Felháborodás kísérte a kezdeteket, azzal vádolták a szakembereket, hogy reklámot csinálnak a szenvedélybetegeknek, pedig csak a fertőzést akarták meggátolni, amely a közös tűhasználattal terjedt. Később amerikai kutatók támogatásával szélesedett a tűcseremozgalom, tavaly már az Ifjúsági és Sportminisztérium anyagilag is segítette az akciót. Úgy tűnik, egy évtized után nyugvópontra jutottak a kedélyek. Ennek ellenére kérdés, hogy megbékélt-e a társadalom ezzel a mozgalommal, és milyen eredményt értek el a fecskendők ingyenes osztogatásával.
Veszélyes mesterséget űz Oroján Tibor. Barátai, hozzátartozói féltik is a harmincegy éves szociális munkást, mert attól tartanak, megtámadja valamelyik drogdíler. A szegedi Farkasinszky Teréz Ifjúsági Drogcentrum alkalmazottja profi a szakmában. Hat éve járja az utcákat, de főleg azokat az elhagyott házakat, ahol a drogosok alkalmi tanyát ütnek. Pecóknak hívják a szenvedélybetegek illegális találkahelyeit, ezért Orojánt pecóbúvárnak is nevezik. A szociális munkás nagy táskával közlekedik, és nagy a súlya annak a csomagnak, amelyet állandóan cipel. Nemcsak fecskendő van benne, hanem óvszer, kalcium- és magnéziumtabletta, vitamin, sőt egészségügyi szórólapok is. Oroján Tibor hivatásának érzi azt, amit csinál. Még emlékszik a kezdetekre, amikor az egyik temető azért lett a kábítószeresek főhadiszállása, mert ott gyorsan hozzájutottak a fecskendőhöz. Egy magas tölgyfa törzsébe szúrták az injekcióstűt, és aki arra járt, használhatta. Sokan mentek arra, és nem csoda, hogy a fertőző májgyulladás úgy terjedt, mint a középkorban a pestis. Ha a szociális munkás erre a tragikus epizódra gondol, gyorsan elnyomja félelmét, amely napi teendőit övezi.
– Attól nem tartok, hogy megtámadnak vagy megvernek, de állandóan rettegek, hogy megfertőződöm – mondja Oroján Tibor.
– Próbálkozott már a droggal?
– Nem! De képzelje csak el, amikor bemegyek egy sötét helyre, ahol húszan-harmincan füveznek, ahol alig lehet látni, s nem veszem észre, hogy a széken használt fecskendő van. Ráülök, megszúr, a többit az ön fantáziájára bízom. Ezenkívül sokan alig tudják visszatartani a hányingerüket, szóval kaphat az ember a nyakába egy adagot.
– Nehéz ilyen helyre bejutni?
– Kezdetben kapcsolatokat kellett keresni, mert a drogosok nem állnak szóba idegennel. Az első összekötőm már meghalt, ő nagyon kedves fiú volt. A rehabilitációs intézetből ismertem, először ő vitt a drogosok közé. Akkor úgy tűnt, leszokik az ópiumról, de végül rákapott a heroinra, és az lett a veszte.
– Sok ilyen kapcsolata van?
– Egyre több. Szívesen segítenek, és most már sehol sem utasítanak el. Piszkosul félnek a fertőzéstől, a HIV-vírustól és a hepatitis C-től. Ma már senkit sem kell győzködni a tűcsere és az óvszer használatának fontosságáról. Igazából az erre csámborgó orosz, ukrán, román prostiktól félnek, mert közülük sokan kábítószereznek.
– Ha ekkora az életveszély, miért nem hagyják abba a drogozást?
– Az már nem egyszerű kérdés. Ha ezzel a szöveggel mennék közéjük, elfordulnának tőlem. Egyébként is: a mi programunk célja nem a leszoktatás – az összetett társadalmi feladat. De azért higgye el, hogy sokan önmaguktól is abbahagyják a drogozást. Semmivel sem nehezebb, mint a cigiről leszokni. Mi az egészséges társadalom egészségét védjük. Ingyen adunk egy harminchat forintos fecskendőt, hogy ne kelljen hárommillió forintért kezelni azt, akit megfertőznek HIV-vírussal.
Oroján mellett még hat gondozó járja a pecókat, utcákat, kapualjakat. Megszállottként végzik a munkájukat. Eredményességük számokban is kifejezhető: felére csökkentek a hepatitises megbetegedések, és AIDS-es nem fordult elő ebben a közegben. Ez a felmérés megbízható, mert az amerikai kutatók évente ellenőrizték. Ennek alapján New Yorkból folyósítottak csaknem húszmillió forintot az ingyenes tűakcióra 1996–2001 között. A drogcentrum igazgatója, Zelenai Károly tevékenységük legnagyobb elismerésének azt tartja, hogy az állami szervek hivatalosan is finanszírozzák a tűcserét.
– A szenvedélybeteg kifizet heroinra húszezer forintot, de arra sajnál áldozni, hogy fecskendőt vegyen, inkább mással közösködik. Erre építettük a prevenciót. A drogmentes társadalomról felesleges álmodozni. Ám azt el lehet érni, hogy a kábítószerezés ártalmait csökkentsük – érvel az igazgató.
– Kívülről felesleges tűzoltásnak látszik.
– Pedig nem az! Az akció ellenzői sokáig a szemünkre hányták, hogy tűt osztogatunk, és így növeljük a drogosok körét. Szó sincs erről. Csak az igazolt intravénás kábítószer-fogyasztóknál és nem a kezdőknél végzünk fecskendőcserét. Nem osztogatunk, mert elvárjuk, hogy visszahozzák a használt tűt, amelyet szakszerűen megsemmisítünk. Az akció kapcsán egyre több szenvedélybeteg került kapcsolatba valamelyik egészségügyi intézettel, és ott próbálkoznak a leszoktatással. A közvélemény nem tudja, hogy a tűcsere révén mindig újabb és újabb drogfogyasztó réteget fedezünk fel. Szerencsére egyre többen értékelik az ártalomcsökkentés fontosságát, és több pénz szabadul fel erre a célra. A társadalom egészséges része már védi magát, és felhagy az öncélú moralizálással.
Nincs olyan szülő, aki biztos lehet abban, hogy a gyermeke nem próbálja ki valamelyik drogot. Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a civil szervezetek is bekapcsolódnak az ártalomcsökkentő drogpolitikába. Elképzelések vannak, hogy egyes gyógyszertárak mellett tűautomatákat állítanak fel. Az üzleti világ is kezdi felismerni, milyen sokat jelentene a jövő generációjának, ha erre a célra többet áldoznának. A megelőzést az oktatásban érdemes elkezdeni. Sajnos egyelőre az a gond, hogy a kábítószerezés ártalmainak csökkentését még nem tették alkalmassá a reklámhordozásra. Ennek ellenére nagy népszerűségnek örvend az 1999-ben létrehozott Dél-magyarországi Ártalomcsökkentő és Drogfogyasztási Kutatóegyesület. Elnöke dr. Honti Judit, a szegedi kórház pszichiáter szakorvosa, aki éveken keresztül az USA-ban tanulmányozta a tűcsere eredményeit. Így hitelesen össze tudja vetni a magyar és a külföldi tapasztalatokat.
– Rendkívüli bátorság kellett ahhoz, hogy a kilencvenes évek elején a drogcentrum akkori vezetője, Bán Péter pszichiáter meghonosítsa a tűcserét. A rendszerváltás után csak kevesen sejtették, hogy a kábítószerezés Magyarországon is robbanásszerűen fog terjedni. A társadalom nagy része úgy gondolkodott, mint régen az olajválságról: a határon megállítjuk a kellemetlen folyamatokat. Nem így történt, és Bán Péter ezt előre látta. Ezért átvette a Liverpoolban már a nyolcvanas években kidolgozott ártalomcsökkentő eljárást. Angliában azért hozták az intézkedéseket, mert a közös tűhasználat következtében terjedni kezdett az AIDS. Ha nincs tűcsereakció, akkor nálunk is beütött volna a krach, mert a balkáni háború kitörésekor a heroincsempész-útvonalak hazánkba helyeződtek át.
Amiről Honti doktornő beszél, arról a kilencvenes évek elején sokan nem szóltak. Ömlött az „anyag” az országba, ugrásszerűen megnőtt a kábítószer-fogyasztás. Földrajzi helyzete miatt különösen „fertőzött” vidéknek számított a Dél-Alföld. Az amerikai pénzügyi támogatásnak köszönhetően 1996-tól megtízszereződött az a tűmennyiség, amelyet ingyenesen cseréltek. A pszichiáter asszony összehasonlító adataiból az is kiderül, hogy a kilencvenes évek második felétől meredeken emelkedett az AIDS-görbe külföldön. Csak Oroszországban több mint hárommillió az intravénás drogfogyasztó, és ezzel párhuzamosan rohamosan növekedett a HIV-fertőzés. Így ebben a szokásban az oroszok utolérték a nagy hagyományokkal rendelkező Nyugat-Európát, és a tűcserét csak későn, szórványosan vezették be a Szovjetunió utódállamaiban. Szerencsére a szegedi modellt ma már több magyar városban alkalmazzák, az egyesület elnök asszonya mégis elégedetlen.
– Az ártalomcsökkentő drogpolitika központi támogatásban részesül, de maradtak az országban olyan vidékek, ahol a tűcserét nem vezették be – mondja dr. Honti Judit, majd hozzáteszi: a késlekedés oka valószínűleg valamilyen erkölcsi fenntartás, pedig felesleges aggodalmaskodni. Több amerikai egyetem megvizsgálta az USA-ban az ingyenes tűcsere valamennyi hatását. A felmérések egyöntetűen megállapították, hogy nem növeli a drogfogyasztást, nem inspirál új embereket a kábítószer-élvezetre, és megelőzi a HIV-fertőzést.
gyilkosság
Részegen összeveszett élettársával a nő, gyilkosság lett a vége
