Montenegró válszút előtt

Montenegró 454 ezer választópolgárának a támogatásáért verseng majd a vasárnapi parlamenti választásokon hét koalíció és három párt. Valójában azonban két nagy politikai tábor áll egymással szemben, s szinte csak ez a kettő foglalja el a 75 parlamenti helyet. Az egyik a Szocialisták Demokratikus Pártjából (DPS) és Szociáldemokrata Pártból (SDP) álló választási szövetség, a Milo Djukanovics államfő vezette Demokratikus Lista az Európai Montenegróért. A másik pedig a Szocialista Néppárt (SNP), a Néppárt (NS) és a Szerb Néppárt (SNS) koalíciója, amelynek a neve már nem Együtt Jugoszláviáért, hanem Együtt a Változásokért.
Van egy harmadik is, amelyik beleszólhat még a nagyok dolgába: a Liberális Szövetség (LS), s – hátat fordítva Djukanovicséknak s közeledve Predrag Bulatovicsékhoz – arra számít, hogy a mérleg nyelvévé válhat. Az LS nemrégiben még Montenegró függetlenségének leghangosabb harcosa volt, most e retorika mintha háttérbe szorult volna. Ami viszont arra utal, hogy e párt a választásokat követően mindkét nagy koalícióval tárgyalásokat kezdhet.
A Djukanovics nevével jelzett szövetség – amely az abszolút többség megszerzésén kívül minden mást súlyos vereségként élne meg – Montenegró „európaizálását” tűzte zászlajára. Programjának fontos része Crna Gora fokozatos függetlenné válása. Biztosan begyűjti azoknak a szavazatait, akik a kiválást támogatják, de nem mond le azok voksairól sem, akik nem ellenzik a közös államot. Számíthat továbbá az albánság támogatására, hiszen e kisebbség minél távolabbra szeretne kerülni Szerbiától. Djukanovicsék sikere leginkább attól függ, hogy tudják-e amortizálni az alacsony életszínvonal, a megrekedt reformok és a korrupció miatti elégedetlenséget. Hiszen a felelősség – kormánykoalíció lévén – őket terheli.
Éppen ezeken a kérdéseken lovagol az ellentábor, amely nevet változtatott, de célt nem: mindenáron meg akarja dönteni „a maffiával szövetkező” Djukanovics hatalmát. Programjának másik sarkalatos pontja az államszövetség fenntartása, amit – a föderáció megőrzését – máris a saját érdemének tünteti fel. Mindkét tömörülés számára roppant fontos a győzelem, hiszen a kudarc végzetes megrázkódtatásokat idézne elő mind az egyik, mind a másik táborban.
A kisebb pártokra senki sem figyel, pedig a Hazafias Koalíció (Momir Bulatovics Népi Szocialista Pártjának furcsa szövetsége Seselj radikálisaival és a Mira Markovics vezette Jugoszláv Baloldallal) bejuthat a parlamentbe, s még használható koalíciós partnere lehet a szerbpártinak nevezett Együtt a Változásokért szövetségnek. Az ellentábor viszont Novak Kilibarda Népi Egységére és a Polgári Pártra számíthatna.
A megfigyelők mindezek alapján egyetértenek abban, hogy a montenegrói választások eredménye nemcsak a kicsi köztársaság jövőjét határozza meg, hanem döntő hatással lesz a szövetségi ország további sorsára is.