A pesti Tökölyánum

Nem messze a Szerb utcai ortodox templomtól, a Veress Pálné utca 16. számú épület homlokzatán kétnyelvű, szerb és magyar felirat hirdeti: „Tököly a tanulóknak”. A bizánci elemekkel gazdagon megformált ház oldalfalát pedig hármas dombormű díszíti. Az első táblán rögtön kiderül, hogy nem Thököly Imre alapította ezt az intézményt a „szegény sorsú szerb diákokat gyámolítandó”. A képen ugyanis az alapító hosszú, ortodoxhoz méltó szakállal győzködi hit- és nemzettársait a magyar nép iránti barátság szépségéről. Mindez 1790-ben történt a temesvári szerb nemzeti kongresszuson. A szónok pedig maga az intézet alapítója, Tököly Száva, ha úgy tetszik, Sebő. Száva dédapját még Popovicsnak hívták, részt vett a törökellenes felszabadító harcokban. A császár hű katonájaként kapta meg a Thököly Imrével kihalt nemesi család előnevét. Tököly Száva minden vagyonát jótékonysági célokra ajánlotta fel: „Egyedül csak az én kedves nemzetem iránti szeretetből, ezen sz. kir. Pest városában, hol egyetem van, megszereztem az úgynevezett n. kereszt utczában 276. sz. alatt fekvő házat, és ezen házat, mint nemzeti intézetet örök lakásul hagyom azon szegény tanulók számára, kik a pesti egyetemen járnak.” A második dombormű az 1838-as alapítást ábrázolja. Középen maga Tököly vezeti be az új épület kapuján a nálánál jóval alacsonyabb „szegény sorsú szerb diákokat”. Bal oldalt hálás szerb férfiak hajbókolnak, míg a kép jobb oldalán a nagylelkű adományt kellőképpen értékelő pesti polgárok láthatók.

Az intézetben nyert elhelyezést a szerb irodalmi egylet, a Matica Srbska is, „azon írásbeli határozott feltétel alatt azonban, hogy az ugyanazon házban levő és a tudományok végett Pestre jövő szerb ifjakra szorgalmasan felügyeljen.” A felügyeletet 1877-ig gyakorolhatták. Ekkor a kormány nyomására az egyházközséghez kerültek a diákok, mivel az egylet erősen magyarellenes jelleget öltött. 1887-ben felépült az új városháza, amely azonban nem volt képes befogadni az egyre bővülő budapesti adminisztrációt. Ezért tárgyalásokat kezdtek a városháza mögötti Tökölyánum öreg épületének kisajátítása érdekében. A megegyezés elmaradt, de a régi klasszicista diákotthont az alapítvány kezelői mégis lebontatták. Helyébe Fellner Sándor tervezte a ma is álló új intézetet. Az 1907-es átadást mutatja az utolsó dombormű. Az alapító természetesen innen sem hiányozhat. A jobb oldalon babérkoszorúval ábrázolt szoboralak előtt tisztelegnek a kollégium lakói és felügyelői. A két belső udvarral, tornateremmel, díszteremmel és központi fűtéssel rendelkező diákotthon egyben bérházként is működött. A befolyt összegből nemcsak a hallgatók, de a Matica Srbska is jócskán részesült. Az első világháború megpecsételte az alapítvány sorsát. Trianon után évtizedekig tartó jogvita kezdődött a belgrádi kormánnyal. Közben a bentlakó szerbek száma egyre csökkent. A második világháború utáni években azonban egyikük neve mégis bejárta nemcsak a magyar, de a világsajtót is. A Titóval szembefordult szerb politikust, Moics Milost itteni lakásán lőtte le Borav Zsivko. A gyilkossággal a maga propagandista módján még a Pravda is foglalkozott: „Felmerül a kérdés, miért segíti a Jugoszláv követség Borav Zsivkót, ezt a külföldi ügynököt, a nemzetközi reakció aljas terrorista tervének végrehajtóját.” Az 1952-es államosítással pedig Tököly Száva diákokat gyámolító intézete végképp megszűnt. (T. M.)