A „Gonosz tengelye” Latin-Amerikában?

Bár a terrorizmus ellen vívott háború miatt az utóbbi időben Latin-Amerika bizonyos mértékig kiesett a nemzetközi közvélemény látóköréből, az elmúlt hetek történései minden bizonnyal ismét a térség felé fordíthatják a figyelmet. A roppant gazdasági nehézségekkel küzdő régióban a castrói Kuba, Hugo Chavez venezuelai uralma és az egykori munkásból államelnökké lett brazil „Lula” da Silva hatalomra jutása kapcsán egyesek egyenesen a Bush-adminisztrációból átvett retorikával a „Gonosz dél-amerikai tengelyéről” beszélnek. S ha a november 24-i második választási forduló eredményei az első fordulóhoz hasonlóan alakulnak, az ecuadori Lucio Gutierrez is csatlakozhat a triumvirátushoz.
A kijelentés keménynek tűnik, de kétségtelen, hogy mind Chavez, mind az ecuadori elnökaspiráns nagy tisztelője a forradalmárból lett kubai elnöknek, és ellenfeleik szerint az adott országokban félő a castrói diktatúrához hasonló szocialista rendszer kialakítása. Az utóbbi időben a térség súlyos gazdasági válságának köszönhetően egyre elterjedtebbek a szocialista populizmus és a radikális eszmék, a polgárok belefásultak választott vezetőik semmittevésébe, és egyre gyakrabban adják a kormányrudat nem hivatásos politikusok kezébe. Erre jó példa maga Chavez, aki egykori katonai vezetőként és puccsistaként került hatalomra, de az ecuadori elnöki posztért is két „laikus” populista, a már említett, szintén egykori katona Gutierrez és az ország leggazdagabb embere, a „banánkirály” Noboa maradt versenyben.
Bár a populizmus a hatalom megszerzéséig jól működik, a jelek szerint a hatalomgyakorlásban már kevésbé eredményes. Chavez ellen is egyre ismétlődnek a lemondását követelő megmozdulások; ellenzéke több mint kétmillió aláírást gyűjtött össze egy, az elnök sorsáról döntő népszavazás ügyében. Chavez, érezve rossz belpolitikai helyzetét, pozícióját külpolitikai lépésekkel próbálja erősíteni: kifejtette, Dél-Amerikát a szabadság újfajta hulláma érintette meg, és amit egyesek a „Gonosz tengelyének” hívnak, sokkal inkább a „jó tengelye”, és szorosabb összefogásra buzdít az említett országok között.