idezojelek

Szeretetbugyor

Kalandos alászállás a Tisza Világba a józan ész szellemének kalauzolásával.

Kárpáti András avatarja
Kárpáti András
Cikk kép: undefined
Fotó: Hatlaczki Balázs
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A vonulók oldalán germán vonásokkal rendelkező alak állt, feszülten figyelte mindezt, és amikor a tiszteletlenség parányi szikráját vélte felfedezni valakin, akkor – sűrű német káromkodások közepette – nadrágszíjjal vágott végig az illető hátán.

Már fordultam volna vissza, mert egyre erősebben zsongott a fejem és már a levegőt is nehezebben vettem, de egyszercsak valami zöldet pillantottam meg távolról és a rendíthetetlen józan ész szelleme is bátorságot öntött belém.

Közelebbre érve látom, hogy

egy hatalmas ponyván vagy gumileplen óriási betűkkel az áll: Tisza Világ. A ponyva résén át besurrantunk. A kör alakú terem belülről is megnyugtatóan zöld volt, a falai pedig jól kipárnázva. De valami balsejtelem dolgozott bennem, a helyiségben volt valami szörnyű, valami félelmetes.

Ránéztem a kísérőmül szegődött szellemre, aki csak megvonta áttetsző vállát. Így nem láttam okot arra, hogy ne merészkedjek beljebb, s nagyon megörültem, amikor egy ember jött szembe velem, mert láthatóan szabadon járt-kelt, nem volt körülötte őr vagy hajcsár.

Adjon Isten jóember, mit csinál itt lent? kérdezem, de a férfi rám sem hederít, elmegy mellettem, magában pedig valami olyasmit motyog, hogy „feljelentem b…zmeg, köcsög fideszes g…ci”. Gondoltam, rossz napja lehet, majd kiheveri, úgyhogy mentem tovább. 

Egy perc se telt el, s egy nőt pillantottam meg. Ő is mereven maga elé nézve szelte a terepet, s ha jól értettem, a szexuális aktus különböző szinonimáit emlegette dühödten és különböző neveket sorolt kivehetetlenül. Néhány méterrel arrébb menve majdnem megállt bennem az ütő, ugyanis egy tébolyult tekintetű figura ugrott ki egy szegletből, s azt kiáltotta, hogy „le kéne lőni még ma!” Kicsit messzebb egy egész csoport közeledett, nem lehetett érteni, hogy mit skandálnak, de úgy tűnt, az egész világra haragszanak.

– Te – szólít meg remegő hangon a rendíthetetlen józan ész szelleme – ezekkel már én sem tudok mit kezdeni, úgyhogy pucoljunk innen.

Így még épp időben, anyagtalan kísérőm vezetésével visszafordultam és a legrövidebb úton kimenekültem a fura bányából.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.