Időzített gyárbezárás

Hihetetlen, de igaz: Magyarországnak van gazdasági minisztere. Ezt onnan tudni, hogy a kormány májusi eskütételénél jelen volt. Akkor is jelt adott magáról, amikor lenyakazta a Széchenyi-tervet. Meg amikor a választási ígéretekkel ellentétben mégiscsak megpróbált közbeszerzési eljárás nélkül kiosztani pár milliárdot útépítés jogcímén néhány túlfavorizált útépítő cégnek. De ezenkívül?
Amikor a Danone be akarta zárni a Győri Keksz- és Ostyagyárat, az akkori Gazdasági Minisztérium csúcsvezetése Canossát járt az ott dolgozók, a város érdekében, függetlenül attól, hogy Győr város vezetői a Magyar Szocialista Párt táborát erősítették. A gyár nem zárt be, működik, képes volt közösen gondolkodni a befektető-tulajdonos és a kormány.
Nyilván feltűnt Csillag Istvánnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium irányítói posztját betöltő kormánytagnak a hír, hogy Székesfehérvárott bezár az IBM Storage Kft., s 3700 embert röpítenek útjára. Nyilván feltűnt, mondom, mert a cég ügyvezetője, Norbert Wolpert írt egy levelet Medgyessy Péter miniszterelnöknek, aki – tekintettel arra, hogy nem az ő kompetenciája az ügy – továbbította a levelet a gazdasági irányításért felelős minisztertársának. Csillag István azóta sem jelent meg Székesfehérváron, pedig a gyár bezár. Végül is csak 3700 embert eresztettek szélnek, ez még nem elég ok arra, hogy egy miniszter leereszkedjék egy cégvezetőhöz, s együtt gondolkodjanak el a 3700 szerencsétlenül járt dolgozó sorsáról.
Mert miről is gondolkodhatnak? A Széchenyi-tervet maga Csillag István sztornózta, mit mondhatott volna a cégvezetőknek? Azt, hogy megalkottam röpke miniszterségem ideje alatt a Smart Hungary befektetésösztönzési programot? A Smart Hungaryra minden bizonnyal rábólintanának az IBM vezetői, merthogy nagyjából annyit tudnak e műremekről, mint én vagy ön, kedves olvasó, vagy az a személy, aki jelen pillanatban a Magyar Köztársaság gazdasági és közlekedési miniszteri posztját betölti.
Előttünk vannak még a választási plakátok: „Még több pénzt az embereknek!”; „100 nap alatt sokat elértünk”; „Lecsökkentjük az szja-kulcsokat!” Mindegy, a gyár bezárt, 3700 állástalan ember csügg az esőverte poszterek előtt. Reményük kevés, annyi vigaszuk van, hogy a miniszterelnök személyesen szerzett tudomást az elbocsátásukról, s mély aggodalommal tudomásul vette az IBM döntését.
Egyetlen dolgot azonban tudniuk kell. Egy ilyen horderejű döntés meghozatala nem születhet meg pillanatok alatt. A bejelentés időpontját minden kétséget kizáróan a választások befejeztére időzítették. Átlátszó az a kampánytrükk, ahogyan a kormány félhivatalos lapja, a Népszabadság – egy rugóra járva Ron Werberrel – tegnap burkoltan megpróbálta felmenteni felelőssége alól az újraválasztott szocialista polgármestert, aki a lap szerint nem tudta, mi készül a gyárban. Vagy a kétes értékű hír, amelyet forrás nélkül hoztak: az IBM denveri központjában az elmúlt hét péntekén (!) veselkedtek neki, hogy egyik pillanatról a másikra döntsenek a magyar üzem bezárásáról.
Ugyan, kérem!
Fölösleges is, kínos is Székesfehérvárra utaznia most miniszterelnöknek, gazdasági miniszternek. Valahol megértem mindkettőt. Tudniillik nagyon kínos, hogy egy ország felelős kormányának nincs érdemi mondani- és cselekednivalója akkor, amikor egy településnyi ember egyik napról a másikra állás nélkül marad. Itt már kevés az ígéret. Itt már édeskevés a kormányszóvivő fogadkozása, hogy mi mindent tesznek majd az elbocsátottak érdekében.