időjárás 33°C Marcell 2022. augusztus 14.
logo

Jövőre elkészül a veszélyeshulladék-térkép

Jezsó Ákos
2001.07.13. 22:00

A most körvonalazódó környezetvédelmi termékdíjrendeletben valószínűleg bevezetjük a licencdíjat, s aki él a lehetőséggel, mentességet kaphat a fizetési kötelezettség alól. Ennek feltétele, hogy az érintett cégek vállaljanak hulladék-visszagyűjtési kötelezettséget, illetve az összegyűlt másodlagos anyag újrahasznosítását. Aki ezt nem fogadja el, annak a terveink szerint növekvő nagyságrendben kell majd termékdíjat fizetnie – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Kemény Attila, a Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára, a veszélyes hulladékok miniszteri biztosa.A hulladékgazdálkodásról szóló törvény értelmében a tárcának a Nemzeti környezetvédelmi program keretében el kell készíteni az országos hulladékgazdálkodási tervet. Hol tartanak ezzel a munkával?– Az országos hulladékgazdálkodási terv már elkészült, a szöveg jelenleg tárcaközi egyeztetésen van. A hulladékgazdálkodási törvény valóban a Nemzeti környezetvédelmi program része, amelynek most készül a 2003–2008 közötti időszakra szóló programterve. Az országos hulladékgazdálkodási terv elkészítésekor ennek kívánalmait is figyelembe vettük. A hulladékgazdálkodási terv természetesen többféle érdeket érint, ezért számítunk arra, hogy az egyeztetéseken számtalan új gondolat is felmerülhet. Nem szabad elfelejteni: a 2008-ig felvázolt elképzeléseink költségigénye 350-360 milliárd forintra becsülhető, amelyből az állam legfeljebb 120 milliárdot tud magára vállalni. Az országos hulladékgazdálkodási tervvel ugyanis messze nem csak a hulladéklerakókat kívánjuk rendbe tenni. Azt is el szeretnénk érni, hogy az országban minél kevesebb hulladék keletkezzen, ezért nagy figyelmet fordítunk az újrahasznosításra. Azonban még a legoptimálisabb körülmények között is lesz olyan maradék, amit el kell valahol helyezni, tehát a hulladéklerakókkal is foglalkoznunk kell. A tervben mindez kétféleképpen jelenik meg: egyfelől megfelelő számú, műszaki védelemmel ellátott helyi hulladéklerakót kívánunk létesíteni, valamint új regionális lerakókkal is számolunk. A hazánkban jelenleg működő, csaknem háromezer hulladéktelep több mint kétharmadának nincs megfelelő műszaki védelme. A közelmúltban a tárcánál készült egy intézkedési terv, amely a veszélyes hulladékokat megsemmisítő égetőművek és tárolótelepek jövőjét tekinti át.– Mit tartalmaz ez a terv?– A tárca az uniós csatlakozási folyamattal összhangban felmérte a veszélyes hulladékokkal foglalkozó égetők és lerakók állapotát. Az intézkedési terv a szükséges fejlesztéseket is tartalmazza.– Úgy tudom, hogy a minisztérium 2008-ig meg szeretné duplázni az ország területén található hulladékégetők számát. Mindez 64 milliárd forintba kerülne. Hol lesznek új égetők?– A hazai veszélyeshulladék-égetők kapacitása meglehetősen szűkös, az uniós normák alapján a nyilvántartott 52 ilyen tevékenységgel foglalkozó üzem közül szinte csak a dorogi és a győri égető tekinthető viszonylag korszerűnek. Azt azonban még nem döntöttük el, hogy hol létesülnének új égetők. A Balaton északi oldalán például a karsztvizek védelme miatt mindenképpen kívánatos lenne egy ilyen üzem.– A meglévőket is fejleszteni kívánják. Milyen forrásból?– Az égetők magántulajdonban vannak, így a tulajdonosuknak kell állni az uniós elvárásokhoz igazodó fejlesztés költségeit. Dorogon például a francia tulajdonos már jelezte, hogy szeretné az üzemet tovább korszerűsíteni. Véleményem szerint Magyarországon még gyerekcipőben jár a természeti konfliktus kezelése. A lakosság ugyanis sokszor indokolatlanul fél az égetők ártalmaitól, pedig a hulladék megsemmisítése sokkal kevesebb környezeti ártalmat okoz, mint a deponálás. Nyugaton számtalan hulladékégető a belterületi földeken vagy azok közelében található, az emberek mégsem tartanak tőle. Magyarországon azonban ez még nem így van. Szerintem ennek nem csak az az előfeltétele, hogy a lakosság bízzon a felügyeleti hatóságok ellenőrzéseiben, de szükséges a beruházói oldal nagyvonalúsága is. Ha a tulajdonos olyan kompenzációs ajánlatokat tenne a befogadó önkormányzatnak, hogy komolyabb összegekkel támogatná a helyi infrastruktúra fejlesztését, az emberek valószínűleg észreven-nék a tervbe vett beruházás elő-nyeit is.– Itt nem csak erről van szó. Dorog környékén például azt mutatják a felmérések, hogy a gyermekek légúti megbetegedései meghaladják az országos átlag kétszeresét. Ilyen körülmények között érthető, hogy mindenki aggódik a levegő tisztaságáért.– Dorogon nemcsak a hulladékégető működik, hanem egyéb ipari tevékenység is folyik. A felmérés adataihoz bizonyára ők is hozzájárulnak. De azért azt sem akarom elhallgatni, hogy az égetővel is voltak problémák. A közelmúltban azonban olyan fejlesztést hajtottak végre, amely révén még a garéi hordók égetése során is elfogadható emiszsziós adatokat kaptunk.– Az ön által elmondottakat Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke több alkalommal is határozottan cáfolta.– Ugyanazokról a laboratóriumi mérésekről beszélünk, tehát itt csak értelmezési kérdések merülhetnek fel. Teljesen nyilvánvaló, ha a mérési metodika a hatóság részére adott, az nemcsak jogszabályban, de szabványban is rögzítve van, akkor a hatóság csak ez alapján működhet. Az is nyilvánvaló, hogy amennyiben ezeknek a hatósági előírásoknak megfelel egy adott létesítmény, akkor annak nem lehet semmiféle környezeti és egészségügyi kockázata, a tevékenységét pedig nem tilthatjuk be.– Ön tehát kitart amellett, hogy a dorogi égető nem veszélyezteti a környék lakosságát?– Ha ez másként lenne, akkor nem üzemelhetne az égető.– Régóta nincs előrelépés a rákospalotai égető füstgázmosójának korszerűsítése ügyében. Mikor kezdődik ez a beruházás?– A fővárosi hulladékégető ügye valóban régóta húzódik. Már 1993-ban is tárgyaltam a fővárossal a füstgázmosóról. Akkor is jeleztük: a tárca a környezetvédelmi alapból támogatná a beruházást. A fővárosi hulladékégető kibocsátási értékei egyébként rosszabbak a dorogi égetőnél, és az érintett lakossági kör is nagyobb, mégis kisebb körülötte a csatazaj. Most úgy látom, hogy a főváros elszánta magát a beruházásra, és még bizonyos kazánrekonstrukciót is elvégeztet. November táján döntik el, hogy ki lesz a beruházó. A környezetvédelmi tárca a füstgázmosóra fordítandó beruházásra négy és fél milliárd forint támogatást tartalékolt.– A Környezetvédelmi Minisztérium egységes adatgyűjtés alapján feltérképezte a Magyarország területén található, veszélyes hulladékoktól származó szennyező forrásokat?– Nincs ilyen kimutatásunk. Az országos kármentesítési, valamint a PHARE-program részeként egyaránt elkezdődött a felmérés, de a számbavételi eljárások hosszú időt vesznek igénybe. Az elmúlt száz év során összegyűlt akut problémákról van szó, jó részük a földfelszín alatt, rejtve található.– Mikor fejeződik be ez a program?– A számbavételi eljárást fel szeretnénk gyorsítani, hogy a 2002. év végére befejezhető legyen.– Hány ilyen szennyezőforrásról van tudomásuk?– Harminc-harmincötezer körülire becsülhető a számuk. A felmérést egy tételes felülvizsgálat követi, amely során mérésekre alapozva döntjük el a beavatkozási sorrendet. Ez hatalmas feladat, a kármentesítés a becsült adatok szerint ezermilliárd forint nagyságrendű forrást igényel.– Ehhez képest évente mennyi pénz áll rendelkezésükre?– Ha az összes ágazati forrást figyelembe vesszük, akkor is csak évei 12–15 milliárd forint körüli összeget tudunk erre a feladatra fordítani. Többek között azért is kell új alapokra kell helyezni a környezetvédelem közgazdasági szabályozórendszerét, hogy minél több pénzt tudjunk a kármentesítésre fordítani. A környezetvédelmi törvényben nevesített szabályozóeszközök közül ugyanis jelenleg még csak a bírságok és a termékdíjak rendszere működik.– Egyre élesebb vita alakult ki a termékdíjrendszer átalakítása körül. Milyen szabályrendszert kíván a tárca bevezetni?– Úgynevezett vegyes rendszerűt. Valószínűleg bevezetjük a licencdíjat, amely révén mentességet lehet kapni a termékdíjfizetési kötelezettség alól. Ennek feltétele a visszagyűjtési kötelezettség és az újrahasznosítási arány vállalása. Aki ezt nem fogadja el, annak a terveink szerint növekvő nagyságrendben kell majd a termékdíjat fizetni. Egyébként nem vagyok biztos benne, hogy a problémát mindenképpen az államnak kell megoldania, hiszen a gazdasági szféra számos nyugat-európai országban sikeresen megbirkózott ezzel a feladattal.– Mennyire jellemző a szigetszentmiklósi példa, ahol egy nagyobb költségigényű, de nagyon fontos kármentesítési program megvalósításához kormánysegítséget kellett kérni?– Több ilyen esetet tudnék mondani. Nehéz helyzet alakult ki a felszámolási eljárás alatt álló simontornyai bőrgyárnál, megemlíthetném a Nitrokémiával kapcsolatos problémákat, de az egykori Csepeli Vas- és Fémművek területén kialakult környezeti károkat is hosszasan lehetne ecsetelni.– A közelmúltban a minisztérium egy olyan főosztályt hozott létre, amely a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatban (KAC) elkülönített pénzek felhasználását ellenőrzi. A főosztály egy ügyben már büntetőfeljelentést is tett. Mit lehet erről tudni?– A fejlemények időközben publikussá váltak. A feljelentett cég neve: IPC Kft. Az ellenőrzésnek köszönhetjük, hogy a KAC-ból nem szaladt ki a pénz. Az említett kft. arra vállalkozott, hogy a termékdíjas rendszer alapján műanyaghulladékokat gyűjt össze és granulátum formájában külföldre szállítja. Ebben az esetben a támogatás az újrahasznosított hulladék arányában illette volna meg a kft.-t. Az ellenőrzés során azonban kétségek merültek fel, hogy valóban megtörtént-e az anyagok visszagyűjtése, granulálása és exportálása. Az is kiderült: ezek az anyagok nem hagyták el az országot, a vámáru-nyilatkozatok nem bizonyultak hitelesnek és elfogadhatónak, tehát a most felállított egység meggátolta azt, hogy valódi teljesítés nélkül csaknem háromszázmillió forint folyjon ki a KAC-ból. Az ellenőrzés szigorításával jó irányba indultunk el, hiszen az egység megalakulása után máris jelentős eredményt mutatott fel.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.