Már áprilisban felkeltette a szabolcsi rendőrök érdeklődését a hússzorosan büntetett előéletű Sz. Miklós tevékenysége, megfogni azonban csak május végén, egy sértett bejelentése alapján sikerült. A pincefosztogatáson kapott tolvaj – aki egyébként hajdúszoboszlói illetőségű – először minden tagadott, ám végül vallott. A soproni és a hengerzárakkal soha nem volt gondja: ezeket álkulccsal ki tudta nyitni; a nagyobb lakatokhoz viszont villás- és franciakulcsot használt. A rablott holmival aztán még az elkövetés napján Budapestre vonatozott, s az árut a piacokon eladta.
A pincékben és kerékpárokban utazó Sz. Miklós zárnyitási képességére jellemző, hogy időnként lakásokat is kifosztott oly módon, hogy a sértett nem is gyanakodott külső betörőre. Ilyen eset történt a fővárosban is: az anya azt hitte, hogy fia vitte el a csaknem egymillió forint értékű aranyat a lakásból, mert semmi nem utalt külső elkövetőre.
A rabló utoljára két éve volt jogerősen elítélve, akkor kerékpárlopásért ült másfél évet. 2000. március 1-jén szabadult, s azonnal megindította a pincefosztogatási sorozatot. 2002. május 29-ig, vagyis lebukásáig 678 betöréses lopást követett el, a cselekmények összes kárértéke negyvenmillió forint. A rendőrség dolog elleni erőszakkal üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó lopás bűntette miatt javasolta a visszaeső bűnöző elleni vádemelést. Sz. Miklós élete negyven évéből kilenc és felet börtönben töltött.
Magyar Pétert nem zavarja öccse támogatása