Magyarok a porcelánboltban

Az idén ünnepli fennállásának 175. évfordulóját a Herendi Porcelán Manufaktúra. A nagy múltú cég a sajtó útján is keresi a legrégebbi herendi porcelántermékeket múzeuma számára. Ami pedig a jelent illeti: a világszerte gyengélkedő piacon a herendi nemhogy őrzi, de dinamikusan erősíti pozícióját. Kovács József vezérigazgató impozáns környezetben beszélt a patinás kézművesüzem jubileumi eredményeiről és terveiről.– A régi nyugati cégeknél napra pontosan tudni, ki, mikor állította ki a pátenst. A mi alapító okiratunk nincs meg. Ahhoz az évhez kötjük évfordulós eseménysorozatunkat, amikor már bizonyosan űztek kerámiaipart Herenden. A veszprémi püspökség levéltárában 1826-ból származó latin és német nyelvű bejegyzés található, ekkor Stingl Vince keramikus már működött a községben, őt tekintjük alapítónknak.– Milyen ünnepi eseményekre számíthatunk Herenden a jubileumi évben?– Az idén újraépítjük a manufaktúra díszudvarát, helyreállítjuk az ipartörténeti értékű régi épületrészeket. A legnagyobb beruházás azonban a fehér porcelánt készítő részleg rekonstrukciója lesz. Ez jóval egymilliárd forinton felüli, saját erőnkből történő fejlesztés. Ez a jövőnket is meghatározó, önmagában is méltó megünneplése a 175. évnek. Emellett rangos eseményekkel tesszük emlékezetessé a jubileumot, amelyek főként kulturális jellegűek, még ha kereskedelmi köntöst öltenek is, mint például a Frankfurti Nemzetközi Vásár, ahol februárban már megtörtént a nagyvilág előtti bemutatkozásunk. Itt Herenden a legkülönbözőbb programok sora lesz, komolyzenei, népzenei koncertekkel. A július első hetére tervezett ünnepségünkre várjuk a köztársasági elnök urat, a millenniumi zászló átadására Herend város a miniszterelnök urat kérte fel.– Közel két évszázada szinte megszakítás nélkül működik a manufaktúra. Összehasonlítva a hagyományos, közismert herendi termékkollekciót a mostanival, mit mutatna meg vendégeinek a legszívesebben?– Az elmúlt években a hagyományos, zömében barokk és eklektikus jellegű termékek mellett, amelyek a XIX. századtól dominálnak kínálatunkban, jelentkezik a kortárs hazai és – kisebb mértékben – a külföldi kerámiaművészet. A Kossuth-díjas Schrammel Imrén kívül a pécsi Nagy Márta, a budaörsi Babos Pálma, a budapesti Fekete László neves keramikusművészek is terveznek Herendnek, s bár Melocco Miklós nem keramikus, ő is alkotott nekünk. Öt saját iparművészünk mellett vezető képzőművészeinkkel próbálunk újat alkotni akkor is, ha tudjuk, egyik-másik modell most talán nem piacképes. Azt is mondhatnám, a jövő kincseit teremtjük meg ilyenkor. Nem akarjuk csak a múlt sikeres modelljeit, festőmintáit másolni, szeretnénk valami mást is kínálni, olyat, ami szintén követi az eddigi legfontosabb hagyományt: a kézi munkát.– Hogyan biztosítják ehhez a szakember-utánpótlást?– Az iskolánk több mint egy évszázados múltra tekint vissza. Az elsők között volt, ha nem a legelső, ahol szervezett tanoncoktatás folyt – ahogy annak idején, még a XIX. században hívták. Most alapítványi formában működik a szakmunkásképző iskola, természetesen a manufaktúra hozta létre és tartja fent. Magunknak képezzük a három alapszakma elsajátítóit, az úgynevezett modellőrt, vagyis gipszformakészítőt, a korongozót és a porcelánfestőt.– A manufaktúra része a nemzet kulturális örökségének, a herendi termékek hungarikumnak számítanak. Mit tettek és tesznek a megóvásuk érdekében?– Az átalakulás idején, a privatizációt megelőzően óvatosan és előretekintve léptünk. Akkor sok kérőnk jelentkezett itthonról és külföldről, sokan szerették volna a tulajdonosi jogokat megszerezni. A fenti megfontolásból bizonyos tevékenységeinket – még az állami tulajdonlás utolsó hónapjaiban – alapítványi formába vittük át. Szociális intézményeinkkel, az iskolánkkal, a múzeummal együtt. Ha netán megszűnne a Herendi Porcelán Manufaktúra, akkor sem lehet mást kezdeni velük, ezt a funkciót kell betölteniük továbbra is. Múzeumunk állandó porcelánkiállításnak ad helyet, de minthogy időközben egy másik beruházásunk, a Porcelanium is elkészült, a múzeum épületében lehetőségünk van más ipar- és képzőművészeti kiállítások megrendezésére. Közel 250 millió forintba került a múzeum felújítása, tisztán saját erőből, ezt büszkén mondhatom, mert gyanítom, nem gyakori, hogy ilyen célra ekkora összeget költ egy vállalat.– Mennyire sikerült megőrizniük magának a gyártási folyamatnak a hagyományait?– Nem véletlen, hogy manufaktúrának nevezzük vállalatunkat, sajnos helyénvalóbb, magyarabb szóval nem tudjuk megjelölni tevékenységünket, amely alapvetően különbözik a gyárétól, az önmagában szintén sajátos értékeket képviselő tömegtermeléstől. Nálunk manuális, kézműves tevékenység folyik. Ezerhatszáz fővel dolgozunk, bérköltségeinket tehát jelentősen csökkenthetnénk gépesítéssel. De akkor nem lenne többé kézművesremek a herendi porcelán, nem különböznék más porcelángyári terméktől. Márpedig ez a legfontosabb számunkra.– Ezek után azt várná az ember, veszteséges a termelés Herenden.– A tavalyi évet több mint kétmilliárd forint adózás előtti nyereséggel zárjuk, 7,8 milliárdos forgalom mellett. Erre azt mondják, hogy elég tisztes eredmény. A bér is fontos, a munkavállalóinknak mindenképpen: az egy főre jutó átlag tavaly bruttó 1 millió 650 ezer forint volt. Nálunk minden dolgozó tulajdonos is egyúttal, mivel teljeskörűen megvalósult a munkavállalói részvényesi program. Ha a cég eredményesen működik, elég szép osztalékot is tudunk fizetni amellett, hogy milliárdos beruházásaink vannak saját erőből, a saját profitunkból. Gyakorlatilag kölcsön nélkül gazdálkodtunk az elmúlt nyolc-kilenc évben, komolyabb hitelfelvételünk utoljára a hetvenes években volt.– Nem okoz érdek-összeütközést a manufaktúrában, hogy a dolgozók egyszerre tulajdonosok és munkavállalók?– Bár a vállalat helyzete szilárd, az említett dolgozói tulajdonosi formának – amelynek feltétlen híve vagyok – lehet veszélye is. A munkavállalónak ugyanis gyakran más az érdeke, mint a tulajdonosnak. Előbbi a béremelésben érdekelt, míg a tulajdonos a vagyongyarapításban, az osztalékban, a vállalat hosszú távú prosperitásában. Ráadásul a cégnél van szakszervezet és munkástanács is, tehát valaki lehet munkavállaló, tulajdonos, felügyelőbizottsági tag és szakszervezeti vezető is egy személyben. De lehet-e különbséget tenni az egyes szerepkörök közt? A következő havi fizetésen gondolkodik-e a dolgozó vagy azon, mi lesz tíz év múlva? A részvények 75 százaléka a herendi munkavállalóké, ezzel a többséggel a közgyűlésen sok fontos dolgot el lehet dönteni. A rövid távú érdekekkel viszont a jövőnket kockáztathatjuk. Szerencsére a herendi munkavállalók-tulajdonosok eddig bölcsen viselkedtek.– Mi a manufaktúra számára a legveszedelmesebb ezek közül?– Örök dilemmánk, hogy növeljük-e a termelést. A fentebb elmondottakból következik, hogy mi a filozófiánk: legyen egy kicsivel kevesebb herendi a világon, de őrizze meg az értékét. Ritkaságértéke legyen. Nem vagyunk tömeggyártók, és nem is akarunk azok lenni.– Nem rontja ez a cég eredményeit?– Tény, hogy körülbelül nyolc-tíz éve recesszió van a világ porcelánpiacán. Némely gyártó egyenesen úgy fogalmaz, tragikus a helyzet. Komoly, nagy múltú gyárak tűntek, tűnnek el Németországban, Franciaországban, Angliában, miközben a mi manufaktúránk virágzik. Gazdálkodási eredményeink ezt alátámasztják. Bár a rendszerváltozást a magyar gazdaság általában megsínylette, a magyar kerámiaipar pedig kifejezetten, nálunk az az örvendetes helyzet, hogy az átalakulás során nem ért bennünket megrázkódtatás, nem kényszerültünk tömeges leépítésre, üzletmenetünk jobb, mint valaha. Ezzel egyidejűleg óriási saját erős beruházásokat hajtottunk végre. Elosztjuk a kapacitásunkat, mert lényegesen nagyobb a herendi iránti kereslet, mint amekkorát ki tudunk elégíteni. Ezt bizony nem tudom, melyik porcelángyár mondhatja el magáról a világban.– Gondolható, hogy Herend város a gazdag rokont látja a porcelánmanufaktúrában. Hogyan jönnek ki egymással?– Bizony a képviselő-testület mintha néha nem a földön járna. Az nem megy, hogy a gazdálkodásuk esetleg meglévő hiányosságait majd a részvénytársaság pótolja. Mi önként vállaltuk, hogy a törvény által előírt kötelezettségünkön felül is költünk környezetünkre. Tavaly iparűzési adóként százmillió forint felett fizettünk be a város kasszájába. Jelentősen hozzájárulunk olyan önkormányzati feladatok teljesítéséhez is, amelyek a városra tartoznak. Alaptevékenységünk a porcelánkészítés és -értékesítés; a bölcsőde, óvoda működtetése és egyéb szociális feladatok elvégzése nem közvetlenül a mi dolgunk. Csak hát gyermekeinket napközben el kell helyezni...– A piaci sikereikhez hozzájárul, hogy ha magyar viszonylatban jól fizetnek is, a termékek munkabérhányada a világpiaci szinthez képest csekélység.– Ez igaz, és ez a nagy kihívás a jövőre nézve. Nemcsak az uniós csatlakozás, hanem az élet is azt diktálja, hogy jobban akarjunk keresni. Ámde ott van előttünk a meisseniek példája: a volt NDK-s munkabérek hirtelen nyugati szintre emelkedtek, s a kényszerű áremelések komoly piaci gondokat okoztak. Nekünk több időnk van felkészülni erre az integrációs kihívásra.– A herendi porcelánnak megvan a hagyományos, mondjuk úgy: euroatlanti piaca, tehát Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és Kanada. Sikerül-e új vevőket találni?– A domináns régiók mellett újabb jelentős piacunk a Távol-Kelet, elsősorban Japán. A hagyományosan legjobb európai vásárlónk, Olaszország mellett mostanában élénken érdeklődik Oroszország is, szívesen vásárolnának herendit a Közel-Keleten, sőt Kínában is, a porcelán őshazájában.– Pár éve lehetett hallani herendihamisításról is.– Vigasztalhatnánk magunkat, hogy azt érdemes hamisítani, ami értékes. Indirekt módon a hamisítók is igazolnak bennünket. Azonban 1990-től megtiltottam, hogy selejtárut, selejt fehér porcelánt is áruljunk. Ezeket festik meg itt-ott valahol, s az is herendi porcelán, csak éppen silány. Visszaélés a nevünkkel. Inkább mást írjanak rólunk, mint hogy hamisítottak. Ma már nem létezik nálunk első, másod- vagy harmadosztályú termék, csupán egyféle: a herendi minőség. A többit megsemmisítjük.