Az intifáda visszavág

Úgy tűnik, semmi sem mentheti meg az izraeli kabinetet az összeomlástól. Ariel Saron húsz hónappal ezelőtt hozta tető alá egységkormányát, amelyben – a palesztin felkelés miatt – minden mérvadó izraeli erő részt vállalt. Izrael politikai téren talán csak függetlenségi háborúja során volt olyan egységes, mint Saron egyeztető tárgyalásai idején. Az intifáda akkor nagy népszerűséget hozott a kormányfőnek, aki megígérte, záros határidőn belül vérbe fojtja a palesztinok felkelését. Több mint másfél év után azonban szörnyű kép tárul az elemzők szeme elé: az emberek továbbra is félelemben élnek (s néha elgondolkodnak, vezet-e valahová ez a háború?), a gazdaság romokban hever, de a „Buldózer” Saron minden pénzt a hadseregre és a telepesek támogatására fordít. Az intifáda kétélű fegyvernek bizonyult: Saront a hatalomba emelte a kiprovokált felkelés, de a szellemet láthatólag képtelen visszagyömöszölni a palackba.
Erre a munkára újfent hajlandó lenne az a Munkapárt, amely már többször kudarcot vallott a palesztinokkal való politizálása során, legutóbb Ehud Barak távozott megszégyenülten a kormányrúdtól. Célja most sem lehet más a helyi baloldal vezető erejének, mint újabbat ütni a közelgő választások előtt a Likudon. A kormányválságot is e két párt ellenkezése, a költségvetéssel kapcsolatos nézetkülönbsége robbantotta ki. Saron nacionalistái 150 millió dollárt szánnak a zsidó telepek, a palesztin területeken működő szélsőséges csoportok támogatására. Eközben Benjamin Ben Eliezer, a Munkapárt vezetője azzal érvel, nem lehet a homályos eszmékért feláldozni a lakosság jólétét, s ennek megfelelően terveikben a hatalmas pénzösszeg szociális kiadásokat szolgálna. Ígérete szerint pártja nem írja alá a költségvetést, ha a telepesek kapják a pénzt, s tagjai távoznak a kormányból – ezzel viszont az egységnek is vége.
Az aggasztó fejlemények ellenére sem nyugtalankodnak azonban Saronék háza táján. A felmérések ugyanis egyértelműen a jobboldal támogatottságának növekedését jelzik az izraeli lakosság körében. Bár egy másik kutatás szerint az izraeliek hatvan százaléka szívesen venné a megegyezést Jasszer Arafat és Ariel Saron között, furcsa módon még most is bíznak az erőből politizáló Saron terveiben. Ezért – a kormány bukása esetén – három hónapon belül új választások következhetnének, amely után a Likud vélhetően a mostaninál erősebb pozícióból vezethetné immár a Munkapárt nélküli kormányát.