idezojelek

Ami elég hosszú ideje tart...

Meya Åberg, gyere ide hozzánk. Itt nem fognak megerőszakolni fekete barbárok!

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt
Cikk kép: undefined

Mindenekelőtt muszáj elolvasni magát a hírt, már amennyiben hírnek lehet nevezni ezt az egészen szürreális borzalmat. Olvassák és azután töprengjünk el a Nyugat állapotán – íme:

„Elképesztő: nem tartott elég hosszan a kislány megerőszakolása, ezért nem lehetett kitoloncolni a migránst.

A svéd társadalmat sokkolta egy ítélőtáblai döntés, amelyben egy 18 éves eritreai férfi csak három év börtönt kapott egy 16 éves lány megerőszakolásáért. A bíróság szerint a migráns nem követett el »kivételesen súlyos« bűncselekményt, mivel a támadás nem tartott elég sokáig ahhoz, hogy indokolja a kiutasítását.

Svédországban hatalmas felháborodást váltott ki, hogy a bíróság nem utasítja ki a migránst, aki egy 16 éves lányt erőszakolt meg, mivel a testület szerint a támadás nem tartott elég sokáig ahhoz, hogy »kivételesen súlyos bűncselekménynek« minősüljön. A La Derecha Diario beszámolója szerint az északi ország igazságszolgáltatása úgy ítélte meg: a cselekmény komoly, de nem elég hosszú ideig tartott ahhoz, hogy indokolja a kiutasítást.

A migráns Svédországban maradhat

A döntést az Észak-Norrlandi Fellebbviteli Bíróság hozta meg, miután az eritreai menekült, Jazíd Mohamed bűnösnek vallotta magát Meya Åberg, a 16 éves svéd lány megerőszakolásában. Az eset tavaly szeptember 1-jén történt, amikor a lány a munkahelyéről tartott hazafelé. Miután lekéste a buszt, egy gyalogos aluljáróban támadt rá Mohamed, és szexuálisan bántalmazta.

A bíróság három év börtönre ítélte a férfit, de a kiutasítást elutasította, arra hivatkozva, hogy »a támadás időtartama« nem teszi lehetővé, hogy kivételesen súlyos bűncselekménynek minősítsék az esetet.

A svéd törvények szerint menekülteket csak akkor lehet kiutasítani, ha »kivételesen súlyos« bűncselekményt követnek el, vagy ha komoly veszélyt jelentenek a közrendre és a biztonságra. A bíróság úgy ítélte meg, hogy Jazíd Mohamed nem jelent fenyegetést, így Svédországban maradhat, és börtönbüntetését is ott tölti le.

A nemi erőszak sok esetben kivételesen súlyos bűncselekménynek számít, ami indokolhatja a menekült kiutasítását. Ugyanakkor minden esetet egyénileg kell megítélni. A támadás jellege és időtartama alapján a bíróság úgy találta, hogy ez nem tartozik ebbe a kategóriába – áll az ítélet indoklásában. A döntés heves közfelháborodást váltott ki Svédországban. Sok politikus és helyi lap szerint a bíróság a migráns jogi státuszát előbbre helyezte az áldozat sérelmének súlyánál. A kormányt egyre nagyobb nyomás éri, hogy szigorítsa a menekültek kiutasítását lehetővé tevő szabályokat, különösen a szexuális bűncselekmények esetében. A svéd közvéleményben újra fellángolt a vita arról, meddig terjedhet a menekültek jogi védelme olyan esetekben, amikor ők maguk sértik meg az ország törvényeit.

 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha elmész Skandináviába, meglepetten fogod tapasztalni, hogy nincs függöny az ablakokon. Egy ősi hagyomány miatt van ez így. Hagyomány vagy szokásjog – nem is tudom. Az a lényeg, hogy mivel a vikingek folyton úton voltak, járták a világ tengereit, s olykor hónapokig vagy akár évekig távol voltak otthonuktól, az otthon hagyott asszonyok nem tehettek fel függönyt az ablakaikra, hogy a szomszédok mindig lássák, nem történik semmi bűnös dolog odabent.

Amikor legutóbb arrafelé jártam, még élt a hagyomány. Meglepetten néztem a sok fényes, kivilágított otthont, ahová mindenki belátott s nézhette, mi folyik odabent. Sok év telt el azóta, lehet, hogy az északiak már ezt a hagyományt sem tartják. Nem tudom. De azt tudom, hogy onnan, a függöny tilalmától jutottak el idáig, a „nem elég hosszú ideig tartó erőszak” létezéséig.

Meya Åberg tizenhat éves svéd lány talán meg tudná fogalmazni, neki elég hosszú ideig tartott-e a megerőszakolása. Vagy ha most még nem tudja megfogalmazni, mert tizenhat éves lelkét hosszú-hosszú időre, talán örökre tönkretette az erőszak, esetleg szülei, szerettei képesek lennének elmondani, szerintük elég hosszú ideig erőszakolták-e a lányukat, unokájukat, testvérüket. De nem fogják elmondani.

Mert nem merik elmondani.

A perverz, szétrohadt, bűzlő, önmagát felzabáló legújabb kori „liberalizmus” (ami nem más, mint az aberráltak, a perverzek, az idióták, az identitás nélküliek és a gyengék nácizmusa) minden pillanatban megfenyegeti őket, hogy ne merjenek beszélni a valóságról és az iszonyról, mert az nem helyénvaló. Az nem „befogadó”, nem eléggé széles látókörű, nem szereti eléggé a sokszínű világot.

Meya Åberg megerőszakolása nem tartott elég sokáig.

Jazíd Mohamed viszont éppen elég sokáig tart.

Most éppen tizennyolc évvel tart már több ideig, mint ameddig tartania kellene, és ahogy elnézzük a Nyugat állapotát, a feltartóztathatatlanul közeledő jövőt, a végkifejletet, Jazíd Mohamed létezése akár az emberi lét végső határáig is fenn fog maradni, vagyis sok-sok évtizeddel fog tovább tartani, mint tartania kellene.

És hamarosan majd a rengeteg Jazíd Mohamed fog függönyt akasztani a svéd ablakokra, hogy aztán odabent kezdetét vehesse a vég nélküli erőszaktétel.

Addigra persze Meya Åberg már nem lesz. Vagy áldozatul esik majd egy „elég hosszú ideig tartó” erőszaktételnek, vagy családjával együtt elmenekül.

Remélhetőleg az Észak-Norrlandi Fellebbviteli Bíróság tagjainak van erőszaktételi mérőműszerük, amellyel tökéletes svéd precizitással meg tudják mérni ezentúl is, melyik erőszak tart elég hosszú ideig és melyik nem. Szükség van egy ilyen műszerre, mert hamarosan mindenki sorra kerül majd. Az Észak-Norrlandi Fellebbviteli Bíróság tagjainak gyerekei is sorra fognak kerülni. Az összes idióta, elviselhetetlen, gazember liberálnáci svéd „politikus” gyerekei is.

Akkor lesz nagy szükség egy pontos mércére.

Nekünk nincs ilyen mércénk. Azt viszont pontosan tudjuk, mi tart már éppen elég ideje.

A Nyugat jóléte, amelyből kivirágzott az önsorsrontás és a rothadás – az éppen elég ideje tart.

Paul Verlaine üzen most oda fel, messzi északra:

Fáradtság 

Georges Courteline-nak

A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma:

jönnek a szőke és roppant barbárhadak

s a Birodalom únt akrosztikont farag

s stílusát bágyadó alkonyat aranyozza.

 

A lélek émelyeg, árvasága kínozza.

Mondják, hogy messze nagy háborúk zajlanak.

Óh, hogy a lassú szív s a gyenge akarat

nem tud már s nem akar kigyúladni pirosra!

 

Hogy nem tud, nem akar meghalni egy kicsit!

Ah, nincs több bor? Bathylle, tréfáid mind kifogynak?

Ah, serleg s tál üres! Nincs értelme a szónak!

 

Csak egy kis csacska vers maradt: tűzbe vetik;

csak egy rabszolga, ki járja a maga útját;

csak a nagy, leverő, oktalan szomorúság!

 

A sors iróniája, hogy a roppant barbárhadak most nem szőkék, hanem éjfeketék. Fekete a hajuk, a bőrük, a lelkük. És erőszakot tesznek a szőke svédeken. Akik méricskélik, vajon elég hosszú ideig tartott-e az az erőszak...

Meya Åberg, gyere ide hozzánk. Mi befogadunk szeretettel, és vigyázunk rád. Itt nem fognak megerőszakolni fekete barbárok. S nekünk erőszaktételhosszúság-mérő műszerünk sincs.

Ugyanis nem ment még el az eszünk.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.