Az elpusztult szerb templom

1949 decemberében hetvenéves születésnapját ünnepelte Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, ismertebb nevén Sztálin. Normális időkben ennek semmifajta kihatása nem lett volna a messzi Budapest Tabán nevű városrészében álló ortodox templomocskára. De a feje tetején állt akkoriban a világ, és a tömeggyilkos tiszteletére a magyarországi pártvezetés eladdig csak Szent István királyt megillető ünnepségre készült. A Gellért-hegyen tervezett nagyszabású tűzijáték és illumináció felemelő jellegét pedig jelentősen rontotta volna a völgyben álló háborús rom. A kétszáz éves műemlék még egy papiros végzést sem érdemelt. A bontási parancsot telefonon adták ki, október huszonötödikén pedig neki is fogtak a „romeltarkításnak”. Vujicsics Dusán, akkori és egyben utolsó plébános azonban a templom kulcsait nem volt hajlandó átadni, ezért a kirendelt munkásoknak rablók módjára kellett feltörniük az ajtókat. Ezzel véget is ért a városrész szerb története. Nem is igen nevezik ma már Rácvárosnak az első kerület déli részét. Már a középkorban is érkeztek csoportok a Balkán-félszigetről, de a szerbek tömeges betelepedése Buda felszabadítása utánra tehető. A megsokasodott gyülekezet új templom építésébe fogott, amelyet 1698-ban maga Csernojevics Arzén pátriárka, a szerbség vezetője szentelt föl.

Fél évszázad múltán aztán megkezdődött az utolsó templom építése. Tervezője a kor legismertebb és legfoglalkoztatottabb mestere, Mayerhoffer Ádám. Az itt kialakuló szerb szellemi központ, élén Jakov Ignjatoviccsal, a szerbek Jókaijával, szakított a hagyományos nemzetiségi politikával. Bécs abszolutista törekvéseivel szemben a magyarokkal keresték a kapcsolatokat. A történelem azonban másként alakult… Az első világháborús hangulat természetesen a rácvárosi ortodoxok mindennapjaira is rányomta a bélyegét. 1916-ban aztán a harangokat is elkobozták. Csupán egyet hagytak meg, mert állítólag Ferenc József „különösen szerette a hangját”. 1933-ban a Tabán házait lebontották, és az addig egy tömbben, falusias viszonyok közt élő lakosságot szétszórták Budapest különböző kerületeiben. 1945-ben aztán maga a templom is megrokkant. A görögkeleti újév napján, január 14-én bombatalálat érte és leégett. Felújításáról a hatóságok hallani sem akartak, főleg, miután 1948-ban megromlott Moszkva és Belgrád viszonya. Normális időkben persze ennek nem kellett volna szerepet játszania egy műemlék sorsának alakulásában…