Lefagyott a fehérvári IBM

A székesfehérvári IBM bejárata előtt 30-40 busz várja a reggeli műszak hazafelé készülő dolgozóit. Még egy darabig minden a szokott rendben folyik, a bezáró gyár 3700 munkatársának legalább még egy hónapig biztos a kenyere. A legtöbben még nem ocsúdtak fel a megszűnés okozta sokkból: egyelőre csak várnak és figyelnek.
– Nem tudom, hogy mi lesz. Keresni kell másik munkahelyet. Négy éve járok be ide Balatonfőkajárról, három gyermekem van, a feleségem gyesen van. Nagyon rosszul érintett a bejelentés – mondja Hevesi György, aki betanított munkásként dolgozik a gyárban. Ő abban bízik, hogy mint rendes dolgozót, „előbbre veszik”. Kollégája, Stellár József már kevésbé bizakodó, hiszen 56 éves. Ő is a kezdetektől dolgozik itt, Polgárdiból jár be, itt talált munkát lánya is, úgyhogy a családot duplán megviseli az elbocsátás.
– Nyugdíjba menni volna jó, de hát nem lehet. Nem tudom mi lesz, kinek kell a magam korabeli munkás. Nem nagyon tudom, hogy mit segíthet az átképzés rajtunk. A szakszervezet állítólag csinál valamit, de hogy mire mennek, azt nem tudni – mondja.
– Szakszervezet? Ugyan már… – legyint rá egy társa.
Azért van olyan dolgozó is, akinek már konkrét tervei vannak. Az egyik vértesacsai targoncás fiatalember, Molnár Róbert már tudja: Pest megyébe megy dolgozni, ott nagy a kereslet erre a szakmára. A bejárás megterhelőbb lesz, mint most, de nincs más választása – teszi hozzá. A gyárbezárással bizonytalan lett a körülbelül 60 buszsofőr jövője is.
– Nem tudjuk, mi lesz, az IBM igényt tartott erre a szolgáltatásra, és fizetett is, ha nem is sokat. Hogy a Videotonnak kellünk-e, ki tudja? – kérdezi egyikük. A középkorú férfi társaival üti el az időt az indulásig, a csapatnak az a véleménye: rajtuk nemigen segíthet az átképzés, hiszen egész életükben a kormánykereket forgatták:
– Minek képeznének át? Pilótának, aztán mehetünk a Malévhoz… Szavait hangos nevetéssel díjazzák a többiek.
A szomszédos Videoton dolgozóit is sokkolta az IBM-es kollégák sorsa. Sokan tartanak attól, hogy bármelyik pillanatban ugyanez megtörténhet velük is. Az utcákon és a kocsmákban zajló beszélgetésekből kiderül, hogy az egész várost megrendítette az IBM esete, és a multinacionális cégek dolgozói egyáltalán nem érzik magukat biztonságban. Vannak, akik erélyesebb kormányzati beavatkozást hiányolják, és vannak, akik úgy vélik: ha egy cég menni akar, nincs olyan földi hatalom, amely megállítaná őket. De sokan emlékeznek még a győri Danone-botrányra is, és nem értik, hogy Székesfehérváron miért mehetett ilyen „simán” minden.
Balsay István és Gógl Árpád, a körzet ellenzéki honatyái szerint valóban van ok az aggodalomra, hiszen a kilencvenes évek elején az első multinacionális cég betelepülése robbanásszerű fejlődést indított el. Bizalommal jöttek a többiek is, de a tendencia ezúttal megfordulhat: az IBM példája megindíthatja a kivonulást, aminek súlyos következményei lehetnek. Balsay István szerint a Székesfehérváron történtek nem foglalkoztatáspolitikai, hanem országos gazdaságpolitikai kérdéseket vetnek fel. Szerinte a gondok gyökere abban keresendő, hogy nem látszik arra irányuló szándék, hogy a rendszerváltozás után sikeres, a betelepülést ösztönző kedvezményeken alapuló politika a Nemzeti fejlesztési terv stratégiájának megfelelően átváltana az innovatív fázisba. Balsay felhívta a figyelmet arra is, hogy az önkormányzat kötelessége az lenne, hogy a befolyó iparűzési adóból ne „dzsentri módon” a nem kötelező feladatait – mint például a sportélet – finanszírozza, hanem azokat az infrastrukturális és oktatási beruházásokat, amelyek segítenek megtartani a munkahelyeket, és újakat hozhatnak. Úgy véli, jelenleg nem ez történik a városban.
A Fidesz azt javasolja a városnak és a kormánynak, hogy haladéktalanul állítsák fel a munkába helyező bizottságokat, amelyek az Ikarusz-beli leépítésekkor már bizonyították hatékonyságukat. Mint mondta, akár jogszabály-módosításra is szükség lehet, hogy az emberek ne csak az után kapják meg a segítséget, ha már „adminisztrált” munkanélküliek lettek, mert a cél az, hogy minél rövidebb legyen az átmenet ideje, vagy egyáltalán ne legyen átmenet.
– Sokkal több pénzt kell a város költségvetéséből a szakképzésre és a vállalkozások jogos igényeinek teljesítésére fordítani, mint ami most látszik. És az államnak is sokkal többet kell tennie annál, amit most tesz. Győrben, az előző kabinet az akkori ellenzék erős „támogatása” mellett kiállt a munkahelyek megmentéséért, és sikerrel járt. Hathatósan ösztönözni kell a minőségi munkavégzésen alapuló vállalkozásokat, ha kell, további kedvezményekkel – jelentette ki. Balsay szerint Székesfehérvár példája igazolja Orbán Viktor volt miniszterelnök véleményét, aki szerint az ország tényleges uniós csatlakozásig semmiféle olyan követelményt nem szabad kielégíteni, ami ahhoz vezethet, hogy megindul a multinacionális cégek kivándorlása. Sőt, 4-5 éves átmeneti időszak kiharcolása lenne a kívánatos. Mint mondta, a multinacionális cégek kivándorlása magával ránthatja a kis- és középvállalkozásokat is, ahogy ez megtörtént az IBM beszállítóival is.
A hosszú távú stratégia kidolgozása mellett persze el kell végezni a tűzoltómunkát is, hiszen az elbocsátott 3700 dolgozót nem lehet a sorsára hagyni. Mind a kormány, mind a városvezetés, mind az ellenzék tárgyal, keresik az új befektetőt a megürülő csarnokokba. A Fidesz oktatás- és foglalkoztatáspolitikai munkacsoportja felajánlotta a segítségét, és a terveken dolgozik. A Fejér Megyei Munkaügyi Központ információs irodát telepített az IBM-be, az igazgató tájékoztatása szerint már az első nap hatalmas volt az érdeklődés. Zimmermann József igazgató, frissen kinevezett miniszteri biztos úgy látja, megvannak a lehetőségek és az anyagi források is ahhoz, hogy a helyzetet kezelni tudják. A dolgozók adatait, képesítését tartalmazó listát jövő hét elején kapják meg az IBM-től, de az előzetes adatok szerint csak 1500-an Fejér megyeiek az elbocsátottak közül. A többiek ügyében a lehető leghamarabb felveszik a kapcsolatot az érintett megyék hivatalaival, és együttműködnek a gondok megoldásában. Előreláthatólag november közepére készül el az az átfogó munkaerő-piaci stratégia, amely megoldást keres minden érintett számára. Ennek fontos eleme, hogy az adható támogatások teljes köre kombinálható, nem csak egy-egy elem alkalmazható egyszerre. Az első szakaszban segítenek abban, hogy mentálisan fel tudják dolgozni az őket ért traumát. Ezt követheti egy képzési program, majd az elhelyezkedés, amit megkönnyíthet a központ munkaadóknak nyújtott támogatása.
A megyében több mint 2000 üres álláshely van, de ez nem azt jelenti, hogy ezeket automatikusan be lehet tölteni az elbocsátottakkal. Mindenesetre biztató jel, hogy a regionális átképzőközpont együttműködésével szinte azonnal megindíthatók azok a képzési programok, amelyeket kifejezetten ennek a körnek az igényei szerint dolgoztak ki.
– Eddig négy cég keresett meg, például Kaposvárról és Zalaegerszegről, és jelezték, hogy náluk éppen ilyen képzettségű dolgozókra lenne szükség. Tegnap pedig a Samsung Magyarország is jelentkezett, hogy Pest megyei telephelyeiken igen jelentős létszámfejlesztésre készülnek, szükségük lenne munkaerőre, és a szállítást is megoldanák. Ez ügyben kedden tárgyalunk a céggel – közölte a miniszteri biztos. Mint mondta, egyet bátran megígérhet: minden elbocsátott gondjával külön-külön foglalkoznak. A jövő év első felében, amikor a gyár végleg kiürül, kiderül, milyen eredménnyel dolgoztak. Az azonban tény, hogy ha tényleg érvényesül a dominóelv, és sorra elköltöznek a multinacionális cégek, a tűzoltómunka, bármilyen hatékony is, már kevés lesz.
*
Cégadatok szerint egy fillér adót sem fizetett az államnak az IBM Storage Product (IBM) Kft. A Magyarországnak búcsút intő társaság 1996-ban kezdte meg működését, 2000-ben 632,1, 2001-ben pedig 543,8 milliárd forint nettó árbevételre tett szert. A Figyelő TOP 200 adatai szerint a cég 2000-ben 12,791 milliárd forintról szóló adózás előtti eredményről adott számot, amellyel fillérre pontosan megegyezik az adózott eredménye is, ami azt jelenti, hogy zsebre tehette teljes profitját. Noha eddig egyetlen befektető állammal kötött szerződése sem került napvilágra, az bizonyos, hogy az állam számottevő adókedvezményben részesíti a beruházókat. Az IBM Storage Productsnak, számításaink szerint – a helyi önkormányzatot megillető iparűzési adót nem számítva –, eddig minimálisan több mint 20–23 milliárd forint adót kellett volna fizetnie működése, 1996 óta. A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban próbáltunk érdeklődni az iránt, hogy az adókedvezményért „cserébe” mit vállalt még a cég, számon kérhető-e, visszakövetelhető-e az államtól kapott legkevesebb húszmilliárd forint, de a szaktárcánál nem kaptunk választ kérdéseinkre.

Politikai paktum? Az IBM regionális szóvivője, Roger Warner lapunk kérdésére válaszolva elmondta: a székesfehérvári gyár bezárásáról szóló döntést – jellegéből s nagyságrendjéből fakadóan – természetesen nem a cég helyi, hanem globális menedzsmentje hozta meg. Bár a döntés időpontjáról nem sikerült konkrét információt szereznünk, más forrásból úgy értesültünk, hogy az IBM illetékesei a Népszabadság állításával szemben nem október 18-án pénteken, hanem már jóval korábban eldöntötték, hogy a kedvezőtlen piaci folyamatok miatt be kell zárniuk a magyarországi merevlemezüzemet. Mint ismeretes, az IBM Storage Products Kft. kedden jelentette be gyárbezárási szándékát, ezt követően pedig a helyi polgármester és a kormánytagok is azt mondták, hogy ők maguk is aznap értesültek az IBM szándékáról. Ezzel szemben viszont egyre valószínűbbnek látszik, hogy a kormány – az önkormányzati választások számára kedvező kimenetele miatt – paktumot kötött a cég vezetőivel, hogy szándékuk bejelentését halasszák október 20-a utánra, hogy a nyilvánvaló skandalum ne zavarja meg a választások menetét.