A háborút a tehetős emberek robbantják ki, de szinte mindig a szegényeknek kell megvívniuk. Legalábbis az újabb időkben, mert régen a hadvezérek még bizony a sereg elején lovagoltak és részt vettek a csatában. Manapság csak az udvari bolondok tesznek úgy, mintha hadvezérek lennének, azonban a csatában ők sem vesznek részt. Az új hadvezérek tehát sokszor maguk az udvari bolondok. A modernkori udvari bolondok azonban nem teljesen hülyék: nagyon jól értenek ahhoz, hogyan és mint kell az összeharácsolt vagyont biztonságos helyre juttatni, de azt is tudják, hogy ők és családjaik milyen módon maradjanak ki a veszedelemből. Az ukrán valóság megdöbbentő képet fest.

A szomszédságunkban tomboló háborúból a kijevi elit úgy veszi ki a részét, hogy zsíros megrendeléseket kap az államtól, amit az Európai Unió és a Nyugat tart fenn. A zsíros megrendelésekből simán telik arra, hogy Zelenszkijt és diktatórikus rendszerét dicsőítsék, Kijev főutcájára új Maseratit vagy Lamborghinit vegyenek, a gyereket pedig a legdrágább londoni elit iskolákba írassák. Ha már maguk nem járhattak oda, legalább a gyerekkel dicsekedjenek.
Igen, ám. De, hol marad a hazafias hozzáállás? Az ukrajnai vezetők gyermekei szinte kivétel nélkül külföldön vannak. A jól értesült és befolyásos szülők ugyanis már a háború előtt kivitték őket az országból. Mondván, harcoljon a nép, mi majd dőzsölünk Nyugaton.
Nincs is azzal gond, hogy megmentették hadköteles korú gyermekeiket. Az egész csak azért necces, mert közben az átlag ukránoknak senki sem szólt, hogy háború lesz, és nekik senki sem adta meg az esélyt, hogy megmentsék a csemetéiket.
A növekvő kényszersorozásokkal párhuzamosan egyre nagyobbak a viták akörül is, hogy a hol vannak a politikusok gyermekei? Az ukránok joggal teszik fel a kérdést: miért nincsenek odahaza? Miért van az, hogy a legvéresszájúbb ukrán propagandisták, akik a háború folytatása mellett vannak, már mind kivitték a gyermekeiket? Nekik miért lehetett, a népnek miért nem?
Pezsgő, nők, pénz, csillogás vs. ukrán halál
Egy zseniálisan megrendezett rövid videó jól mutatja az ukrán társadalom kettősségét. Vannak a nagyon gazdagok és a nagyon szegények. Az alábbi klipben azt láthatjuk, hogy míg egyeseknek a magánrepülő, a luxus, a pezsgő, a hárem és a Francia-Alpok jut, addig másoknak az utcai emberrablás, a front, majd pedig a magányos halál. Ha a Nyugat valóban érzékeny lenne a hasonló témákra, akkor rövidfilm kategóriában bizony ennek a filmnek kellene Oscar-díjat adni.