A háborút a tehetős emberek robbantják ki, de szinte mindig a szegényeknek kell megvívniuk. Legalábbis az újabb időkben, mert régen a hadvezérek még bizony a sereg elején lovagoltak és részt vettek a csatában. Manapság csak az udvari bolondok tesznek úgy, mintha hadvezérek lennének, azonban a csatában ők sem vesznek részt. Az új hadvezérek tehát sokszor maguk az udvari bolondok. A modernkori udvari bolondok azonban nem teljesen hülyék: nagyon jól értenek ahhoz, hogyan és mint kell az összeharácsolt vagyont biztonságos helyre juttatni, de azt is tudják, hogy ők és családjaik milyen módon maradjanak ki a veszedelemből. Az ukrán valóság megdöbbentő képet fest.
A szomszédságunkban tomboló háborúból a kijevi elit úgy veszi ki a részét, hogy zsíros megrendeléseket kap az államtól, amit az Európai Unió és a Nyugat tart fenn. A zsíros megrendelésekből simán telik arra, hogy Zelenszkijt és diktatórikus rendszerét dicsőítsék, Kijev főutcájára új Maseratit vagy Lamborghinit vegyenek, a gyereket pedig a legdrágább londoni elit iskolákba írassák. Ha már maguk nem járhattak oda, legalább a gyerekkel dicsekedjenek.
Igen, ám. De, hol marad a hazafias hozzáállás? Az ukrajnai vezetők gyermekei szinte kivétel nélkül külföldön vannak. A jól értesült és befolyásos szülők ugyanis már a háború előtt kivitték őket az országból. Mondván, harcoljon a nép, mi majd dőzsölünk Nyugaton.
Nincs is azzal gond, hogy megmentették hadköteles korú gyermekeiket. Az egész csak azért necces, mert közben az átlag ukránoknak senki sem szólt, hogy háború lesz, és nekik senki sem adta meg az esélyt, hogy megmentsék a csemetéiket.
A növekvő kényszersorozásokkal párhuzamosan egyre nagyobbak a viták akörül is, hogy a hol vannak a politikusok gyermekei? Az ukránok joggal teszik fel a kérdést: miért nincsenek odahaza? Miért van az, hogy a legvéresszájúbb ukrán propagandisták, akik a háború folytatása mellett vannak, már mind kivitték a gyermekeiket? Nekik miért lehetett, a népnek miért nem?
Pezsgő, nők, pénz, csillogás vs. ukrán halál
Egy zseniálisan megrendezett rövid videó jól mutatja az ukrán társadalom kettősségét. Vannak a nagyon gazdagok és a nagyon szegények. Az alábbi klipben azt láthatjuk, hogy míg egyeseknek a magánrepülő, a luxus, a pezsgő, a hárem és a Francia-Alpok jut, addig másoknak az utcai emberrablás, a front, majd pedig a magányos halál. Ha a Nyugat valóban érzékeny lenne a hasonló témákra, akkor rövidfilm kategóriában bizony ennek a filmnek kellene Oscar-díjat adni.
Az ukrán elit gyermekei kiválóan érzik magukat Nyugaton. Vitalij Klicsko kijevi polgármester hadköteles korú gyermekei például Németországban élvezik a gazdag zsúrfiúk életét. Nagyon jól el vannak eresztve és nem igazán vágynak az ukrán toborzók vendégszeretetére a TCK börtöneiben. Ehelyett van minden: nők, luxusautók, pia és élvezet. És mindezt maguk teszik közzé, míg odahaza apjuk épp megmenti Kijevet. Vagy legalábbis úgy tesz.
Kivétel nélkül, Londonban vannak Petro Porosenko volt ukrán államfő gyermekei is, akik még véletlenül sem gondolkodnak azon, hogy hazajöjjenek megvédeni hőn szeretett országukat. A volt elnök nagyobbik fia, az egykori parlamenti képviselő, Olekszij már 2021. december 24-én elrepült Zürichbe, majd Londonba, ahova 2022. január 16-án öccse, Mihajlo is követte. Csak nem tudtak mindent előre? Lehet, a papa szólt?
De külföldre küldte Dmitrij Gordon befolyásos újságíró és háborús propagandista is a gyermekeit. Akárcsak Olekszij Danyilov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács volt titkára Miamiba a családját.
De külföldön vannak az ukrán ellenzék hadköteles korú csemetéi is. Olekszij Honcsarenko ellenzéki képviselő gyermekei Hollandiában tanulnak. Andrij Szadovij befolyásos lembergi városvezető gyermekei pedig ugyancsak külföldön vannak, ami miatt ő folyamatosan magyarázkodni kényszerül. Mégiscsak Ukrajna legsovinisztább városát vezeti, hol marad a harci kedv?
Legutóbb, a héten kérdeztek rá az ukrán újságírók, hogy mikor térnek haza a gyermekei. A válasz az volt, hogy tanulnak, és majd hazatérnek harcolni. A magyarázkodás elég cikire sikeredett.
Ukrajnában tehát vannak az egyenlők és vannak az egyenlőbbek. Aki az országban maradt és hadköteles, három dolgot tehet: bujkál, beáll a seregbe, vagy eladja mindenét és kifizeti az embercsempészt, hogy külföldre szökjön.
Aki pedig külföldön éli a gazdag ukránok életét, annak fogalma sincs arról, hogy egykori országa miként lett a legsötétebb diktatúrák egyike, emiatt büszkén üvöltözi az európai nagyvárosok utcáin a Szlava Ukrajinit, vagyis a Dicsőség Ukrajnának köszöntést.
Borítókép: Kényszersorozással viszik az ukránokat a frontra a háborúban álló országban (Fotó: AFP)
