A halasi csipke hungarikum

Különlegessége miatt került többször is veszélybe életének száz esztendeje alatt a halasi csipke. A védett, varrott csipke teljesen kézi munkával készül, nagyon aprólékosan, hatalmas türelmet és ügyességet igényel. Ára persze borsos, vetekszik az aranyéval. Nem könnyű vevőt találni egy ilyen egyedi termékre, miközben mindenhol tömegtermelés folyik.Tizenöt lány és asszony őrzi Kiskunhalason a speciálisan magyar csipke készítésének titkát, mondja Kiliti Zsuzsanna, a Csipkeház igazgatója. Utánpótlásképzéssel jelenleg nem foglalkoznak, hiszen nincs szükség több csipkevarróra, elég nehéz piacot találni a meglévő csipkecsodáknak is. Egy négyzetméternyi nagyságú halasi terítő másfél-két millió forintot ér, igaz, másfél-két évig varrja készítője, mire elkészül egy ekkora darabbal. Az 1902-ben útjára indult halasi csipke ma a Halasi Csipke Alapítvány égisze alatt készül, a hölgyek napi nyolc órában foglalatoskodnak a kuriózumnak, ha úgy tetszik: hungarikumnak számító kézimunka előállításával.A napokban zárt be az a nemzetközi kiállítás, amelyet a csipke népszerűsítésére tartottak a Csipkeházban, ilyen alkalmakkor a külföldi látogatók általában vásárolnak is a kínálatból. Az 1935-től hivatalosan védjegyeztetett varrott csipke hatvanféle öltésmintával készül, a brüsszeli és a velencei csipkék feleennyivel váltak világhírűvé. Mindössze egy varrótű és cérna szükséges a leheletfinom csipkekölteményekhez, a cérna természetes alapanyagú, pamut. Még valamikor a hetvenes években szereztek be nagyobb menynyiséget egy írországi szövőgyárból, s azóta sem fogyott el. Egy év alatt a tizenöt asszony napi nyolc órában 30-40 dekagramm cérnát használ föl a csipkékhez, ez is bizonyítja, mennyire képtelenül finom és könnyű háló az, amelyet a boszorkányos ügyességű kézimunkások varrnak. Az iparművészek különböző iskolai végzettségűek, a legfiatalabb húszesztendős, a legidősebb ötvenes éveit tapossa, ezért szüneteltetik most a csipkevarrás oktatását. „Feketén” sem tanítják a hölgyek a mégoly vállalkozó szellemű jelentkezőket erre a ritka tudományra, úgy őrzik a technológia titkát, mint egykor a porcelán készítését, vagy éppenséggel a Pick szalámiét, hogy magyar példánál maradjunk.Az eredeti magyar motívumokat feldolgozó csipkék stilizált növényeket, állatokat ábrázolnak, a figurális minták a hazai népviseletbe öltözött lányokat, legényeket örökítik meg. Gránátalma, tulipán, epervirág, gránátvirág rajzolódik ki a tűszúrások nyomán, pillangók, szarvasok, pávák, galambok mutatják azt a gazdag motívumkincset, amely száz éve jelenti a halasi tradíciókat. Az öltésfajták is hangulatos neveket kaptak, kunfátyolos, harmatcsepp, hópehely, darázsfészek, borsószem kifejezésekkel illetik a valójában pusztán technikai eljárást takaró varráslépéseket.Keresik a halasi csipkéhez azt a tehetős vásárlóréteget, amelyik igényli, és meg is tudja fizetni a kézimunkát, az egyedi darabokat, a művészi kivitelű öltözékkiegészítőket, gallérokat, zsabókat, elegáns ruhákba építhető betéteket. Az idei kiállításon Mészáros Éva iparművész adott ötleteket az alkalmi ruhák viselőinek ahhoz, hogy miként emelhető a drága anyagú öltözék pompája a halasi csipkével. A Külügyminisztérium anyagi támogatásával készült el nemrég egy videokazetta, amelyet elküldtek valamennyi magyarországi külképviseletre.