A terézvárosi Groedel-palota máig tartó története

A Groedel család XIX. század végén épült, szecessziós stílusú nagypolgári palotája több véres, illetve békés politikai eseménynek is helyszíne volt. A román hadsereg 1919 késő nyarán, Budapest megszállása idején Groedel báró palotájában szállásolta el tábornokait. A második világháborút követő szovjet megszállást, majd az államosítást követően az Állami Egyházügyi Hivatal bitorolta az épületet, amely a kommunista vallásüldözés központja lett. A rendszerváltozás óta a terézvárosi palota a Fidesz székháza, amelyet a párt később eladott, majd visszavásárolt.

Kevés épület hat a Hősök teréről nézve annyira látványosan, mint a Dózsa György út és a Lendvay utca sarkán álló szecessziós palota. A ház múltja egybemosódik a Groedel család történetével, akik a XIX. század utolsó éveiben költöztek az utcába.
A fennmaradt dokumentumok szerint az építtető Brüll Henrik Géza eredetileg egy nyaralóra kért építési engedélyt a városi tanácstól, a Kármán Aladár és Ullmann Gyula által jegyzett impozáns épület azonban méreteinél fogva aligha nevezhető nyaralónak.
Brüll Henrik Géza csupán néhány évig élvezhette a pompás lakhelyet: anyagi gondjai miatt arra kényszerült, hogy egy olcsóbb szállás után nézzen családjával. Groedelék – akiknek akkoriban már több háza is volt az utcában – áron alul vásárolták meg az épületet. Groedel Bernát feleségével, valamint tízéves kislányával költözött a házba.
A kívülről szecessziós palotában a neogótikus stílus és a szecesszió jegyei keverednek. Az ötvenes években az Állami Egyházügyi Hivatal a neoreneszánsz eblédlőben alakította ki tanácskozótermét. A kommunisták innen irányították a szervezett vallásüldözést. Szerencsére a terem eredeti falburkolata nem sínylette meg az ideiglenes funkcióváltást, és a francia szövetkárpit ma is épségben díszíti a helyiséget. Figyelemre méltó az itt található zöld márványkandalló, amely a kordivatot tükrözi. A XX. század elején a legtöbb tehetős család otthonában megtaláljuk ezt a nemes anyagot.
A Pest-Budai történetek című könyv szerint amilyen nyugalmas, csendes nagypolgári életet éltek a Groedel szülők, annyira viharos kapcsolatokba bonyolódott egyetlen lányuk, Theodora. A Groedel lány apja halála után kétszer ment férjhez. Első ura, a jóképű, sármos – bár félszemű – Emerich von Thurn und Taxis császári lovas generális volt. A lány visszaemlékezései szerint a generális gyakran és szívesen pózolt lóháton, huszárruhában járt-kelt, hogy a nép láthassa előkelő tartását, díszes egyenruháját. Az ifjú feleség megunta ura „látványos” életét, és elvált tőle. Második férje Korbuly Lajos, aradi földbirtokos volt.
A házaspár rengeteg műtárgyat halmozott fel a palotában. Az értékes festmények, antik tárgyak mellett Groedel Theodora több száz esztendős gyermekjátékokat is gyűjtött. 1929-ben a Műgyűjtő című lap riporterének is felfedte különös szenvedélyét: „Gyűjteményemet, amíg élek, és viszonyaim engedik, fejleszteni akarom. Halálom után egy múzeum kapja. Hogy melyik országba vándorolnak, nem tudom. De erről talán ne beszéljünk. Mert nincs szomorúbb dolog egy gyűjtő számára, mint ha eszébe jut, hogy szenvedélye tárgyai szétszóródnak a szélrózsa minden irányába.”
A nagypolgári palotának „politikai pályája” az első világháború után kezdődött. Mivel 1919 késő nyarán, a hazánkat Budapestig lerohanó román hadsereg Budán, a Gellért Szállóban rendezte be főhadiszállását, tábornokaikat Groedel báró palotájában szállásolták el. Az épület viharaira utal a falán található márványtábla, amely a kommunista vallásüldözés áldozatainak állít emléket.
A rendszerváltozás után a palota a Fidesz székháza lett, amelyet később eladott, majd visszavásárolt, így a polgári párt ma is tulajdonosa.