Titokzatos eltűnések a Dél-Alföldön

Magyarországon évente csaknem tízezren tűnnek el.Ez a szám azonban csalóka. Benne foglaltatnakazok, akiket egy napig nem láttak, azok a diákok is,akik nem mernek hazamenni rosszbizonyítványukkal, egy kis kitérőt teszek,s aggódó édesanyjuk azonnal a rendőrséghezfordul az eset bejelentésével.Duzzasztják az eltűntek táborát a szociális otthonokból vagy öregek napközi otthonából kisétáló és vissza nem találó idős emberek. Az apai engedély nélkül a Balatonra ruccanó tinédzserek, illetve az olyan kalandvágyó fiatalok, akik rövidebb-hosszabb ideig az idegenlégió afrikai táborait járják. Mert ilyen csellengő húszévesekkel is találkozni. Tíz százalékra becsülik azokat, akik hosszabb idő után kerülnek elő, vagy soha senki nem jut a nyomukra. Csongrád megyében évek óta három rendkívüli eset tartja izgalomban a közvéleményt. A rendőrség, a hozzátartozók, a szakemberek egyelőre nem találnak magyarázatot a különös történetekre.Úgy hagyták a szülők Jankai Béla komlói szobáját, ahogyan 1993-ban elhagyta. Nem mozdították el a képeket, még a könyv is úgy hevert az asztalon, ahogy a fiatalember az olvasás után odahelyezte. Az édesapa, idősebb Jankai Béla nyugdíjas bányász elérzékenyül, amikor szót ejtek fia eltűnéséről.– A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságtól már két évvel ezelőtt megkaptuk az értesítést: ha akarjuk, kérhetjük a fiunk holttá nyilvánítását. De nem tesszük, mert a feleségemmel egyetemben egy százalék esélyt adunk arra, hogy a gyermekünk él. Amíg nem találják meg a holttestét, nem mondunk le a fiunkról, mert mit szólna, ha betoppanna, milyen szemrehányással illetne, ha lemondanánk róla.Az utolsó mondatnál az apa hangja elcsuklik, tekintete a távolba réved.A huszonhárom éves Jankai Béla Szegeden tűnt el 1993. február 13-án. Az egyik legnépszerűbb diszkóbárban, a Tiszagyöngyében szórakozott a barátjával. Éjfél után két órakor levetette a zakóját, a szék karfájára helyezte, és azt mondta, kimegy a mellékhelyiségbe. Fehér inget viselt a szőke fiatalember, így társa követni tudta a szemével a félsötét diszkóban. Meggyőződhetett róla, hogy kilépett a táncteremből, de többé nem látta.A diszkóbár alig százötven méterre van a Tiszától. Február 13-án nagyon hideg volt, jégpáncél borította a vizet. A bárhoz közel van a híd, ahol valaki hallotta, hogy a partról a jégre lépnek, amely nagyot reccsen, és utána egy csobbanással valami elmerül. A rendőrség kizárja, hogy Jankai Béla belevetette volna magát a Tiszába. Hosszú ideig tartott a vizsgálat, végül azzal az eredménnyel fejeződött be, hogy a bűncselekmény gyanúja is elvethető. Öngyilkosságra pedig senki sem gondolt. Bár az akták ma már a rendőrség archívumában pihennek, Kovács Sándor őrnagy azt mondja, lélekben mindig együtt marad a Jankai családdal, és addig nem nyugszik, amíg nem talál magyarázatot az eltűnésre.– Sem a mozdonyvezető fiatalember életmódja, baráti társasága, anyagi helyzete, sem más jel nem utal arra, hogy bűnözők áldozatává válhatott. Budapestről hívtuk azt a speciális búvárcsoportot, amely az eltűnést követő hetekben átvizsgálta a Tisza fenekét majdnem a jugoszláv határig. A szomszédos ország hatóságától pedig nem kaptunk olyan jelentést, amelyből arra következtetnénk, hogy Jankai holttestét a Tisza kivetette. Terepszemlét tartottunk a bár környékén több száz méteren, ami azért volt fontos, hogy elvessük a lehetőséget, miszerint Jankait a szórakozóhelyről kilépve leütötték, megölték és elásták. Több mint egy évtizede vagyok rendőr, de soha nem éreztem olyan tanácstalanságot, mint a mozdonyvezető eltűnése ügyében. Jankai előkerítése érdekében mindent megmozgattak a detektívek. Éveken keresztül megjelentek a diszkóban szombat esténként, és arra kérték a jelenlévőket, aki látott vagy hallott valamit a fiatalemberről, tegyen tanúvallomást. Senki sem jelentkezett.A Jankai család annak ellenére meg akarta jutalmazni a nyomozókat, hogy nem értek el eredményt. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság kérte a kétségbeesett szülőket, inkább másra költsék nyugdíjukat. Idősebb Jankai Béla bizalmasan elárulta, hogy ő is beszállt a felderítésbe.– Arra a következtetésre jutottam, hogy a gyermekünket szervátültetéshez rabolták el!– Mire alapozza a feltevését?– Öngyilkos nem lehetett, mert nem olyan fajta volt. Baleset nem érte, mert akkor meglenne legalább a holtteste. A meggyilkolására nem volt indítóok. Felkutattam egy szemtanút, aki azt mondta, egy orvosnő figyelte a gyermekemet.– Talán tetszett neki.– Nemrég találkoztam egy jósfélével, aki arra a következtetésre jutott, mint én: donornak használták a gyereket.A rendőrség nem tartja életszerűnek ezt a feltevést, már csak azért sem, mert nem diszkóban keresik az alanyokat az ilyen művelethez. Az orvos szakértők elképzelhetetlennek tartják, hogy valakit az utcáról pécézzenek ki ilyen célra. Konzultánsaim a szülői kétségbeeséssel magyarázzák a fantasztikus elképzelést. Alapja Magda Marinko öt évvel ezelőtti bírósági vallomása lehet, amellyel a média részletesen foglalkozott. A halálosztó zavarosan beszélt arról, hogy Dél-Magyarországon fiatalokból álló csoport szervátültetéshez rabolt embereket. Ezt a lehetőséget a szakértők azért zárják ki, mert nincs olyan ország, ahol intézet vagy orvoscsoport beszáll az illegális szervkereskedelembe. Ám ezt a históriát azért sem lehet lezárni, mert a szülők egyre csak reménykednek, hogy fiuk előkerül. Nem kérték gyermekük háromszázezer forintos betétkönyvének felszabadítását sem, pedig jól jött volna a pénz a nyomozáshoz.A másik rejtélyes eltűnés szintén a Dél-Alföldön történt: 1998. április 28-án délben indult hazafelé a balástyai presszóból Józsa Róbertné. A harminckét éves hölgy lakása és a cukrászda közötti távolság alig több mint egy kilométer. Ezt az utat általában tíz perc alatt tette meg korábban. Aznap nem akadt szemtanú, aki látta volna. Józsáné egyébként perfekt beszélt angolul, és diplomával is rendelkezett.Ugyanabban az esztendőben, július 16-án hasonló sorsra jutott a tizennyolc éves Jéga Szabó Bernadett. Ő is a presszóba ment. A nővérét látogatta meg, aki ott dolgozott, majd este fél tizenegykor távozott. Otthona alig ötszáz méterre található a szórakozóhelytől. Szemtanúra nem bukkant a rendőrség, aki Bernadettet látta volna hazafelé gyalogolni. Máig ismeretlen a két nő holléte.Kistelek rendőrkapitánya, Szörényi Endre alezredes kizárja a bűncselekmény gyanúját, és sorolja érveit.– Bűnügyről akkor beszélhetnénk, ha lenne áldozat. A két hölgyet nemcsak az Interpollal, hanem az osztrák, a holland és a jugoszláv rendőrséggel is kerestetjük, mert kaptunk olyan jelzéseket, hogy fiatal nők szívesen utaznak ezekbe az országokba. Ám érdemi felvilágosítást sehonnét sem kaptunk, a föld nyelte el a két balástyai hölgyet. Többen nekem szegezték már a kérdést, hogy miért nem gondolunk arra, valaki megölhette Józsánét, illetve Bernadettet. Ezt a lehetőséget azért tartom kizártnak, mert nem volt indíték. Az pedig teljesen őrült ötlet, hogy ámokfutó gyilkosok egy negyedéven belül ugyanabban a községben tegyenek el láb alól két embert.A kisteleki rendőrkapitánysághoz hat település és kiterjedt tanyavilág tartozik, ahonnan tavaly harminc eltűnést jelentettek be. Huszonnégy órán belül az elveszett személyek 98 százaléka meglett, a többiek pedig két-három nap múlva kerültek elő. Máig kivétel Józsa Róbertné és Jéga Szabó Bernadett. A kisteleki rendőrkapitány nem találgat, semmilyen feltételezésbe nem bocsátkozik. Annál inkább szóbeszéd tárgya a faluban a két nő sorsa. Fantasztikus meséket szövögetnek. Az egyikben az ufonauták, a másikban a török kamionosok a főhősök. Mindegyik változatban az emberrablás a fő motívum, az egyik mese arról szól, hogy a magyar nőket a Távol-Keletre viszik vagy vitetik feleségnek. Ám nem mindenki tartja hitelesnek ezeket a történeteket. A valós magyarázatot keresik, és sokan úgy gondolják, az idő végül megoldja a rejtélyt.A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság körözési csoportvezetője, Szalai Szabolcs cáfolja azokat a híreszteléseket, miszerint a déli határ melletti településeken többen tűnnek el, mint az ország más vidékén.– Évente négy-öt személy nem kerül elő. Ők főleg idős emberek, akik nem találnak haza. Legtöbbjük holttestét megtaláljuk valahol: kihűltek, éhen haltak vagy agyvérzést kaptak.