Schröder most már vesztene

A német kormánypártok soron kívüli kongresszusokon ratifikálták ugyan a nehezen kialkudott új koalíciós szerződést, de a választási küzdelem ezzel nem ért véget. Február elején két tartományban – Hessenben és Alsó-Szászországban – ismét a szavazóurnákhoz járulnak majd a polgárok és lehetőséget kapnak arra, hogy alátámasszák vagy hatályon kívül helyezzék a szövetségi szinten szeptember 22-én hozott döntésüket. A szociáldemokrata/Zöldek szövetség tervei máris jelentős fordulatot hoztak a közvéleményben. A Schröder-kabinet nyilvánosságra hozott gazdasági elképzelései – a kampányidőszak sikeres elkendőzési taktikája után – azt eredményezték, hogy a közszolgálati ZDF megbízható közvélemény-kutatása szerint a minimális különbséggel ellenzékbe szorult kereszténydemokraták pillanatnyilag negyvenöt százalékos eredménnyel fölényes győzelmet aratnának a harminchat százalékra visszaesett SPD-vel szemben.
A szociáldemokraták ötszáz delegáltja Berlinben egyhangúlag elfogadta a koalíciós szerződést, a fölényes siker azonban nem tudta meggátolni Gerhard Schrödert abban, hogy a politikai jelentéktelenség mélyére süllyedt posztkommunisták táborából igyekezzen újabb párttagokat verbuválni, ha azok hajlandók magukévá tenni a szocialdemokraták alapértékeit.
A Zöldek kongresszusa Brémában sokkolta a párt vezetését. A küldöttek ugyan magukévá tették a koalíciós szerződést, de a kifogásolt pontokért – mindenekelőtt az atomerőművek üzemeltetése kapcsán az SPD-nek tett engedményekért – az elnökség két vezető személyiségén álltak bosszút. A kongresszus elutasította azt a javaslatot, amely az ökológiai párt egyik alappillérét alkotó előírás eltörlését szorgalmazta: a párttisztség nem egyeztethető össze a parlamenti mandátummal.
A legnagyobb megrázkódtatás és egyben megkönnyebbülés a szabad demokratákat érte: az Izrael- és zsidóellenes röplapjával még a választás előtt botrányt kiváltó Jürgen Möllemann lemondott tartományi elnöki tisztéről és az Észak-Rajna-Vesztfália parlamentjében betöltött frakcióvezetői pozíciójáról. Az FDP-politikus tisztázatlan forrásokból nyolcszázötvenezer eurót kapott a sokat vitatott nyomtatvány kiadására és postázására, és ezzel vétett a pártadománytörvény ellen.