Egy talált nap hordaléka

Sándor György
2002. 10. 11. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

FÉNY DERÜL…
– most talán ez hangzik el naponta a leggyakrabban. Végre! – miközben (totális-globális) homályban tapogatózunk „vaksin, hernyóként araszolgatván”.
A „BARAK” OLY LEBEGŐ
– „felszívja az este… a képzelet itt, az is (úgy) szabadul csak (:) az álom, a szép szabadító oldja…” (De – ha őszinte vagyok magamhoz – még néha most is nyomaszt.)
NEM MEGHÖKKENTÉSNEK SZÁNOM…
– de ’56-ban még kommunista plakátokat ragasztottam. „Szocdemeket”… Ennek ellenére csak nemrég jöttem rá, hogy most, a választások után éreztem valami olyasmit, amit akkor, november negyedikén reggel. Pedig akkor még az ellentétes-ellenséges táborban… (És messze nem vagyok megelégedve a Fidesz elmúlt 4 évével.) Mégis… ahogy október után föllélegeztek… hogy visszajöhettek…

AZTÁN TELTEK-MÚLTAK AZ ÉVEK
– s egy szép napon, egy késő kádári puha reggel, csöngetnek – a frászba! – az őrmezei lakótelepen (a lakótelep egyik népének). Kimegyek, s egy bőrdzsekis katonai behívót kézbesít nekem, majd – balra – el (nem a szeméttároló fele). Ott állok a szoba közepén, és „bejön” egy másik érzés. Ezt meg akkor éreztem, amikor a Molnár utcában 1944-ben egy nyilas suhanc a többiek szórakoztatására magához intett, s amikor már megszeppenve ott álltam előtte hatévesen, viccnek szánva rám kérdezett: hát milyen katona lesz így belőled?! (Anyámasszony… meg, szegény, a félhomályban, a kendővel bekötött göndör hajával… s ráadásul még a hamisított erdélyi menlevelével…)
MOST KELLENE VALAMI SZEBB TÁJLEÍRÁS
– hogy a nap kiúszik… s a felhők áttetszenek („tetszettek volna…!”) Sehogyan sem tetszett akkor már jó régen. Legszívesebben antibolsevik plakátokat ragasztottam, röpcédulákat osztogattam volna, de csak szavakat ejtettem el, ki… egyet-egyet önálló estjeimben, mindig kicsit korai forradalmárként, 1965-től – a média által éppen ezért – leveretve… agyonhallgattatva. (Időnként még ma is elcsodálkozom, hogy akiket kicenzúráztak velem együtt a közéletből, hogyan lehet, hogy cenzoraikkal most egy táborba kerültek?!) Oda-vissza sem értem teljesen… hogy befogadták „ők” a korábbi „renitenskedőket”, s az „ellenük” lázadók elfelejtették nagy hirtelen vérbe fojtóikat, akikkel 1990-ig időnként tényleg élethalálharcot vívtak. Mi lehet az az erősebb, nagyobb összetartó kapocs, ami most már összefogva-összehangolva azonos indulatot vált ki a közös ellenség, az úgynevezett jobb (?) konzervatív (?) keresztény (?) nemzeti érdeket védő oldallal szemben?!
… DE A KATONAI BEHÍVÓNÁL HAGYTAM ABBA
– még nem Irakba’, de teljesen elveszettnek éreztem magam… (A nyilas „élmény” Radnótival:) kérdeztél volna csak magzat koromban… nem kell a világ! goromba! (tompán csap rám a sötét és vág engem a fény.) S aztán, ahogy a nap rézsút rásütött a behívóra… és súrolta… a kaparást… – s fény derült a majd’ magyarországnyi népességnyi elvetéltre is… ’56 óta –, s a kikapart név helyére írt enyémre – április elseje volt éppen. A behívó küldőjére sajnos, Édesanyám erdélyi „menlevelére” hála Isten!… nem derült fény. De az Ügy ügynökeire kellene végre! Sugarasan, glóriásan… az apró és nagyobb szentekre!
HA BESZÉLNÉK MOST OKT. 23-ÁN
A HŐSÖK TERÉN
– ezt az utamat mondanám el, vezekelve, ahogyan ’57. május 1-jén még ugyanezen a téren együtt éljenezőktől eljutottam ide… és talán a „csendes ’56-osok” is hisznek nekem, a még ma is megsértettek-megalázottak-megnyomorítottak… ’56 ne, ne legyen újra! Márciusban se kezdjük… 2003-ban, ’04-ben sem… de amiért meghaltak a hősök s akik túlélték… tisztán… Igazságot Nekik! Neked: Magyarország!
*
A világban, világunkban a mutatók, a számok dominálnak, a szociális intézmények egy célra irányulnak – és ez a cél csodálatos és nagyon is szükséges. A keresztény szeretet viszont egy személyre (aki megkapja a teljes bért akkor is, ha csak az utolsó órában fogadták fel, dolgozott meg érte). És a mennyben nagyobb az öröm egy bűnbánó bűnösön, mint az igazak minden seregén. S ha csak ötven igaz marad, lesz – negyvenöt, negyven, harminc, húsz, ti… –, értük az egésznek megkegyelmeznek!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.