Tisztelt Szerkesztőség!

ÁVH-s módszerek a rendőrségen
Vajon Tasnádi Péter testnyílásait is átvizsgálták a rendőrök? · Egy asszony tervszerű megalázása
Október 5-én nem az volt a Magyar Nemzet főcíme, ami Berkecz Máriával a rendőrségen történt. Hogy a többi újság megemlítette-e, nem tudom. De a történelemkönyvekbe ez a nap majd ennek az eseménynek a révén fog bekerülni, ugyanúgy, ahogy 1947. február 25., amely dátum Kovács Béla letartóztatása kapcsán került be. Kovács Bélát az Andrássy út 60.-ba vitték, letartóztatását a szovjet katonák és a titkosszolgálat közvetlenül intézték. Akkor kellett egy idegen, megszálló katonaság is ahhoz, hogy Kovácsot el lehessen hurcolni az ÁVH-ra, most van elég „saját erő”. Nem tudom, hogy az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága, amely oly szelíd-gyöngéden bánt Tasnádival (aki könyvének címoldalán napszemüvegben, karvastagságú szivarral feszít a „Fidesz börtönében”), lesz-e az új ÁVH. A dolog lényege az, hogy minként működik a rendszer.
Nemegyszer gondolkodtam már el azon, hogy amikor Eörsi leírta szavait a führerről meg a fasizmusról, mint a Kossuth téri sokaság „őszinte lelki igényéről”, vajon hitte is őket? Mindig az jut ilyenkor eszembe, amit Szász Béla írt az ÁVH-ról (kitűnő memoárját, a Minden kényszer nélkült ajánlom mindenki figyelmébe): tehát, maga Szász Béla sem hitte, hihette, hogy a képtelen vádakat, amelyekkel vádolják őket, a vallatótisztek elhiszik. Azonban látni kell azt is, hogy az ÁVH és a kommunista párt szerkezete koncentrikus körökkel modellezhető. „A legbelsőbb ÁVH-kör – Péter Gábor, Szücs, Károlyi, Décsi és társaik – súlyt helyezett arra, hogy a külsőbb ÁVH-körök (…) valóban is higgyék, hogy igazi kémekkel állnak szemben. (…) Ez a magyarázata annak is, hogy (…) vallatóim nem mímelt, hanem autentikus dühvel rontottak rám, mint a »pártunk«, tehát a »mi hatalmunk«, a »mi jólétünk«, a »mi karrierünk« esküdt ellenségére. De a színjátékot rendező magyar ÁVH-mag (…) egy pillanatig se képzelte, hogy az avatottak előre meghozott ítéletét – az avatatlanok számára – alátámasztó kémkedési, összeesküvési vádakat a valóság bármi vékony szálai kötnék össze.
Ezt a belső mag körül elhelyezkedő ÁVH-gyűrűk (…) sejtették, vagy nem is sejtették. De teljességgel gyanútlannak látszott, legalábbis kezdetben, a legkülsőbb kör, amit az egyenruhás fegyveresek alkottak. Ezeket gyakran a sorkatonaságtól helyezték át (…).” (Szász Béla: Minden kényszer nélkül, Európa, 1989, 117. old.)
Szóval, ez az. Hogy hiszik-e a főinkvizítorok, hogy a boszorkány tényleg megverte őket a szemével. Hiszi-e Eörsi saját, a fasizmus mint mély lelki igényről írt szavait? Hiszi-e Mizsei Zsuzsa (bár nem tudom, ő külső kör-e vagy belső), hogy Berkecz Mária a Millenárist hazavitte a zsebében? De ez talán mindegy is. Csak a tömeg számít. És a tömeg, az példásan hisz.
Orbán Viktor minden nyomorúság oka. Ahogy Pongó azt – micsoda bátor, gerinces ember! – meg is mondta. Pongó most minden bizonnyal folytatja bátor kijelentéseinek sorát, és a következő taggyűlésen felállva kijelenti, hogy ő mélységes, erős gyűlöletet érez a demokrácia ilyen ocsmány, fasiszta ellenségei ellen, és helyesli a rendőr kolléga eljárását, aki kétszer is végigmotozta Berkecz összes testnyílását. Éberség, elvtársak! Tanulja meg a nép hitvány ellensége, hol lakik a demokrácia úristene!
Nyilván a demokrácia féltésének ugyanez a mély érzelme dolgozott abban/azokban a rendőrökben is, akik Berkecz Máriát kínozták. Hiába, no, a rosszat büntetni kell, azt pedig, hogy ki a rossz, már eldöntötte a többségi szavazás. Az erkölcs és a hit tisztasága is megköveteli, hogy az inkvizítor kemény és tántoríthatatlan legyen… A perbe fogott lelki üdvének is ez használ a legtöbbet…
Amikor Kovács Bélát vitték el és küldték haza a véres ingét, az országban volt részvét és félelem. Most leginkább csak kárörvendő röhögésre számíthatunk. A plebs várja a beígért vért. Kovács, Medgyessy, Kuncze stb. gusztusától nem is esik messze a véres cirkuszi játék szolgáltatása. Hiszen megígérték. Erre épült az egész kampány. A Fideszt meg kell büntetni. Emberek, itt a boszorkány, itt a fekete bárány. Kenjétek rá az összes bűnt, aztán kövezzük meg őket! Nyugodtan dobjuk az első köveket, hiszen mi mind bűntelenek vagyunk. És az is, aki velünk tart.
Kovácsot a tévében hallhattuk arról, hogy megvannak „az eszközeik” a felingerelt Fidesz-szavazók megfékezésére, megbékítésére. Azt is ő mondta, hogy a Terror Házából a Megbékélés házát akar csinálni. Talán ott akarja Berkecz Máriát megbékíteni? Az agresszív hangnak megvannak a gyümölcsei; Baloldali Akciófront, golyó általi halál. Balogh Lászlónak golyót küldtek. Na persze, ha fölülről kapják a bátorítást… Nálam tájékozottabbak folytathatják a sort.
Sokan vagyunk, akiknek hozzátartozóját elhurcolta az ÁVH. A félelem több nemzedékbe bevésődött. Nem igaz, hogy Kovácsék ezzel nincsenek tisztában. Tisztában vannak. Nekünk félnünk kell. Ez a Berkecz Máriával történtek üzenete. Kopasz Mária pedagógus, Sárosd

Jövő nyárra kiszárad a Balaton...?
Részletes tudósításban számolt be a Magyar Nemzet egy minapi siófoki konferenciáról, amely a Balaton vízutánpótlásának kérdésével foglalkozott (Az Alpokaljáról töltenék a Balatont, október 5.). A beszámoló megemlítette: a vízügyi kutatók óvatosak a mesterséges beavatkozás szükségességét illetően. Mert igaz ugyan, hogy a jelenlegi negyvencentis vízszint kritikusan alacsony, azonban – mint a tanácskozáson is elhangzott – az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése jövő év áprilisára 82 centiméteres vízállást jósol, így a szakemberek szerint akár már tavaszra rendeződhet a helyzet. Mindenesetre egyetértettek abban: még egyszer nem történhet meg, hogy „porzik a Balaton medre”.
Az éghajlat kérdéseivel egy ideje foglalkozó fizikusként azt kell mondanom: sajnos egyáltalán nincs kizárva, hogy a 2003-as esztendő még az ideinél is kedvezőtlenebb hidrológiai viszonyokat hoz a Közép-Dunántúl térségében. Nagyon is elképzelhető, hogy előáll az a rendkívüli helyzet, amikor a Balaton vízmérlege a negyedik esztendőben is negatívvá válik – ehhez foghatót nem ismerünk a rendszeres mérések százéves történetében.
Természetesen rendkívül kockázatos – sőt hálátlan – dolog hosszú távú csapadék-előrejelzésekbe bocsátkozni. Itt azonban a Balaton jövőjének biztonsága forog kockán, s ez a közös nemzeti érdek megköveteli, hogy minden lehetséges rendelkezésre álló tudást felhasználva szülessék meg a döntés. Így végső bizonyosság híján is el kell mondanom: saját számításaim az OMSZ előrejelzését nem támasztják alá. Az utóbbi idők éghajlati trendjének és légköri folyamatainak elemzéséből arra a következtetésre jutottam, hogy a tó vízállása 2003. március 31-re nem haladja meg a 75 centimétert, sőt lehetséges, hogy csupán a 60–65 cm között lesz. Ez pedig (a párolgási veszteség miatt) nyár végére akár az ideit is alulmúló vízszinthez – azaz a meder további „porzásához” – vezetne.
Magánemberként, intézményi háttér nélkül végzett számításom természetesen nem tekinthető „hivatalos” prognózisnak, azonban a lehető legjobb tudásom szerint készítettem. A többi jövő tavaszra kiderül. Zágoni Miklós, Budapest

Tüntetés az RTL előtt
A múlt héten tüntetést tartottak az RTL Klub előtt a társadalom széles körű félretájékoztatása, magyarul a folyamatos hazugságáradat ellen. Senki sem várta, hogy erről bárhol is beszámolnak, megszoktuk. Azonban a tüntetés pillanatában éppen néztem fent említett adó híradóját (nem szokásom egyébként), és a következő állításra lettem figyelmes: tényként közölték, hogy a főpolgármesterek közül ki mennyire veti el a sulykot kampánypénzek elköltésében. A sorrend a következő volt: Gy. Németh Erzsébet 30-35 milliót, Demszky Gábor 60 milliót, Schmitt Pál 100 millió (!) Ft-ot költött plakátokra, kampánycélokra. Másnap este egy kis számolást végeztünk: Budafoktól a Lágymányosi hídon át, a Hungária körúton keresztül Zuglóig vitt az utunk és megszámoltuk a plakátokat. Az eredmény. Schmitt Pál: 6 (azaz hat) darab óriásplakát, Demszky Gábor: 8-10 óriásplakát. Gy. Németh Erzsébet összesen több mint 270 darab plakátot tudhatott magáénak (kisebb és óriásplakátok egyaránt). Ez csak egy útszakasz volt a városban, de tapasztalataim szerint ez a tendencia kivetíthető egész Budapestre. Vagyis, miközben minden falevélről Gy. Németh mosolyog ránk igazán meghatóan, addig Schmitt Pált nagyítóval kell keresni, de Demszky is elbújhat a főpolgármester-jelölt aszszony mellett. Kárpáti Júlia, Budapest

Demszky, az antidemokrata
Már biztos, hogy Budapest főpolgármestere paranoiás. Aki összeesküvés-elméletek kiagyalója lett és szegény üldözött. Aki szerint őt ki akarják vonni a forgalomból, mert sötét erők összefogtak ellene. Mármint Gy. Németh Erzsébet és Schmitt Pál. Demszky, akinek 12 év alatt soha sem kellett semmilyen erőfeszítést tennie, hogy megválasszák, most bepánikolt. Ellenfél van a láthatáron, és Demszkynek fogalma sincs, mit kell ilyenkor tenni. Miután a valós versenyhelyzet lényegéről nincs tudomása, azt a taktikát választotta, amelyet elvbarátai oly szívesen alkalmaznak az országos politikában; növekvő hatalomféltése okán szisztematikusan pocskondiázza függetlenként induló ellenfelét, jobboldalazik, orbánozik, fideszezik, negatív diszkriminációról papol és rémképeket üldöz ahelyett, hogy Budapestről, saját programjáról vagy a jövőről beszélne. Méltó versengés helyett visszafelé gyűlölködik, noha a diplomata Schmitt Pál az elmúlt éveket távoli külszolgálatban töltötte.
Demszky megcsúfolja a választást is, bohóctréfává zülleszti azt. Igaz, ezt nem egyedül teszi. Elvtársaival ugyanis jó előre megbeszélte, eldöntötte az indulás részleteit; hogy noha az MSZP indít önálló jelöltet, de majd szépen visszalépteti, mert az időközben ellenséggé maszkírozott Schmitt Pál semmi szín alatt nem nyerhet. Az MSZP – elvben – máris becsapta saját választóit, hiszen szavát adta Demszkynek arra, amiről a választóknak fogalmuk se lehet. És ez akkor is igaz, ha Gy. Németh – a gyakorlatban – mégsem lépne vissza, de persze vissza fog, az utolsó (utáni) pillanatban. Demszky magát a választás tisztaságát szenynyezi be azzal, hogy Medgyessyékkel előre lepacsizta a dolgot. Demokrata-e az ilyen? Aki reszket cselekvés helyett, és aki előre alkuszik a választópolgárok bőrére? Horovicz Kristóf, Budapest

Fabinyi József (Budapest): Megütközéssel olvastam az október 2-i számban, hogy jövőre a szétszabdalt bábolnai állami mintabirtok privatizációját is tervezik. Nem tudjuk, milyen állapotban van az egykori ménes, de ha még létezik és privát kézbe adják, szomorú példája lesz a vagyon elherdálásának. Az állami ménesbirtokot 1789-ben alapították és 1807-ben lett önálló, hogy más állami ménesekkel, méntelepekkel együtt a magyar lóállomány feljavítását és szaporítását megoldják, elsősorban a hadsereg nagyszámú lóállományának pótlására. Ezt a feladatot a ménesbirtok arab származású lovak vásárlásával és tenyésztésével kíválóan megoldotta. Bábolna világhírű lett, fél Európa nálunk vásárolta meg katonalovait egészen a II. világháborúig. A lovassport fejlődésben van, a lovaglás nagy haszonnal kecsegtet. Nemcsak a külföldiek résztvételére és vásárlásaira számíthatunk, hanem elsősorban az ifjúság köreiben terjedő népszerűségére is. Tenyészteni tehát érdemes lesz, ha kisebb számban is.
*
Balogh István (Budapest): Azt mondja Mécs Imre az ügynöktörvény vitájában, hogy senkinek sem lehet korlátozni a politikai szerepvállalását, részvételét az ország irányításában, ugyanis a választópolgároknak alkotmányos joguk azt a politikust választani, akit akarnak. A jogokhoz kötelezettségek is tartoznak. Egy ilyen kötelezettség a jól tájékozottság. Tájékozatlan, vagy félretájékoztatott választópolgár hogyan tud helyesen dönteni? Napjainkban, a pártállam megszűnése óta folyamatosan erősödve, árad a félretájékoztatás módszere. Az szt-tiszt a haza védelmére hivatkozva szépítené a múltját, az utódpárt elnöke az ’56-os forradalom zászlóhordozójának állítja be csapatát, más jeles személyiségük a „rendszerváltoztatás” bajnokaként szerepel. Vannak, akik ezt el is hiszik. Igen, mert fiatalok és tájékozatlanok, vagy idősebbek és feledékenyek. Az érdekből választókról nem beszélek. Társadalmunkat az elmúlt fél évszázad keményen meggyötörte. A tőlünk nyugatra lévő országok lakói a saját jólétüket építhették a második világháború után, nekünk idegen elnyomás alatt a szocializmust kellett építenünk. Ennek eredménye, hogy életszínvonalunk csak 20-30 százalékát éri el a szerencsésebb nyugatiakénak. Erre még örököltünk a tönkrement rendszertől egy hatalmas mértetű államadósságot, amely a befizetett adók jelentős részét elvonja. Ugyanis az ötven évvel ezelőtt pártállamilag „közös tulajdonba” öszszerabolt magánvagyont a kapcsolati tőkével rendelkező elvtársak nagyrészt egymás között, vagy külföldi támogatókkal privatizálták. Az államnak nincs vagyona, amivel adósságának törlesztését kitermelhetné. Az adósság az adófizetők nyakán maradt. Ezt a helyzetet teremtette meg a fél évszázad alatt többször nevet változtatott „baloldali” párt irányító testülete. 2002 nyarára a Magyar Köztársaság kormányában volt KB-tagok, aparát-
csikok miniszterként, államtitkárként foglalnak helyet.
*
Dr. Zsédelyné László Ildikó (Monor): Még kilenc nap van az önkormányzati választásokig. Beindult a Ron Werber-féle gépezet. Minden égi és földi csatornán, minden újság címlapján árad, hömpölyög, zúdul a szenny. Vizsgálat itt, gyanú ott, feltételezés, feljelentés, hűtlen kezelés, törvénytelenségek, „úgy tűnik, gyanú” merült fel, de most aztán kivizsgáljuk, megteszszük a szükséges lépéseket, feljelentjük, bejelentjük, most aztán majd kiderül, beborul, most aztán rendőrség, ügyészség (bitófa?). Kéredezem én – nem minden él nélkül –, ha itt az elmúlt négy évben mindenki lopott, csalt, sikkasztott, hűtlenkezelt, elsíbolt, kifosztott, mégis hogy lehet, hogy eddig soha nem látott fejlődésnek indultunk, minden külső negatív hatás ellenére az ország pozitív mérleget tudott felmutatni? Én megértem, az MSZP-s elvtársaknak nincs más választásuk, ígéreteik nem valósultak meg, az emberek kezdik felismerni: alaposan rá lettek szedve. Nincs más kiút, gyűlöletet, irigységet kell kelteni, mert nincs más fegyver. Arról persze soha nem esik szó, kik voltak azok, akik negyven éven keresztül szipolyozták ezt az országot, évtizedeken keresztül megfosztva önbecsülésétől, szabadságától. Arról persze soha nem szól Keller elvtárs, kik azok, akik 21 milliárd dolláros államadósságba taszították, amelyet még dédunokáink is fizetni fognak. Arról persze soha nincs szó, kik azok, akik miatt ma ilyen kevés a nyugdíj, ilyen kevés a fizetés, nehéz a megélhetés, ilyen sok a munkanélküli, a létminimum alatt elő, ilyen sok a rokkantnyugdíjas, az otthontalan, a megkeseredett, magányos ember. Ugye nem akarják azt mondani, hogy ezt is a Fidesz hozta össze négy év alatt? Arról persze soha nincs szó, kik azok, akik eladták a fél országot, privatizálták maguknak az állami vagyont. Ha valaki itt lopott, csak az elmúlt négy évben tette, ha valaki sikkasztott, csak Fidesz közeli lehet, ha valaki törvénytelen eszközökhöz nyúlt, az csak…, csak…, csak… Kenni kell, és keverni, ugye elvtársak, még akkor is, ha mindenkinek felfordul a gyomra? Hát nem, kedves elvtársak, nem. Én nem hagyom magam arcul köpni. Nem hagyom magam félrevezetni. Nem hagyom, hogy bemocskoljanak minden eredményt, és azt mondják: te csalókat és hazugokat követtél, amit felépítettél, amit elértél, semmit nem ér, a munkád gyümölcse csak egy rohadt alma. A gyűlölet, a hazugság, a rágalom ellen egyetlen dolgot tehetsz, kedves honfitársam: nézz körül, lásd, amit látnod kell, csak a szemednek higgy, csak a két kezed munkájának eredményében bízz. Az átok visszahull az átkozó fejére.