A négyszög körösítése

A rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a belügyminiszter választási csaláson mesterkedjen – idézte Áder János szavait a Magyar Hírlap. (A többi napilap ezt az éles kitételt nem említette.) Ha eddig nem fordult elő, akkor éppen itt van az ideje, hogy a belügyminiszter is mesterkedjék egy kicsit. Például összehozzon egy rendeletet, amelyben az önkormányzati szavazólapok külalakját szabályozza. Lamperth Mónikának egy rendelet megalkotása igazán nem nagy feladat, otthon, porszívózás közben akár egy tucat rendeletet is kieszel, s azoknak legalább fele törvényerejű. Ez a szavazólapos rendelete is csupa ötlet, üde báj, szárnyaló intellektuális magasság, súlyos politikai mélység. Egyszerű, mégis grandiózus, kézenfekvő, mint a bűvös kocka, csak éppen kör. Néhány szóban megragadhatjuk lényegét: a pártok emblémája férjen bele egy húsz milliméter (két centiméter) átmérőjű körbe – viszont a közéletre, a honi politika eldurvult mindennapjaira, a kormány újabb száznapos programjára, a pénzügyi egyensúlyunkra, jövőnk alakulására, uniós csatlakozásunk várható esélyeire kifejtett áldásos hatásáról könyvtárnyi elemzést, himnuszt, ódát, eposzt, kabarétréfát, közérdekű feljelentést lehetne írni. Egyenesen megható a szabályozás nagyvonalúsága, ahogy egy laza kézlegyintéssel intézi el, oldja fel azt a geometriai ellentmondást, miszerint egyes pártok emblémája kör alakú, másoké meg szögletes. Na már most, ha a szögletes logót beleszuszakoljuk egy húsz milliméter (két centiméter) átmérőjű körbe, az fele akkora lesz, mint a kör alakú. Pont akkorára zsugorodik, hogy ne lehessen elolvasni. Erre Áder János, akinek szemlátomást nincs affinitása az ókori görög bölcselők eme kései követőjének géniuszához, azt állítja, hogy Lamperth Mónika manipulál, törvényt sért, nem biztosít esélyegyenlőséget, ezért a Fidesz a Legfelsőbb Bírósághoz és az Alkotmánybírósághoz fordul jogorvoslatért.
Nincs ebben az ügyben semmi meglepő. Sőt, az lenne a csoda, ha az MSZP nem próbálkozna semmivel, nem találna ki valami apró trükköt ellenfele bosszantására. Infantilis, kicsit szánalmas piszkálódás ez a belügyminiszteri rendelet, olcsó játék a törvény kétértelműségével. Mondhatják azt is, hogy az esélyegyenlőség a legkevésbé sem sérül, mert amelyik párt nevét nem sikerül kisilabizálni a szavazólapon, az a Fidesz. Pozitív megközelítésben: minden logó jól kivehető, a Fidesz szavazói ikszeljenek oda, amit képtelenek felismerni. Végeredményben a Fidesz még jól is járt ezzel a húsz milliméteres karikával, hiszen Lamperth Mónika azt is kitalálhatta volna, hogy az ellenzéki párt egyáltalán ne szerepeljen a szavazólapon. Így, aki a választáskor nem jelöl meg egyetlen pártot, szervezetet sem a slejfnin, az a Fideszre voksolt. Ám mennyivel kényelmesebb, kíméletesebb, figyelmesebb megoldás lenne, hogy az ellenzék hívei ne is menjenek szavazni. Csak tovább bonyolítják az amúgy is bonyolult eljárást, csomó pluszmunkát adnak a baloldali szavazatszámlálóknak, sokkal több rumlival, hercehurcával jár kihozni a győztest. Megnyugtató módon véget érne a Gy. Németh–Demszky-vita, amiért megint csak a jobboldal a felelős, tovább tervezgethetnék a 4-es metrót, s készségesen újraszámolnák a szavazatokat is.
Amikor Lamperth Mónikának karikák táncolnak a szeme előtt, az MSZP már a gyönyörteljes jövőt véli látni.