Különválnak a furcsa pár útjai?

Mítosz övezi Szaúd-Arábiában azt a tizenkilenc embert, akik eltérítették tavaly szeptember 11-én az amerikai repülőgépeket, s egyúttal először hozták el a háborút az Egyesült Államok területére. Akik nyugaton terroristák, Mekka és Medina árnyékában hősökké válnak. Paradox módon épp ez az az ország, ahol Amerika mindig számíthatott a királyi ház jóindulatára.

2002. 09. 04. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szakértők úgy tartják, Szaúd-Arábia lehet a közel-keleti térség, egyben az Irakhoz vezető út kulcsa is. Az olajban gazdag sivatagi királyságban a fekete aranyat amerikaiak termelik ki (egy szaúdi állami cég neve alatt), innen származik a tengerentúli ország gazdaságához szükséges kőolaj jelentős hányada. A koncesszió fenntartásának kérdésében azonban Szaúd-Arábia mondja ki az utolsó szót, így Amerika kénytelen-kelletlen elfogadja a messze nem demokratikus berendezkedésű ország kívánalmait. A tavalyi terrortámadásokig csak suttogva szabadott Rijádot bírálni, az utóbbi hetekben viszont már több alkalommal bebizonyosodott, veszélyesen elhidegülhet egymástól az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia. Ezt ugyan Amerikában tagadják, s Bush elnök meghívta texasi birtokára Bandar bin Szaúd herceget, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövetét, bizonyítandó örök barátságukat. A szeptemberi tüske azonban egyre jobban böködi az amerikai lelkeket.
Bizonyos szakértők egyenesen ellenségnek tartják a sivatagi királyságot, amely olajkincsén megvásárolta a biztonságot és a békét zsarnokainak, az al-Szaúd-dinasztiának. Szerintük Rijád csak arra vár, hogy kipenderíthesse az amerikai katonákat és munkásokat a „két szent hely földjéről”, s csatlakozhasson hittársaihoz egy Nyugat-ellenes háborúban. Való igaz, Oszama bin Laden szaúdi származású, bár állampolgárságát évekkel ezelőtt elveszítette. A tizenkilenc géprablóból tizenöten szintén szaúdiak, s ez már több mint elgondolkodtató a Potomac partján. Ráadásul Rijád nem engedi használni a területén található repülőtereket az Irak elleni esetleges támadás kivitelezéséhez.
Amerikának pedig nincs sok választási lehetősége. Szüksége van légibázisokra a támadásokhoz, az utánpótláshoz és a a repülőgépekhez. Az évek során az Egyesült Államok a Közel-Keleten több országban is épített bázisokat a térséget stabilizáló céllal, ám amikor szükség lenne rá, az egykori szövetségeseik egyre-másra visszamondják részvételüket. De a legfájóbb mégis a szaúdi központ, a Prince Sultan légibázis elvesztése Washington számára. Azt jelzi, a tavaly szeptemberi események után nem tudják a hozzáértők visszaterelni a diplomáciai kapcsolatokat a jól megszokott medrükbe. Világszerte nyílt titoknak számít, hogy a szaúdi kormány csendesen ugyan, de támogatja a „nemzetközi terrorizmust”, bármit is értenek ezalatt Amerikában. Szaúdi pénzek segítenek a palesztin Hamász felfegyverzésében, az Iszlám Dzsihád öngyilkos merénylőinek támogatásában. Ezeket a szervezeteket Washingtonban már felvették a terrorszervezetek listájára, mint ahogy a Hezbollahot támogató Irán és a semmilyen szervezettel kapcsolatot nem tartó Irak is a „gonosz tengelyéhez” tartozik. Szaúd-Arábia azonban nem.
A helyzet megoldása valószínűleg Izraelben és a megszállt területeken rejlik, s azt nem lehet megoldani a „terrorizmusellenes háború” örvén, katonák és bombák bevetésével. Politikai szempontból egyre ingatagabb ugyanis Fahd király és Abdullah koronaherceg – gyakorlatilag régens – hozzáállása. Míg tíz évvel ezelőtt minden szaúdi a szerencse fiának mondhatta magát a pálmafás-szablyás útlevél miatt, mostanra megsokasodtak a gondok a sivatagi királyságban. Az olajkereskedelem már nem tudja fenntartani az ország mesés gazdagságát. A nadrágszíjat összehúzni kényszerülő lakosság pedig – felébredve a kánaáni idillből – egyre inkább a rossz oldalon érzi magát a közel-keleti konfliktusban. Ezért Rijád kidolgozta az Arab Liga egységes állásfoglalását az izraeli–palesztin viszály megoldására, kivíva ezzel a semleges országok rokonszenvét, s újabb rossz pontot szerezve az amerikai biztonsági szakértők noteszaiban. A népéért a pokolba is alászállni képes Abdullah herceg pedig hallgat az idők szavára, és nemet mond az amerikaiaknak. Ezzel mintha azt jelentené be: a „furcsa pár” mostantól külön utakon jár. Szaúd-Arábia, mint a két legszentebb iszlám hely, Mekka és Medina földje véget vet amerikai kalandjának, s csatlakozik arab testvéreihez mindennapos harcukban. Ha ez történne, Amerika elveszítené stratégiai szempontból legfontosabb arab szövetségesét, gyakorlati befolyását az olajpiac alakulására. Az ilyen bonyodalmakat pedig általában fegyverrel szokták megoldani.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.