Hatvanegy éve a jobb oldalon

Több mint hatvan éve volt, hogy – az európai országok közül csaknem utolsóként – hazánkban is bevezették a jobb oldali közlekedést. A legelső kaotikus napokat, heteket leszámítva gördülékenyen sikerült a jobb oldali közlekedésre történő áttérés, a nagyobb gondot inkább a meglévő járműpark átalakítása jelentette.

Európa legtöbb országában már bevezették a jobb oldali közlekedést a közutakon, mire 1941-re megszületett a döntés, hogy hazánk is csatlakozik az új, ekkor már általános forgalmi rendhez. A főváros november 9-re tűzte ki az átállás napját, ám a nélkülözhetetlen átépítések, átalakítások már több hónappal azelőtt megkezdődtek az éjszakai forgalomszünetek idején. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. a jelzett időpontra áthelyezte a jelzőtáblákat, megállóhelyeket. A számok beszédesen jelzik az elvégzett feladat nagyságát, ugyanis tizenkét végállomást építettek át, kétszázhuszonnyolc váltót cseréltek ki, negyvenhat új járdaszigetet emeltek, hetvenkilenc megállót szüntettek meg, négyszázhetvenegyet helyeztek máshová, a villamossínek pedig a felújított úttesthálózat közepén kaptak helyet a munkák során. Az átálláskor alakították ki az új közlekedési központot a budai oldalon fekvő Széll Kálmán téren, a mai Moszkva téren, amelynek átépítését 1938-ban kezdték meg és röviddel az új szabály bevezetése előtt át is adtak, már a jobb oldali forgalmi rendnek megfelelően. Az átállást megelőző legutolsó éjjelre már csak néhány, ám annál jelentősebb munka maradt, amelyet ötszáz munkással, tizenegy tehergépkocsival és tizenkét villamos mozdonnyal végeztek el.
Végül eljött november 9., amikortól minden jármű már csak a jobb oldalon közlekedhetett. Reggel öt órakor megindulhatott az új menetirányba terelt városi közlekedés. A forgalom természetesen rettenetesen lelassult, mindenki óvatosan ismerkedett az új közlekedési szabályokkal. A helyzetet a nagy esőzések után csúszóssá vált utak tovább nehezítették. Nehéz napok, hetek vártak mind gyalogosra, mind járművezetőre, ennek ellenére a baleseti statisztikák nem romlottak a megjósolt mértékben. A forgalmirend- változáskor a legnagyobb feladatot a használatban lévő járművek átalakítása jelentette, az új kocsikat ugyanis már az új helyzethez alkalmazkodva tervezték és rendelték meg. Az előbbieket viszont hosszabb-rövidebb időre kénytelenek voltak kivonni a forgalomból. Az autóbuszok karosszériájának jobb oldalán például új ajtókat vágtak, míg bal felén megszüntették a le- és felszállást. Az elvégzendő munka mennyisége és az időhiány miatt a tervszerű átalakítások mellett rengeteg ideiglenes megoldás született. Több jármű oldalán éktelenkedtek meglehetősen otromba nyílások és lépcsők, ám a háború közepét jellemző viszonyok közepette szinte fel sem tűntek ezek a fura szerkezetek. Annál több kellemetlenséget szenvedtek el azonban az utasok az új közlekedési táblák, valamint az áthelyezett megállók miatt.
Bár néhány hét múlva helyreállt a rend, mégis évek kellettek ahhoz, hogy mindez természetessé váljék. Mindössze két jármű, a helyiérdekű vasút és a földalatti vasút közlekedett továbbra is a baloldali forgalmi rend szerint, ám ezek is csak néhány évig.