Informatikai lomtalanítás

Magyarországon megoldatlan a veszélyes anyagokat, például nehézfémeket tartalmazó számítógép- és mobiltelefon-hulladékok kezelése, dacára annak, hogy az uniós csatlakozással – 2005-től – megoldást kell találni a problémára. Pettkó András MDF-es honatya hazánkban járhatatlan útnak tartja, hogy a számítógépek árába épített ökoadóból valósítsák meg a ma még az egyszerű szemétdombokon landoló hulladékok begyűjtését. Ehelyett azt javasolja: évente kétszer szervezzenek a lomtalanításhoz hasonló akciókat.

Robbanásszerű fejlődés volt a kilencvenes években az informatikában: az új személyi számítógépek és a mobiltelefonok életünk szerves részeivé váltak. Ezek az eszközök – miután elhasználódtak – részben veszélyes hulladékká válnak, ám a terület szabályozása Magyarországon még nem történt meg. Hazánkban jelenleg körülbelül másfél millió személyi számítógépet, illetve hatmillió mobiltelefont használnak naponta, s számuk folyamatosan nő. A bevett gyakorlat szerint a feleslegessé vált informatikai eszközöktől a rendes lomtalanításokkor szabadulnak meg, s az így keletkező veszélyes hulladékot (nehézfémeket, mint a nikkel vagy a kadmium) felügyelet nélkül, nem megfelelően kezelik.
Pettkó András MDF-es országgyűlési képviselő, az informatikai bizottság tagja elmondta: a környezetre és ezen keresztül a lakosság egészségére egyaránt kockázatot jelentenek a személyi számítógépek rákkeltő anyagot tartalmazó elemei, a monitorok, a felhasznált nyomtatott áramkörök, valamint a nagy mennyiségű műanyag. A gyakran természetidegen, el nem bomló anyagokat tartalmazó számítástechnikai eszközök megsemmisítése is rendkívül káros a környezetünkre, ezért fontos az újrahasznosítás.
Nyugat-Európában számos megoldást találtak már a problémára, így például Németországban az informatikai eszközök árába termékdíj beépítését tervezik, hogy ne az államot terhelje a begyűjtés és az ártalmatlanítás költsége. Az MDF azonban olyan konstrukciót nem fogad el, amely növelheti a felhasználókra háruló költségeket, vagyis az informatikai eszközök árát – nyilatkozta a politikus.
Szerinte évente kétszer, a megszokott lomtalanításhoz hasonlóan, adott időpontokban és helyszíneken cégek és egyéni felhasználók lerakhatnák a keletkezett informatikai hulladékot, amelynek elszállításáról és szakszerű kezeléséről központilag gondoskodnának.
Az ellenzéki képviselő úgy látja: az elektronikai veszélyes hulladékok kezelésének törvényi szabályozására is szükség van, mert Magyarország várható 2004-es uniós csatlakozása esetén 2005. január 1-jétől kötelezővé válik az ilyen hulladékok szabályozott gyűjtése, kezelése. Hozzátette: ha nem születik meg az erre vonatkozó magyar szabályozás, kötelezővé válik az EU-normák feltétlen érvényesítése, erre azonban nem tud felkészülni addigra a magyar környezetvédelem.
Bár a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium karácsonyra tervezi egy, a mobiltelefonok akkumulátorának környezetszennyező hatására felhívó akció beindítását a három magyarországi mobilszolgáltató részvételével, ez csak az egyik részterülete az igen összetett problémának. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium Az információs társadalom stratégiája című koncepciója pedig említést sem tesz a komputerizációt kísérő hulladékok kezeléséről, újrahasznosításáról – jelentette ki az MDF-es honatya.