Japánban az emberek a kilencvenes évek végéig jószerivel azt sem tudták, ki van kormányon, ki a miniszterelnök, és milyen párt színeiben indult. Nem tudták, mikor van választás, kikre érdemes szavazni – s egyáltalán, mit is jelent a részvételi demokrácia. Az átlagos japán embernél jóval tájékozottabb újságíró, a Jomiuri Simbun külpolitikai rovatvezetője nem kertelt: fogalma sincs, mikor kell újra az urnákhoz járulni. De ez nem is lényeges a felkelő nap országában, mivel általában előrehozott választásokon dől el a kormányzás sorsa. Mint történt az Josiró Mori miniszterelnök esetében is, aki az utolsó „unalmas” politikus volt e poszton.
Az őt felváltó Koidzumi jelenség a politikai életben. Ő volt az első olyan vezető, akinek ismerni lehetett a magánéletét. A futball-világbajnokság egy-egy mérkőzésén is feltűnt, amint a japán válogatott sáljával nyakában és kék mezében lelkesen szurkolt – mint azt tette négy évvel korábban Jacques Chirac francia elnök, szintén francia mezbe öltözve kifogástalanul elegáns zakója alatt. Mikor ez az európai stílusú politikus feltűnt a színtéren, az emberek, s különösen a fiatalok egyszeriben elkezdtek foglalkozni az ország helyzetével. Elemző írások jelentek meg az újságokban, a pletykalapok is örömmel emlegették Koidzumi zenei ízlését, s az új évezred szürreális „cyberpunk”-fiataljai is néha-néha kezükbe vettek politikai írásokat.
Miután a rendkívül népszerű Koidzumi átvette megbízatását Akihito császártól, még tartott a „mágia”. Ám ahogy lenni szokott, minden csoda három napig tart, s Koidzumi sikerei is csak hónapokra tudták felpezsdíteni Japán politikai életét. Koidzumit a japánok végül mégis beskatulyázták, mint az újat akaró, de önmaga árnyékát átlépni képtelen politikust. Mint az úton-útfélen kiderül, a lakosság úgy véli, ő is korrupciós ügyek miatt kényszerül majd lemondani, természetesen idő előtt. Vélhetőleg az is rossz vért szül, hogy a miniszterelnök Dél-Korea válogatottjának szurkol, miután Japán kiesett. Nem is volt olyan rég, mikor Koidzumi meglátogatta a második világháborús japán hősök emlékhelyét. Az említett katonák részt vettek Korea lerohanásában, így számos erőszakos cselekmény fűződik a nevükhöz. Akkoriban a koreaiak teljes felháborodással vették tudomásul a szerintük gyalázatos látogatást, ám a futball istene a két nép segítségére sietett. Talán épp Koidzumi lehet az a politikus, aki a jelenkor eseményeire összpontosítva el tudja hitetni a két országgal, hogy együtt tudnak működni a háború szomorú emlékei ellenére.
origo.hu
Kiderült, milyen időre számíthatunk a hétvégén
