Felhatalmazás Bushnak

Megadta az amerikai képviselőház tegnap a felhatalmazást George W. Bush amerikai elnök kormányának ahhoz, hogy ha szükséges, katonai támadást indítson Irak ellen. A szenátus várhatóan pénteken hoz döntést ebben az ügyben.
Irak egyébként arra kérte tegnap az Egyesült Államokat, hogy haladéktalanul küldjön amerikai illetékeseket azokra a helyekre, amelyekről Washington azt gyanítja, ott tömegpusztító fegyverek készülnek. „Felhívjuk az amerikai kormányt, hogy megbízottai ellenőrizzék ezeket a létesítményeket” – jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Abdal Tavab Mullah al Huvajs miniszterelnök-helyettes, az iraki fegyverkezési programért felelős miniszter. A politikus újfent cáfolta, hogy hazája tömegpusztító fegyverek kifejlesztésén dolgozna, és azt hangoztatta, hogy igaztalanok az ezzel kapcsolatos amerikai állítások. Egyúttal súlyos megtorlással fenyegette meg az Egyesült Államokat egy Irak elleni katonai akció esetére.
A Fehér Ház szóvivője azonban tegnap elutasította Bagdad ajánlatát. Ari Fleischer úgy fogalmazott, hogy az ellenőrzés nem az Egyesült Államok vagy Irak dolga, hanem az ENSZ-é, s az egyetlen kérdés csak az, hogy milyen feltételekkel térhet vissza a fegyverzetellenőrök nemzetközi csapata Irakba, hogy hatékony munkát végezhessen. Amerika olyan új BT-határozatot szorgalmaz, amely szigorú feltételeket szabna Bagdadnak az ellenőrzéssel kapcsolatban. Ari Fleischer egy korábbi hasonlata szerint az ellenőrzés enélkül alig lenne több csoportos idegenvezetésnél.
George W. Bush amerikai elnök egyértelműen az iraki kormány „leváltására” törekszik, és mindenképpen szeretne felhatalmazást kapni a kongresszustól az Irak elleni esetleges katonai fellépésre, ha Bagdad nem működik teljes mértékben együtt a nemzetközi fegyverzetellenőrökkel. Irak az amerikai nyomás hatására beleegyezett abba, hogy négyévi szünet után a fegyverzetellenőrök visszatérjenek az országba, az ENSZ Biztonsági Tanácsában azonban egyelőre még tart a „kötélhúzás” az ellenőrzéssel kapcsolatos részletkérdésekről.
Az Egyesült Államok szövetségesei között is akad olyan állam, amely fenntartásokat fogalmazott meg az amerikaiak Irak-politikájával szemben. Jacques Chirac például szerdán este telefonon egyeztetett az amerikai elnökkel. A francia államfő megerősítette: Párizs továbbra is ellenzi, hogy a Biztonsági Tanács egyetlen határozatot hozzon Irakról, és ezzel megnyissa az utat egy esetleges katonai akció előtt. Chirac emlékeztetett arra, hogy Franciaországnak is Irak lefegyverzése a célja, és azt szeretné, ha az ENSZ fegyverzetellenőrei minél hamarabb visszatérnének Irakba.

- Háttér -
A megelőzés stratégiája

Joseph C. Kun
Washington új katonai stratégiája, amely az úgynevezett megelőző csapásra épülne, valójában nem új. A megelőző csapás teóriája minden katonai tankönyvben benne van és számtalanszor alkalmazták is már. Ennek ellenére a Bush elnök által előterjesztett, Irak elleni megelőző csapás gondolata indulatokat gerjesztett, hiszen egy demokratikus állam, nagyhatalom részéről fogalmazódott meg.
Egy diktatúrában ez természetes katonai stratégia. Azonban, ha azt az Egyesült Államok alkalmazza, világmértékű ellenállásra talál. Mi tehát a washingtoni kormány magyarázata arra, miért is szükséges egy ilyen stratégia az iraki rezsim elmozdításához?
Mint azt az elnök hétfő esti beszédében kifejtette, Washington úgy érzi, Szaddám Huszein rezsimje közel van ahhoz, hogy kifejlesszen egy atombombát és megfelelő középtávolságú rakétákat gyártson. Ugyanakkor bizonyíték van arra, hogy az utóbbi négy évben, amikor az ENSZ nem tudta fegyverzet-ellenőrző csapatát Irakba küldeni, a biológiai fegyverek gyártása, fejlesztése minden akadály nélkül folytatódott. A kérdés az: meg lehet-e adni az iraki rezsimnek a lehetőséget arra, hogy nukleáris programját befejezze egy-két éven belül, vagy azonnal meg kellene állítani ezt a programot, még mielőtt veszélyt hozna a környező államokra?
Washington szerint a beavatkozás ellenzői azzal érvelnek, hogy Szaddám Huszeinnek ma még nincs atomfegyvere, tehát nincs szükség beavatkozásra. Azonban abban a pillanatban, amikor Huszein kijelenti, hogy országa ilyen fegyverrel rendelkezik és azt használni tudja, ugyanazok már nem mernek ellene szólni, félve attól, hogy az atomfegyvereket használni is fogja. Ez az a dilemma, amelyet a Bush-adminisztráció megpróbál megoldani a megelőző csapás stratégiájának alkalmazásával.
Természetes, hogy ennek a stratégiának vannak ellenzői mind az Egyesült Államokban, mind a világ más országaiban. Sokan érvelnek úgy: az Irak elleni támadás az új amerikai imperializmus háborúja lesz, amelynek igazi oka a közel-keleti olajforrások védelme és az amerikai fegyveripar meggazdagodásának biztosítása. Mások úgy érzik, hogy egy ilyen háború az egész közép-keleti régiót felforgatná, és az ottani lakosok forradalma elseperné a jelenlegi politikai berendezkedést.
Két másik fontos kérdéssel is számolni kell egy Irak elleni háború esetén. Mi lesz a közel-keleti olajexport jövője, és milyen anyagi nehézségekkel kell az amerikai közönségnek számolnia, ha a közel-keleti olajforrások egyszer csak kiszáradnak?
Ma az látszik valószínűnek, hogy a megelőzés stratégiája győz, és Szaddám Huszeint valamilyen módon elmozdítják a közeljövőben. Hogy ezt az Egyesült Államoknak egyedül kell-e megoldania, illetve, hogy egy ilyen támadás milyen reakciót kelt a térségben, az még nyitott kérdés. Ennek ellenére George W. Bush eltökélt tervének végrehajtása tekintetében.

A szerző amerikai külügyi szakértő