínűleg sose fogjuk megtudni. Szíriai menekülteknek, kongói árváknak, afgán háborús sebesülteknek vallják majd magukat. Az olasz partoknál legfeljebb néhány tucatnyian fognak tapsolni és ujjongani érkezésük láttán. Az osztrák–bajor határig azonban kérdéses, hogy eljutnak-e. Ott négy éve még nagy lelkesedéssel várták volna őket.
Ma már nem biztos. A kiöregedett bohócok viszont már nem lesznek ott a kikötőben. Dolguk végeztével megveregették egymás vállát, a kamerákba mosolyogtak, repülőgépre szálltak és hazautaztak.
