A Mol ma és holnap

Kifejezetten nehéz megrajzolni a legnagyobb magyar vállalat jövőképét. Szűk három éve alkotott magának egy olyan stratégiát, amelynek révén leszámolt a szocialista nagyvállalatokat jellemző jellegtelenséggel és egy korszerű cég magatartásformáját öltötte magára. A belső megújulás és a világos célok tették nagykorúvá, nem pedig a tőzsdei beavatás és a privatizáció.
Tegnap délelőtt új, szintén három évre szóló stratégiát hirdetett a Mol Rt. Ám nem az újszerűsége okoz meglepetést, hanem – amint hírlik – a hasonlóság az előző célkitűzésekkel. Csák János korábbi elnök víziója megmarad, jelesül, hogy a Mol legyen a régióban az a cég, amely gyorsítja a térség olajipari konszolidációját, s ha ez sikerül, úgy katalizálóerőként a Mol helyzeti előnyt élvez a privatizációs lehetőségekben, következésképpen tovább növekedhet. Ehhez azonban az kell, hogy elhitesse, nincs megfelelőbb partner nála a régióban, társulni akar a szomszédos államok vegyipari cégeivel, nem pedig bekebelezni őket.
Ha a Mol távoli jövőjét kell megjósolni, nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy valamelyik nagy multinacionális olajcég megszerzi magának. Pillanatnyilag még zavaros a régió olajpiaca, a kormányok igyekeznek politikai ellenőrzés alatt tartani a cégeket, de mihelyt tisztul a kép, azaz végbemegy a konszolidáció, szinte biztos, hogy a „mi” olajcégeink is felvásárlási célpontokká válnak. Egyszerűen fogalmazva: a világcégek megvárják, amíg a régió vállalatai rendezik soraikat, hagyják, hogy megvívják harcaikat saját és a szomszédos államok kormányaival, tegyék rentábilissá magukat, bocsássák el a fölösleges munkaerőt. S ha e cégek elvégzik a „piszkos munkát”, máris vonzó áruvá válnak.
A Mol jövőjét tekintve nem zárhatók ki az orosz vevők sem. A Medgyessy-kabinetnek több tagja, s maga a miniszterelnök is deklarálta, hogy szívesen látott vevők az orosz tőkeexportőrök, ha hajlandók a vonatkozó törvények betartása mellett befektetni Magyarországon. A Molt ugyan saját alapszabálya védi az ellenséges felvásárlástól (tíz százaléknál magasabb részvényhányad birtokában sem szavazhat tíz százaléknál nagyobb súllyal egy-egy befektető), viszont elgondolkodtató, hogy mi nyom többet az orosz befektetőknél a latban: az-e, hogy a beruházott összegnek megfelelő szavazathányaddal rendelkezzenek, vagy az, hogy bent legyenek egy olyan társaságban, amely legkésőbb egy éven belül már az Európai Unióban lesz. S ha ez utóbbi a céljuk, nélkülözhetetlen szempont-e az átlátszó piaci magatartás? A BorsodChem Rt. a példa arra, hogy miként lehet nevenincs off-shore cégek révén ellenőrzés alá vonni egy stratégiai jelentőséggel bíró vegyipari társaságot, s pillanatok alatt elértékteleníteni részvényeinek az árfolyamát. Egyszer már statuált rossz példát a legnagyobb gázipari tröszt, a Gazprom embere Magyarországon, nem csoda tehát, ha nem fogadta mindenki kitörő örömmel a kormány embereinek azon állítását, hogy az orosz befektetőket is szívesen látja a kormány a Mol Rt.-ben.
Három évre rajzolja meg ismét a Mol Rt. legfrissebb törekvéseit, mondhatnánk: céltudatos jövőképet alkot magának. Ezt a programot minden bizonnyal Budapestről koordinálják, ám szinte több mint bizonyos, hogy a következő stratégiát már valamelyik világpiaci nagyágyú sugallja. Hiszen felszabadul addig a gázpiac, uniós tag lesz Magyarország, s lezajlik a régió olajpiaci konszolidációja. A Mol nem menekülhet meg a felvásárlás elől, túl vonzó ahhoz, hogy ne vetnének szemet rá. Berlinben? Londonban? New Yorkban? Moszkvában? Ki tudja.