Ami a falu elején lakóknak jó, az a másik felén élőknek nem tetszik – mesél a mindennapokról egy férfi. Szerinte elszigetelt közösségek hangoztatják saját elképzeléseiket, s a település gazdagodásának szándéka helyett irigység és rosszindulat fészkelődött be az emberek lelkébe. – Nincs itt olyan ember, aki mindenkivel jót tud tenni, már régen elment a kedv a közért való tenni akarástól – mondja Kőszegszerdahely jövőjét firtató kérdésemre válaszolva a Vas megyei település utcáján a középkorú férfi, aki az egymásnak feszülés miatt arra kér, nevezzem őt cikkemben csak Feriként.
– Ez itt az én házam – mutat a háta mögötti sátortetős épületre. – A szemben lévő szomszéddal és a mellettem lakókkal jóban vagyok, de azt hallom, hogy arrébb, az utca túloldalán élők szerint túl nagy és túl drága épületben élek a családommal. Úgy véli, összetett problémák okozzák a már-már országos hírű érdektelenséget. Egyrészt az emberek gondolkodásával van baj, hiszen máshogy vélekednek a falu fejlődéséről a zárt közösséget alkotó idősek, a középkorúak és a betelepültek. Van, akinek a buszmegállók kiépítettsége, van, akinek inkább egy vendégcsalogató kis étterem kialakítása a fontos. Ráadásul a betelepültek ténykedéseit – akik sokszor egy-egy elképzelés motorjai lennének – nem nézik jó szemmel a falusiak, mert ők 17–30 millióért vettek házat, vagy ötvenmillió forintért építettek újat. – A középkorúak jelentős részét nem érdeklik a falu ügyei, alig tartózkodnak idehaza, hiszen Kőszegre és Szombathelyre járnak dolgozni, igen sokan pedig Ausztriában kerestek állást – asztalosként, kőművesként, vízvezeték-szerelőként –, és csak a hét végére jönnek vissza a falujukba – számol be a kőszegszerdahelyiek mindennapjairól a férfi. Mint mondja, a helyieknek a szüreti felvonulás, a búcsú és a Mikulás-ünnepség jelenti a közösségi megmozdulást, de egyik sem jelent közösségkovácsoló erőt. A fitalok számára nincs szórakozási lehetőség, ezért „az én házam az én váram” kifejezés illik az itt élők minden korosztályára. A saját szőlőjükben a maguk borát isszák az emberek, s nem keresik egymás társaságát. Az Alpokalja a falu lábánál kezdődik, de még sincs idegenforgalmi bevétele a településnek. Sok viszont a faluüzemeltetéssel járó gond, miközben a polgármesterek tiszteletdíja kevés, a képviselő-testületi tagok illetménye csupán jelképesnek tekinthető összeg – tudom meg a férfitól.
„Megugatott faluvezetők”
A Kőszegi-hegység délkeleti lejtőjén öt község alkotja azt a természeti és történelmi tájegységet, amelyet Kőszeg-hegyaljának neveznek. Az öt községből álló településcsoport központja Kőszegszerdahely. A falu közelmúltját, a rendszerváltozást követő időszakot a kiegyensúlyozottság jellemezte. Udvardi László 1981-től volt a település, illetve a Bozsokkal, Cákkal, Kőszegdoroszlóval, Kőszegszerdahellyel és Velemmel közös tanács tanácselnöke, majd a szabad választásoktól Kőszegszerdahely polgármestere. Elmondása szerint a rendszerváltozásig az összefogás jellemezte a térségben élőket, azt követően szétzilálódtak az emberi kapcsolatok. 1990-ben három, 1994-ben és 1998-ban két-két független jelölt indult a polgármesteri címért, s mindannyiszor Udvardit választotta települési vezetőnek Kőszegszerdahely lakossága. – Két ciklusban voltam polgármester, a harmadikban 1999. november elsején lemondtam – szögezi le a volt polgármester. Elmondása szerint a lemondás egyik oka a megromlott egészségügyi állapota volt, a másik pedig az, hogy sok konfliktus jellemezte a település képviselő-testületének tevékenységét. Ennek a háttere véleménye szerint az volt, hogy olyan emberek kerültek 1998-ban a testületbe, akik nem rendelkeztek közéleti tapasztalatokkal, s gyakorlatilag nem éltek együtt a falu közösségével. Az öt képviselői posztra ekkor 13-an pályáztak. Az ötszáz lelkes településen egy-egy nagyobb rokonság eldönthette ugyan a választás kimenetelét, de a megválasztott képviselők időközben sorra adták vissza mandátumaikat, s helyükre szinte kéthavi rendszerességgel a kevesebb szavazatot kapott jelölttársaik kerültek be. Udvardi László elmondta, hogy a képviselő-testület tagjai akkoriban nem részesültek díjazásban, a polgármesteri illetmény pedig bruttó 25 ezer forint volt. Véleménye szerint sorra olyan emberek kerültek a testületbe, akiknek a közért való tenni akarásról sem gyakorlatuk, sem elképzelésük nem volt, s hiányzott belőlük az a fajta megszállottság, ami az efféle munkához szükséges. Alacsony tiszteletdíjáról szólva leszögezte: ezt nem pénzért, hanem a falu iránti szeretet és az emberek iránti tisztelet miatt kell végezni. – Bár a falu szépen fejlődött, nem lehetett nyakkendőt kötve ücsörögni a babérokon, hanem napról napra sokat kellett lobbizni azért, hogy bármi is történjen a faluban – szögezte le a volt települési vezető.
– Máshol is szidják a polgármestert, itt viszont a szokásosnál is hamarább „megugatják” az embert – jellemezte szűkszavúan az elmúlt négy évet az utcai buszmegállóban várakozó fiatalember. Aztán többek segítségével megpróbáljuk felidézni az önkormányzati képviselők gyakori cseréjét. Az 1998-as választáson R. Pálné ápolónő, T. Péter vállalkozó, H. József nyugdíjas, T. Tamás szállítmányozási vállalkozó, P. Szilárd bolttulajdonos került be a testületbe, majd a lemondásokat követően úgynevezett behívásos képviselőként H. Dezsőné könyvelő, N. István téglagyári alkalmazott, H. Elemérné, valamint utolsóként Molnár János vállalkozó (jelenlegi polgármester) került be a testületbe. Bár szükség lett volna újabb képviselőkre is, a korábban jelöltként indult J. Imre nyugdíjas, P. József volt iskolaigazgató, H. László erdész és A. Gyula agrármérnök a kialakult körülmények miatt már nem akart bekerülni a kőszegszerdahelyi önkormányzati testületébe.
Udvardi László 1999. novemberi lemondását követően, 2000. február 6-ra írták ki az időközi választás időpontját. Sokáig senki sem pályázott a polgármesteri tisztségre, s végül az utolsó percben két jölölt is akadt. Molnár Jánost, aki jelenleg is a település polgármestere, szokatlan körülmények között kérték fel jelöltnek. A férfival a tűzoltóság épületében kialakított önkormányzati irodában találkoztam.
Aki muszájból elvállalta
Mivel nincs polgármester-jelölt, hat hónapig még települési vezető maradok – mondja Molnár. Október 20-án azért megnyitják a szavazóhelyiségeket, hiszen a megyei listás jelöltekre szavazhatnak a választópolgárok. – Sok csatának a színhelye, mert itt tartjuk a képviselő-testületi üléseket is – mutat körbe a raktár és iroda kereszteződéséből létrejött polgármesteri fogadóban. Falnak támasztott zászlókat és dobozhegyeket látni. Egy nagy dobozt kinyitva díszes kötésű helységnévtárat mutat, amelyet a hivatalukban maradt képviselő-testületi tagoknak kívánt ajándékozni. Kiderül, hogy vele együtt négyfős a testület, megvan a minősített többség, azaz épphogy működőképes az önkormányzat.
Molnár János polgármesterré válása nem szokványos történet. Mint mondja, Budapestről költözött a faluba, de mégsem tartja magát „jöttmentnek”, mert a nagyszülei a településen éltek. – Az én ambícióim nem a polgármesterség felé húznak. Jámbor vagyok ehhez a hivatalhoz, nem szeretek civakodni, s mindenképpen a békés beszéd híve vagyok. Belátom, hogy ez már kevés a mai világban – vallja őszintén. A nyílászárók forgalmazásából élő vállalkozó mandátum-visszaadás miatt testületbe került képviselőként éppen hogy kiokosodott az önkormányzatiságból, mikor képviselőből a testület által kinevezett polgármesterré vált. – Az időközi választás jelölési határideje előtt nem volt polgármesterjelölt a faluban, ezért rendkívüli képviselő-testületi ülésen kellett eldöntenünk, hogy magunk közül ki az erre a posztra alkalmas ember. Az alpolgármester elzárkózott a felkérés elől, a rangidős képviselő nem vállalta, a következő testületi tag az ausztriai munkájára hivatkozott, így a jelöltség vállalása végül rám, mint legkésőbb bekerült képviselőre jutott. A kopogtatócédulák leadásakor derült ki, hogy már van egy másik jelölt is, s ma már bánom, hogy akkor nem tettem zsebre a cetliket és fütyörészve nem fordultam sarkon – mondja a polgármester. Molnár János tapasztalatai szerint, ha a településen százan élnének, akkor is százegyfelé húznának. Az együvé tartozást csak a település idős lakosai érzik, s a kívülállóknak gőze sincs arról, hogy milyen munkát végez a képviselő-testület és a polgármester. Úgy gondolják, hogy az előrejutásért csak a választott tisztviselőknek kell megdolgozniuk.
Ausztria szomszédjában
Csinos, ápolt falu ez. Utcáin muskátlifejeket borzol a szél. Írottkő 883 méteres csúcsa hat kilométerre található, az osztrák határátkelő pedig öt kilométerre fekszik innen. Az ingatlantulajdonosok között osztrák, német, olasz és svájci állampolgár is található. A vitákkal és rendszeres ellenségeskedéssel terhelt falu polgármesterének, Molnár Jánosnak a tiszteletdíja nettó 18 900 forint, a testületi tagoknak fejenként hatezer forint jár, de ezt legtöbbjük nem veszi fel. Az ilyen gesztusok révén megspórolt pénzekből vettek a közelmúltban fűnyíró gépet és motoros fűkaszát. Bár azokkal a muskátlis utcák füvét csinosítják, úgy tűnik, ez a tény Kőszegszerdahelyen ma senkit sem érdekel. Hogy hat hónap elteltével ki irányítja a falut, azt sem tudni. Azt viszont sejteni, hogy senki sem akar majd polgármesterré válni.
Kőszegszerdahely tehát polgármestert keres.
Bárkit, bármikor.
***
Hét faluban nincs polgármesterjelölt. A 2002. október 20-án tartandó választásokra a 3167 település közül hét faluban nem sikerült polgármesterjelöltet állítani. Ezért Győr-Moson-Sopron megyében Dör, Fertőhomok, Táp, Vas megyében Gór, Kőszegszerdahely és Sorkifalud, valamint Veszprém megyében Szentimrefalva lakossága nem szavazhat polgármesterjelöltre. Négy településen nem sikerült elegendő kislistás jelöltet állítani. Köztük van Dör, Kőszegszerdahely és Sorkifalud, ahol polgármesterjelölt sincsen, valamint a Győr-Moson-Sopron megyei Fertőendréd. A településeken hat hónapig a jelenlegi polgármester és képviselő-testület marad hivatalában, s hat hónap elteltével lehet kitűzni az időközi választások időpontját.
***
Kőszegszerdahely kétezer éve. A falu határában késő vaskori kelta település nyomait és népvándorláskori temetőt találtak. A Völgy-dűlőben egy római kori téglaégető kemencét tártak fel. Ez feltehetőleg az I. századból származik. Első okleveles említése 1374-ben Zerdahel, már vásártartói jogát mutatja. A rohonci vár tartozéka volt a XVI. századig. A XIX. századtól a környező falvak közigazgatási központja, körjegyzőségi székhely volt. Ebben az időben emelkedett meg jelentősen a lakosság száma.
Kocsis Máté
A platóról ordibálás megy, de a valódi vitától már félnek Magyar Péterék
