A Három kívánság című műsor talán leggyászosabb adásában egy gyerek azt kérte a műsorvezetőtől, hogy a téli Dunát átúszó Schirilla Györgyöt az akció közben megetethesse gőzgombóccal. A mutatvány a valóságban annál is zavarbaejtőbbre sikeredett, mint amilyennek az elképzelés hangzott. A jéghideg vízben evickélő Schirilla láthatóan kínlódott, miközben a ladikban ülő gyerek próbálta a szájába gyömöszölni a falatokat, amelyek nagyrészt a sportember arcán legördülve a vízben oszlottak szét. Amit pedig sikerült lenyelnie Schirillának, az cigányútra ment, így Dévényi Tibor kérdésére fuldokolva volt kénytelen dicsérni a „finomságot”.
Egyértelmű volt, hogy egy gyerek akkor sem kérne ilyesmit, ha több ezer kívánsága lehetne, s hogy valójában a rendszerváltás utáni, posztszocialista világ darabos reklámötletét csempészték be a gyerekműsorba.
Bizarr kívánságai ugyanakkor mindenkinek lehetnek, s bizonyára akadnak olyanok, akik még a mesebeli aranyhaltól is egészen elképesztő dolgokat kérnének. Ilyen kívánság lehet például, hogy a Párbeszéd nyerje meg a 2026-os választást. Bár az ilyesmire vágyakozók még a leggyengébb pártpreferenciájú, különösen bizonytalan választópolgárok közül sem lehetnek komolyabb létszámban, de bizonyára egy olyan halmazról beszélünk, amelynek a tartalma valamilyen pozitív, egész szám.
Ha nem firtatjuk mélyebben, hogy a Párbeszéd támogatottsága vajon nulla-e vagy fél ezrelék, és annak sem járunk utána, hogy az állítólagos szimpatizánsaik nem csak trollkodnak esetleg, akkor akár több tucat fős is lehetne ez a csoport. Vagyis akik azt szeretnék, hogy a Párbeszéd nyerje meg a 2026-os választást.
De még ha ki is derülne, hogy Schrödinger képletes macskája régóta döglötten fekszik a Párbeszéd mikroadományos dobozában, akkor sincs ok a csüggedésre! A párt elnökét (vagyis társelnökeinek egyikét), Barabás Richárdot még ez sem tántorítaná el, hiszen a minap bejelentette, hogy önállóan indulnak a 2026-os választáson és mind a 106 egyéni választókerületben állítanak jelölteket.
Az más kérdés, hogy a valószínűleg besöpörhető néhány tucat szavazat megér-e ekkora felhajtást. Arról nem is beszélve, hogy mennyi pénz lenne szükséges ehhez, márpedig a guruló dollárokkal és fontokkal már megégették magukat. A megsemmisítő választási vereségből sem származna előnye a Párbeszédnek, még ha egyesek szerint a negatív reklám is jó reklám.
Hasonló publicitás egy sokkal olcsóbb performansszal is elérhető lenne. Mondjuk egy olyannal, amelyben az egykerekű biciklijén egyensúlyozó Karácsony Gergely szájába egy dolmányos varjú adogatná a gőzgombócokat, miközben a főpolgármester az angol ábécét énekelné.
Ahogy a bábfilmből ismert Mekk mester is csak sokadik alkalommal tudott a kipróbált szakmában kiteljesedni, Karácsonynak is lehet, hogy épp az említett lenne a leginkább testhezálló feladat.
