Tollhegyen

Bírálja az SZDSZ a Medgyessy-kormányt, de ezt nem kell komolyan venni, műbalhé az egész, porhintés, smafu. Látszódjék úgy, mintha itt minden a demokrácia szabályai szerint történne, lám, még a kormányzó pártok között is történnek kakaskodások, íme, Gusztos Péter a szabad demokratáktól látványosan belerúghat a szeretett másik Péterbe, aki pedig szövetséges, haver, korábban együtt puszilkodtak.
Színdarabot látunk, polgártársak. Vígjátékot. Kabarét.
Előre megtervezett koreográfia szerint történik minden. Én mondok neked egy éleset, te indulatosan szájon vágsz, a közönség pedig önfeledten tapsra fakad, szabadság van, emberek, tessék, Gusztos Öcsi is beszólhatott a miniszterelnöknek…
A „szociáldemokratává” vedlő (vedleni akaró) MSZP még 2002 vége felé is gyagyásnak nézi a magyarságot, operettgálát szervez a háromhatvanas közönségnek, lepényevést, póznamászást a szikkadt agyú választóknak.
Hosszú távon nem fog ez menni, fiúk! Az emberiség fejlődik, két lábra áll, elkezdi az agyát használni, kinéz a szemén keresztül.
Nem vagyunk hibbantak, elvtársak!
Aki a múltat akarja végképp eltörölni, az törölje ki az agyából azt is, hogy pórázon vezetheti a nemzetet. Időközben ugyanis nőttünk egy keveset. Gerincesedtünk. Nem fog rajtunk bikacsök, nuncsaku, baseballütő. Hol van az már…
Piszkálja egymást a két Péter? Hadd piszkálja, szabad. Azonkívül tanulni is lehet tőlük, a nehéz pillanatokban eldobnak fejszét, jatagánt, egymásba kapaszkodnak, összeölelkeznek. Az elvek is egymásba találnak.
A színdarab (piszkálja egymást a két párt) egyébként kifele frappáns, hibbantabb publikum talán tombol is. Mi azonban, akik láttunk már egy-két paródiát, csak állunk, és fogjuk a lépcső korlátját…