Arafat lesz a szavazás áldozata?

George W. Bush amerikai elnök kijelentése az ideiglenes palesztin államról és az ott tartandó választásokról új útra terelte az izraeli–palesztin viszályt. Jasszer Arafat meghatározta a választások január közepi időpontjait, Izrael pedig boldogan dörzsölheti a tenyerét. Végtére is az történt, amit ő akart, csak éppen a világ legbefolyásosabb politikusának szájába tudta adni a szavakat.
Amerika többször jelezte, a jövőbeni izraeli–palesztin határ kizárólag tárgyalássorozat útján jöhet létre. Az „ideiglenes” állam azonban az 1999-es, a második intifáda kitörésekor fennálló megszállási helyzetet veszi alapul, amely jóval kedvezőtlenebb a palesztinoknak, mint az 1967-es határok figyelembe vétele (nem is beszélve a kezdeti, 1948-as határokról). Bush korábban messze elkerülte a térség konfliktusait, az égető problémák helyett a terrorizmusellenes háborúra összpontosított. Miután a G8-ak csúcsértekezletén az „asztalra csapott” és az amerikai szakértők kidolgoztak egy tervezetet, az vélhetően már nem fog sokat változni: csökkentett mértékű, ideiglenes Palesztina és új, demokratikus választások, amelyen ugyanakkor nem indulhat mindenki. Izraelnek csak bizonyos területek megszállásáról és a béke iránti hajlandóságáról kell biztosítania a világ közvéleményét.
Az Egyesült Államok nyíltan megfogalmazta, Arafatnak távoznia kell a békés megoldás érdekében. Ezért – ha valóban megtartják a választásokat – az új kormány minden bizonnyal egyszerű ügyvezető bábkormány lenne, se társadalmi legitimitása, se hatalma nem lenne – igaz, az ő székházát minden bizonnyal nem támadnák meg az izraeliek. Egyértelmű az amerikai álláspont, a régi gárdának, a Palesztin Hatóság jelenlegi vezetésének ki kell szorulnia a hatalomból, mert a segélyt jelentő dollárok csak ebben az esetben csordogálnak majd a palesztinok zsebébe. Ugyanakkor a sok probléma mellett egy nagyon prózai, de annál jelentősebb akadály is felmerül. Hogyan zajlik le a választás, ha katonák állomásoznak a városokban? Az emberek jó része menekülttáborokban lakik, elképesztő nyomorban, állampolgárság nélkül. Ki tudja megszervezni az öszszeomlás szélén álló Palesztinában a választást? Ki biztosítaná, hogy nem lesznek visszaélések, amikor a nemzetközi megfigyelőket Izrael valószínűleg nem engedné be az országba? Ráadásul az sem biztos, hogy a palesztinok szükségesnek tartják az urnamenetet. Elemzők szerint a lakosság a választási procedúrát szabadsága újabb megnyirbálásaként értékeli majd. A valaha demokratikusan megválasztott vezetői rétegük helyébe új, sok esetben ismeretlen emberek kerülnek, akikben nem bíznak meg a palesztinok. Ez a bizalmatlanság pedig könnyen a fegyveres szervezetek kezébe adhatja a hatalmat.