idezojelek

Dél-Afrikában is bátorságot merítettek a magyar alkotmánybírák döntéseiből

A kilencvenes években a világon a törvényhozást a leginkább maga alá gyűrő bírói testület a magyar volt.

Pokol Béla avatarja
Pokol Béla
Cikk kép: undefined

Az amerikai Stephen Gardbaum professzor írta egy 2015-ös cikkében – melyben azon elmélkedett, vajon az erős alkotmánybíróságok tényleg jó dolgot jelentenek-e a demokráciának –, hogy 

a kilencvenes években a világon a törvényhozást a leginkább maga alá gyűrő alkotmánybírói testület a magyar volt. E testület előtt bárki megtámadhatta a törvényeket, és ők azok egyharmadát meg is semmisítették. Ezt a „világbajnok” szerepet később a dél-afrikai kollégák vették át a magyaroktól frissen létrehozott alkotmánybíróságukkal.

Hogyan jöhetett ez létre, és egyáltalán tudták-e a világelsőbbséget megvalósító hazai alkotmánybírák, hogy sikerült, már ők az elsők? A második kérdésre a válasz könnyű: itthon soha nem volt alkotmánybíróság, még az eszméje sem volt ismert akkor a pályán levő jogászok között, nem is beszélve az akkor még éppen csak nyiladozó közvéleményről. A véletlenül beválasztott első alkotmánybírók között a külföldi tanulmányutakon már tájékozottabbá vált Sólyom Lászlón kívül nem is igen tudták, hogy mi a feladatuk. Tették, ami szabadnak tűnt, és mivel nem éreztek korlátot maguk felett, egészen a csúcsig mentek.

De azt, hogy eközben világelsők a parlamenti törvényhozás legyűrésében, talán soha nem fogták fel, noha az akkori híradások szerint az 1991-ben hozzájuk ellátogató 

német Szövetségi Alkotmánybíróság elnöke, Roman Herzog felvetette zárt körű megbeszélésükön, hogy kívülről nézve túlzottan skrupulusok nélkül látszanak megsemmisíteni a törvényeket, és végül is mégiscsak demokrácia van.

Igaz, másik oldalról pedig megerősítést is kaptak, vagy legalábbis a testület akkori karizmatikus elnöke, mert az ide látogató amerikai Bruce Acherman – a megbeszélésen jelen levő szemtanú elmondása szerint – szinte rajongva mondta neki, hogy benne a fiatalkori bírói ideálja, az aktivizmust és a bírói kormányzást a hatvanas években a csúcsra juttató Earl Warren szellemének reinkarnációját látja, és ez csodálatos érzés, mert otthon, Amerikában sajnos ez már leáldozott, és ide kell jönni, Európának ebbe a szegletébe, hogy ismét élőben láthassa.

A másik kérdésre már nehezebb válaszolni: miképpen volt lehetséges a rendszerváltás utáni első években, hogy az alkotmánybíráink a többségi parlamenti törvényhozás legyűrésében a világelső szintjét tudták abszolválni? Milyen hatalmi erőviszonyok asszisztáltak ehhez? Miért nem lépett fel a parlamenti többség és kormánya erőteljesen az asztalra csapva, hogy a rendszerváltáskor az egypártrendszer helyére nem 11 alkotmánybíró többségének a főhatalmát tűzték ki a zászlókra?! A válasz erre úgy adható meg, hogy 

a nemzeti-konzervatív többség Antall József vezetésével úgy jutott kormányra, hogy a puszta kormányhatalmon kívül az összes többi hatalmi forrás az ellenzék mögött maradt. A volt szocialista vállalatigazgatókból létrejövő gazdasági csoportok a szocialisták mögé, a nemzetközi bankvilág a szabad demokraták mögé állt be,

és a fővárosi médiahatalom, mint egy zárt hadoszlop, éppúgy, ahogy a társadalomtudományi-szellemi hatalom akadémiai és egyetemi intézményei is, az ellenzéki szabad demokraták mögött sorakozott fel.

Ebben a szellemi légkörben a kormánytöbbség törvé­nyeit megsemmisítő alkotmánybírák a média hőseivé váltak, és bármit tettek e téren, lelkes ujjongás fogadta döntéseiket. Pedig

alig másfél százalékon múlt, hogy nem a globalista háttérhatalom magyarországi pártja, a szabad demokraták váltak kormányhatalommá, s képzeljük el, miképpen vonták volna össze szemöldöküket ezek – és csaptak volna vissza –, ha a 11 alkotmánybíró elkezdi megsemmisíteni világelső szinten az ő törvényeiket. 

Ez a másfél százalék volt az a történelmi véletlen, mely a „világbajnok” magyar alkotmánybírói testületet adta a világnak, és bár ez még nincs kikutatva, de meg­győződésem, hogy a környező országokbeli alkotmánybíróságok későbbi aktivizmusához ez a magyar példa is hozzájárulhatott, de akár az akkor szerveződő dél-afrikai utódaink is bátorságot merítettek ebből.

A szerző professor emeritus 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Hogyan írjunk újságot ma?

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Magyar Péter varázstalanítja magát

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Szeretetország eljő érted!

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Lenin is globalista volt

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.