A több mint két és fél éve kezdődött ukrajnai háború mind előzményeiben, mind következményeiben kiterjedt konfliktusra utal, csaknem egy évtizedre nyúlik vissza, az eszkaláció veszélye pedig soha nem volt olyan nagy, mint most. Az orosz–ukrán háború már százezrek életét követelte, és milliók életét keserítette meg.
(Fotó: AFP)
Donlad Trump győzelmével az amerikai elnökválasztáson felcsillant a béke reménye, a háborúpártiak azonban még az utolsó pillanatban is mindent megtesznek a folytatásért. Ez azonban komoly következményekkel járhat.
Az orosz–ukrán háború előzményei
A Krími Autonóm Köztársaság 1991-től Ukrajna része volt. Az alkotmány kimondta, hogy az autonóm területnek saját alaptörvénye, önálló törvényhozása és kormánya van Szimferopol központtal. Szevasztopolban az orosz fekete-tengeri flotta állomásozott, a város különleges státussal bírt. A terület 1991-ben lett autonóm köztársaság, előtte a Szovjetunió része volt. A területen az orosz lakosság van többségben.
Oroszország számára nemcsak a területszerzés és a Fekete-tenger ellenőrzése miatt volt fontos, hanem a földgáz jelenléte miatt és azért, mert birtoklásával a gázszállítás nagyobb területen haladhat Ukrajna érintése nélkül.
Az események a Krím félszigeten Viktor Janukovics Oroszországba történő menekülését követően megindultak. Kijevben 2014. február 22-én az ukrán parlament megfosztotta az ekkor már Oroszországban tartózkodó, nyíltan oroszbarát Viktor Janukovicsot államfői méltóságától. Előbb Olekszandr Turcsinov, majd Petro Porosenko vette át az elnöki széket, akiket azonban az orosz diplomácia nem ismert el legitim államfőnek, szemben az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval.
A Krímben katonai műveletek, továbbá a népszavazás és ezzel az elszakadás előkészítése párhuzamosan zajlott.
2014. február 24-én Szevasztopol orosz katonai ellenőrzés alá került, hivatkozva az orosz lakosság védelmére, ami az ukrajnai belpolitikai káosz miatt veszélybe került. Február 27-én Szimferopolban a krími parlament épületén már orosz zászló lengett, ahol a miniszterelnök az oroszbarát Szergej Akszjonov lett, a törvényhozás pedig döntött az autonómiát érintő népszavazás kiírásáról. Az elkövetkezendő napokban az orosz katonai jelenlét az ukrán katonai objektumoknál is általánossá vált.
Ukrajna az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult és a Biztonsági Tanács összehívását kezdeményezte, az ország területét érintő beavatkozás miatt.
Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama felvette a kapcsolatot Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnökkel. Az USA következményekkel fenyegetőzött. A hivatalos orosz álláspont „önvédelmi erők” működésének nevezte a folyamatot, ami a krími lakosság akaratának megnyilvánulása és élve jogukkal a népszavazáson azt érvényre is juttatják. A félsziget technikai kapcsolatait megszakították Ukrajnával, az ukrán tömegkommunikáció elérhetetlen lett, csak orosz híreket, adásokat láthatott a lakosság.
Március 11-én a törvényhozás döntött a Ukrajnától történő függetlenedésről és az Oroszországi Föderációba történő felvétel indítványozásáról.
A március 17-én nyilvánosságra hozott adatok szerint a lakosság 96,7 százaléka döntött úgy a népszavazáson, hogy az Oroszországi Föderációhoz csatlakozzon a terület. Megszületett a Krími Köztársaság, ami – az orosz fél szerint – hivatalosan március 18-tól az Oroszországi Föderáció része lett.
Válaszlépésként Ukrajna mozgósított és a NATO-hoz fordult.
Oroszország azt javasolta, hogy Ukrajna váljon föderatív állammá, Ukrajna ezt elutasította. Putyin népszerűsége nőtt, ugyanakkor szankciók születtek Oroszország ellen, például 2014-ben nélküle ült össze az ekkor már G7-re változott G8 együttműködési fórum.
Tüntetések az ukrán vezetés ellen
A krími eseményekkel párhuzamosan a szintén orosz többségű kelet-ukrajnai területeken tüntetések robbantak ki, ahol a résztvevők nem ismerték el az új ukrán vezetést. Ez fegyveres konfliktussá eszkalálódott Donyeck és Luhanszk területén. A Luhanszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság ezután jelezték, hogy el akarnak szakadni Ukrajnától. A hadászati cél az összeköttetés biztosítása volt a Krím félszigettel és hogy ilyen módon Ukrajna területén minél nagyobb orosz ellenőrzés alatt lévő rész alakuljon ki. Kezdetben az ukrán önkéntes zászlóaljak igyekeztek megállítani a szeparatista erőket, majd a hadsereg is részt vállalt a harcokból.
A minszki megállapodások próbálták biztosítani a fegyverszüneteket és közelebb hozni az álláspontokat, de a felek megsértették azokat és a harcok folyamatosan kiújultak.
2017. szeptember 1-jén hatályba lépett a társulási megállapodással szorosabbra fűzte viszonyát az Európai Unió és Ukrajna.
(Fotó: AFP)
2019. április 21-én megválasztották elnöknek Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij komikus-színészt, aki a regnáló Petro Porosenkóval szemben megszerezte a szavazatok 73 százalékát a második fordulóban. Zelenszkij, aki egy ciklusra tervezte államfői tevékenységét, a kelet-ukrajnai konfliktus megoldását, Ukrajna Oroszországgal való viszonyának rendezését, a korrupció megszüntetését és reformokat ígért.
A következő évben az új amerikai elnökkel, Joe Bidennel tárgyalt Zelenszkij és sürgette országa fevételét a NATO-ba.
Putyin ekkor már garanciákat követelt a Nyugattól és egy esetleges ukrán NATO-bővítést fenyegetésként realizált, ami ellen Oroszország fel fog lépni saját védelme érdekében. Továbbá azt állította, hogy Ukrajna nem tartja be a minszki memorandumot. Közben továbbra sem volt békés Kelet-Ukrajna, fegyveres összecsapások zajlottak.
A háború előtti hetekben felgyorsultak az események:
- Januárban kibertámadás érte az ukrán kormányhoz kapcsolódó oldalakat;
- Ukrajna északi szomszédjában, Belaruszban orosz hadgyakorlatok kezdődtek;
- Az orosz csapatmozgásokra válaszlépésként január 24-én NATO-hadihajók és -vadászgépek érkeztek Ukrajna közeli területekre, a tagállamok mozgósítottak;
- Februárban amerikai katonákat telepítettek Lettországba és Romániába.
Emmanuel Macron francia elnök Moszkvába látogatott, ahol tárgyalt Putyinnal, majd Kijevben Zelenszkijjel találkozott.
(Fotó: AFP)
Február 7-én tett nyilatkozatában még optimista volt a diplomáciai megoldást illetően. Néhány napra rá Joe Biden amerikai elnök felszólította az Ukrajnában tartózkodó USA-állampolgárokat a távozásra, több ország is hasonló tanácsokkal látta el állampolgárait. Továbbra is orosz csapatmozgásokat észleltek Ukrajna közelében.
A háború előtti utolsó napok
2022. február 21-én, hétfőn Oroszország hivatalosan elismerte a két kelet-ukrajnai szakadár régiót, a Donyecki Népköztársaságot és a Luhanszki Népköztársaságot mint független államot, és csapatokat telepített Donbászba.
Nyugati országok vezetői elítélték a bejelentést, többen szankciókat sürgettek, a Donyecki Népköztársaságban azonban spontán tűzijátékkal üdvözölték a térség függetlenségének Oroszország általi elismerését. A város orosz, és oroszbarát lakói orosz zászlókat lengetve ünnepeltek, az orosz nemzeti himnusz kíséretében azt skandálták, hogy „Oroszország, Oroszország”.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök február 22-ére virradó reggel videóüzenetben fordult az ukránokhoz, és kijelentette, hogy most „nincs ok a kaotikus cselekvésre, az álmatlan éjszakára”.
„Amint változást látunk a helyzetben, amint a kockázatok növekedését látjuk, mindazt tudatni fogjuk. Most nincs ok a kaotikus cselekvésre, mindent megteszünk, hogy ez a jövőben is így maradjon” – hangoztatta az államfő. Hangsúlyozta, hogy Kijev elkötelezett a helyzet békés, diplomáciai úton történő rendezése mellett. „Csakis ezt az utat követjük” – emelte ki.
Zelenszkij egyúttal leszögezte, hogy Ukrajna nem adja fel területeit.
Február 22-én kedden az orosz törvényhozás alsó- és felsőháza is egyhangúlag jóváhagyta a megállapodásokat arról, hogy Oroszország megvédi Ukrajna szakadár területeit, amelyek függetlenségét hétfőn elismerte.
Ez azt jelentette, hogy a megállapodások lehetővé tették Oroszország számára, hogy katonai bázisokat létesítsen a szakadár köztársaságokban, oda csapatokat vezényeljen, közös védelmi állásokat vegyen fel, és erősítse a gazdasági integrációt.
Február 23-án, szerdán Ukrajna már elkezdett a hadiállapotra berendezkedni, szükségállapotot hirdettek és behívták a tartalékosokat a hadseregbe.
Volodimir Zelenszkij késő esti beszédében azt közölte, nem sikerült tárgyalnia Vlagyimir Putyinnal. „Telefonbeszélgetést kezdeményeztem az orosz szövetségi elnökkel. Eredmény: csend” – fogalmazott, és elmondta: Oroszországnak csaknem kétszázezer katonája és több ezer harci járműve van Ukrajna határainál.
Hozzátette ugyanakkor, hogy Ukrajna meg fogja védeni saját magát, ha Moszkva támadást indít.
2022. február 24-én megindult az orosz invázió Ukrajna demilitarizálására és nácimentesítésére hivatkozva, ezzel kitört a több mint két éve tartó orosz–ukrán háború.
A háború első két évének pusztítása
2022 március 2-án Oroszország megkezdte Mariupol ostromát. A stratégiailag fontos dél-ukrajnai kikötőváros hatalmas pusztítást szenvedett el. A polgári lakosság kénytelen volt áram és víz nélkül élni. Az embereket humanitárius folyosókon keresztül kellett evakuálni.
A több héten át zajló véres harcok után, Oroszország májusban foglalta el Mariupolt, miután megadták magukat az Azovsztal védői, így orosz kézre került a város. Ezután kezdték meg a település újjáépítését.
A mariupoli eseményeket akkoriban Martin Griffiths, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese úgy jellemezte, hogy az „az ukrajnai pokol közepe”.
Amíg 2022 márciusának végén Oroszország és Ukrajna sikertelen béketárgyalási kísérleten volt túl Törökországban, addig a Kijevtől nem messze lévő Bucsa utcáin fekvő holttestekről készült fotók bejárták a világot. Ukrajna a polgári lakosság elleni háborús bűnökkel vádolta Oroszországot.
Az ukrán város polgármestere szerint az áldozatok jelentős részét agyonlőtték, nem pedig a tüzérségi támadásokban vesztették életüket. Anatolij Fedoruk akkor úgy nyilatkozott, több száz civil holttestére leltek. Moszkva tagadta a részvételét a tömeges gyilkosságokban, Oroszország szerint megrendezték az eseményeket.
2022 őszén népszavazást tartottak a kelet-ukrajnai megszállt területeken. Az érintett régiók oroszpárti tisztviselői szerint a referendumon az emberek elsöprő többsége úgy döntött, hogy Oroszországhoz akarnak csatlakozni. Később Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta az erről szóló alkotmányos törvényeket.
Nem sokkal ezt követően egy robbanás súlyosan megrongálta a krími hidat, és felrobbantották az Oroszország és Európa közötti Északi Áramlat gázvezetéket.
Novemberben az orosz erők kivonultak Herszon városából, s feladták a kulcsfontosságú várost. Az ukránok pedig harci sikerüket ünnepelték ekkor. Az ukránok öröme azonban nem tartott sokáig. Az év végén ugyanis Moszkva offenzívát indított Bahmut ellen.
A Donbászban található városban alakult ki a leghosszabb és a legvéresebb ütközet a szemben álló felek között, amely több hónapon át tartott, s végül 2023 májusában az azóta meghalt Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője jelentette be, hogy elfoglalták a várost, s átadták az orosz csapatoknak.
A kurszki betörés
A háborúban némi fordulatot jelentett, a kurszki betörés. 2024. augusztus 6-án az ukrán fegyveres erők behatoltak Oroszország Kurszki területére, és összecsaptak az orosz fegyveres erőkkel és az orosz határőrséggel.
Oroszország szerint az első napon legalább ezer katona lépte át a határt, akiket tankok és páncélozott járművek támogattak.
A Kurszki területen szükségállapotot hirdettek, és orosz tartalékosokat vezényeltek a térségbe.
Augusztus 10-én az orosz hatóságok „terrorellenes műveleti” rendszert vezettek be a Kurszki, a Belgorodi és a Brjanszki területen. Az első hét végére orosz hírek szerint az ukrán hadsereg közölte, hogy 1000 négyzetkilométernyi orosz területet foglalt el.
Október elejére Ukrajna előrenyomulása megtorpant. Októberben és november első felében az orosz erők az offenzíva során az Ukrajna által elfoglalt terület mintegy felét visszafoglalták a legtávolabbi előrenyomulás során.
Ukrán tisztviselők szerint a hadművelet céljai között szerepel az orosz hadseregnek kárt okozni, orosz csapatokat elfogni, az orosz tüzérséget lőtávolságon kívülre szorítani, az orosz utánpótlási vonalakat akadályozni és erőiket más frontokról elterelni. Célja továbbá, hogy nyomást gyakoroljon az orosz kormányra, és „tisztességes” béketárgyalásokra kényszerítse
A háború nemzetközi dimenziója
A háború kezdete óta a Nyugat kiterjedt szankciókat vezetett be Oroszország ellen, és jelentős fegyverszállításokat biztosít Ukrajna számára. Ez tovább fokozta a feszültséget, és növelte a konfliktus globális következményeinek kockázatát. Oroszország viszont egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait Kínával, amely gazdasági és diplomáciai támogatást nyújt az oroszoknak a háborúban.
A konfliktus humanitárius következményei is drámaiak.
Több millió ukrán menekült el az otthonából, és a háború súlyos károkat okozott az ukrán infrastruktúrában és gazdaságban, az orosz és ukrán halottak száma több százezresre tehető.
A béke kilátásai továbbra is bizonytalanok, és a háború eszkalációjának veszélye továbbra is fennáll. A konfliktus jövője szempontjából kulcsfontosságú a nemzetközi közösség szerepvállalása, a párbeszéd elősegítése és a béketárgyalások támogatása.
Fotó: AFP
Ahogy a nyugati hatalmak temérdek pénzzel és még több fegyverrel kezdték segíteni Ukrajnát, a konfliktus szintet lépett. Még azt is felvetették, hogy nyugati katonák harcoljanak az ukránok oldalán. Annak ellenére, hogy Putyin többször leszögezte, hogy egy ilyen lépés egyenlő lenne a harmadik világháború kirobbanásával.
A háborúpártiakat ez hidegen hagyta és tovább öntötték az olajat a tűzre – és persze a fegyvereket a háborúba.
Legutóbb Joe Biden leköszönő amerikai elnök sodorta veszélybe az emberiséget, amikor a vereségét követően engedélyezte Ukrajnának a nagyobb hatótávolságú rakéták bevetését orosz területen.
Ezzel mandátumának utolsó két hónapját arra használja, hogy ellehetetlenítse Donald Trump béketörekvéseit.
Az oroszok komoly megtorlást ígértek, Zelenszkij erre fittyet hányva megtette, amitől mindenki rettegett, és habozás nélkül kilőtte az első rakétákat. A kialakult helyzetet súlyosbítja, hogy Moszkva frissítette a nukleáris doktrínáját, ami komoly fenyegetés a nyugati hatalmaknak. Kiemelik, hogy különösen abban az esetben vetnének be nukleáris fegyvereket, ha egy nagyszabású rakétatámadás, repülőgépek vagy drónok indítását észlelnék Oroszország ellen.
Orosz–ukrán háború 
